Nagyon fájdalmas lenne a szakítás

Az Egyesült Államok GDP-jének 500 milliárd dolláros egyszeri veszteséget jelentene, ha az amerikai vállalatok a felére csökkentenék a kínai befektetéseiket, az összes kínai importárura kivetett 25 százalékos vám pedig 2025-ig évi 190 milliárd dollárjába kerülne az országnak – derült ki az Amerikai Kereskedelmi Kamara és a Rhodium Group által készített jelentésből, amelyben azt mérték fel, milyen következményekkel járna a szakítás a világ két legnagyobb gazdasági hatalma között.

Becsléseik szerint az Egyesült Államok

évi 15-30 milliárd dollárt veszítene, ha felére esne vissza a kínaiak amerikai turizmusra és oktatásra fordított költsége a koronavírus-járvány előtti szinthez képest.

A kínai félvezetőpiachoz való hozzáférés megszűnése 54-124 milliárd dollár közötti bevételkiesést jelentene, és százezer amerikai álláshelyet veszélyeztetne.

Az importtarifák kiterjesztése csak az amerikai vegyiparban 38 milliárdos termelésvisszaesést és közel százezer munkahely megszűnését okozná.

A repülőgépipar évi 51, milliárd, 2038-ig 875 milliárdos kieséssel számolhatna, az egészségügyi berendezések területén pedig ez az összeg elérné évente a 23,6 milliárdot.

Ráadásul ezzel még nincs vége, hiszen a szakítás több országot is arra kényszerítene, hogy átértékelje az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatait, emellett a költségek növekedésével és ennek következtében az amerikai vállalatok versenyképességének csökkenésével járna.

A jelentés készítői ezért csak szűk, az amerikai nemzetbiztonsági érdekek szempontjából indokolt intézkedéseket tartanak ésszerűnek, méghozzá a szövetségesekkel szoros együttműködésben. Az elmúlt négy évben az Egyesült Államok egyoldalú kereskedelmi háborút folytatott Kína ellen, és még mindig évi mintegy 335 milliárd dollár értékű kínai importra érvényes a büntetővám annak ellenére, hogy megkötötték a kétoldalú megállapodást.

Igaz, a koronavírus-járvány miatt Kína tavaly nem tudta teljesíteni az egyezményben vállaltakat.

A két gazdasági nagyhatalom közötti növekvő szakadék komoly hatással lesz az európai vállalatokra is, amelyek erre egyáltalán nincsenek felkészülve, mert egyelőre sokkal jobban foglalkoztatja őket a globális gazdaság lassulása, a kínai vállalatokkal folytatott verseny, a piaci hozzáférés akadályai és a munkaerő növekvő költségei.

Az Európai Unió kínai kereskedelmi kamarája és a Merics kutatóintézet közös tanulmánya szerint pedig jobban tennék, ha addig foglalkoznának ezzel a kérdéssel, amíg nem ez jelenti majd számukra a legnagyobb kihívást.

Különösen az amerikai-kínai technológiai háború jelent majd problémát, a két fél között épülő „tűzfal” megzavarhatja a globális ellátási láncot, amely az amerikai és a kínai technológiától is függ.

Bár az EU és Kína tavaly év végén aláírta az átfogó befektetési egyezményt, európai illetékesek egy része erősen szkeptikus azt illetően, hogy Peking betartja-e a vállalásait, és valóban a jelenleginél tisztességesebb és kölcsönösen előnyös lesznek-e a kétoldalú gazdasági kapcsolatok.

Ismét költenek a kínaiak

A tavalyihoz képest 28,7 százalékkal többet, 821 milliárd jüant (egy jüan 46 forint) költöttek az egyhetes holdújévi ünnepségek alatt a kínaiak, ez az összeg azonban még mindig elmarad az utolsó koronavírusmentes év, 2019 több mint ezermilliárd jüanos teljesítményétől. A költekezést a járvány miatt bevezetett korlátozások fogták vissza. A pekingi kereskedelmi minisztérium jelentése szerint a koronavírus tavaly soha nem látott csapást mért a fogyasztásra, a kiskereskedelmi forgalom az év egészét tekintve 20,5 százalékkal esett vissza. VG