Rekordon a fejlett államok pénzügyi terhei

A fejlett gazdaságok államadósságai az új koronavírus elleni küzdelem részeként indított gazdaságélénkítő és szociális csomagok következtében a második világháború utáni szinteket is meghaladják. A Nemzetközi Valutaalap vizsgálata szerint júliusra a legfejlettebb gazdaságok együttes adóssága elérte a bruttó hazai termékük 128 százalékát, 1946-ban ez 124 százalékon tetőzött. Ezt az adósságszintet azonban most sokkal nehezebb lesz ledolgozni, mert nem várható olyan gazdasági és demográfiai felívelés, mint a háború utáni időszakban – figyelmeztet Josh Zumbrun közgazdász a The Wall Street Journalban megjelent cikkében.

A második világháború után a fejlett gazdaságok gyorsan csökkentették az adósságukat, nagyrészt a gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően. Az adósság GDP-hez viszonyított aránya 1959-re több mint felével, kevesebb mint 50 százalékra csökkent. Ezúttal ez az ütem minden bizonnyal nem lesz megismételhető, mert sem olyan demográfiai robbanás, sem olyan technológiai átalakulás nem várható, mint a világháborút követően.

Az akkori időszak optimizmusa a születések számának hirtelen növekedéséhez, új típusú háztartások kialakulásához, valamint a munkaerőpiac fokozatos bővüléséhez vezetett. A fejlődés akkorra érett meg arra, hogy kihasználják az elektromos infrastruktúra kiépülésének, a városok és külvárosok átalakulásának és az orvostudomány fejlődésének előnyeit. Az 1950-es évek végén a fejlett országok gazdasági teljesítménye megugrott. Az átlagos növekedés évi 5 százalék körül volt Franciaországban és Kanadában, csaknem 6 százalék Olaszországban, több mint 8 százalék Németországban és Japánban. Az amerikai gazdaság évente csaknem 4 százalékkal nőtt. A következő évtizedben azonban ennek a fele sem várható – állítja Nathan Sheets, az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának nemzetközi ügyekért felelős korábbi szakértője, a Prudential Financial Inc. vezető közgazdásza. Az utóbbi években az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Németország évente 2 százalék körüli gazdasági bővülést tudott elérni, míg Japánban és Franciaországban ez közelebb volt az 1 százalékhoz, Olaszország pedig lényegében nem növekedett az elmúlt években.

Noha a vírus legyőzése várhatóan növelni fogja az általános optimizmust, a világháború utáni fellendülést nehéz lesz megismételni. A fejlett gazdaságokban ugyanis lassult a népesség növekedése, és részben a társadalmak öregedése miatt munkaerőhiány kezd kialakulni, amely a termelékenység visszaeséséhez vezethet. Ezzel szemben az 1960-as évek elején a hét legfejlettebb gazdaság népességnövekedése évente legalább 1 százalék volt, manapság viszont egyetlen G7-országban sem növekszik ennyit a népesség, Japánban és Olaszországban pedig csökken.

A demográfiai robbanás és a gyors gazdasági növekedés mellett a háború utáni évek katonai kiadásainak jelentős visszaesése is megkönnyítette az adósság csökkentését.

Az Egyesült Államokban a szövetségi kiadások kevesebb mint felükre estek 1945 és 1947 között, nem számítva az infláció hatásait. Bár a világjárvány okozta különféle gazdaságélénkítő és szociális programok kifutása, például a szélesebb körben nyújtott munkanélküli-ellátás és a háztartásoknak biztosított közvetlen kifizetések megszűnése csökkenti ugyan a kiadásokat, de nem annyira, mint a második világháború befejezése.

Hozzá kell tenni ehhez, hogy a mai magas adósságszint nem a világjárvánnyal kezdődött. Az Egyesült Államokban, Európában és Japánban az 1980-as évek óta folyamatosan – tehát a 2008-as válság előtt is – növekedett az adósság, főként az egészségügyi ellátásra és a nyugdíjakra fordított kiadások miatt. A háború után a fejlett gazdaságok csökkentették a bérek és az árak ellenőrzését, ezért az infláció jelentős növekedésnek indult, ami hozzájárult az adósság relatív zsugorodásához. Manapság viszont a hatalmas ösztönző kiadások ellenére sincs látható infláció. Noha az alacsony kamatlábak mindkét időszak közös jellemzői, de míg a második világháború után például a Federal Reserve azért tartotta alacsonyan a hitelfelvételi költségeket, hogy az amerikai kormány kamatkiadásait csökkentse, addig ma pusztán az alacsony növekedés, a gyengébb munkaerőpiac és az alacsony infláció miatt tartják a központi bankok a rendkívül alacsony kamatlábakat megfelelőnek. Így valószínű, hogy a jövőben olyan világban kell élnünk, amelyben a fejlett gazdaságok sokkal magasabb államadósságokat görgetnek.

A központi bankok hatalmas mennyiségű államadósságot vásároltak a hosszú lejáratú kötvények hozamai­nak csökkentése, valamint a visszaesés időszakában a növekedés elősegítésére. Ez azzal jár, hogy az adósság után fizetendő kamat egy része nem a piaci befektetők zsebébe vándorol. Például a japán központi bank (BoJ) több mint négyezermilliárd dollár értékű kormányzati kötelezettséget birtokol a hozzávetőlegesen 11 ezermilliárd dollár fennálló tartozásából. Japán példája pedig azt mutatja, hogy az adósságok hosszú ideig növekedhetnek, akár a GDP 200 százalékát jóval meghaladó mértékben is, anélkül hogy ez fiskális válságot idézne elő.