Zöldnyomás alatt az olajtársaságok

A globális közvélemény és a politikai döntéshozók egyre erősebben támadják a nagy olajcégeket, mondván, ők felelősek a klímaváltozásért. Ennek a trendnek újabb félreérthetetlen jeleként a napokban egy hollandiai bíróság elítélte a Royal Dutch Shellt, mert

a vád szerint az nem tett meg mindent az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséért.

A döntés szerint a Shellnek 2030-ra 45 százalékkal kell csökkentenie szén-dioxid-kibocsátását a 2019-es szinthez képest, míg az olajtársaság önként a 2016-os szinthez képest mindössze 20 százalék mérséklést vállalt. De a kimondottan hosszú távú gondolkodás sem állt le a cégnél, ugyanis 2050-re zéró kibocsátású, abszolút zöldtársasággá szeretnének válni.

Nem csak a Shellnél áll a bál a légkört romboló gázok kibocsátása miatt.

Egy Exxonnal kapcsolatos hír is sokkolta az energiaipart. Az utóbbi időben kitermelési kapacitásainak jelentős növelése miatt tetemes veszteségeket felhalmozó olajcég igazgatótanácsába olyan tagok is bekerültek, akik Darren Woods vezérigazgató elképzelésével szemben a társaság irányváltását sürgetik. Megfigyelők szerint Woods immár csak egy zöldfordulat segítségével tudja megőrizni az Exxon vonzerejét a befektetők körében.

Az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari szakértője, Pletser Tamás szerint sok esetben alaptalanul büntetik az olajóriásokat, ugyanis a közlekedés egésze mindössze a kibocsátás 20 százalékáért felelős.

Ugyanakkor a jelentősen nagyobb szennyező húsipart, a húsfogyasztást senki nem marasztalja el.

A szakértő azt mondta, a holland bírósági ítélet extrém, ugyanakkor a Shell által önként vállalt 2050-es határidőnek sincs sok hitele, az ugyanis túl messze van. Egy dolog azonban biztos, a teljes karbonsemlegességhez globálisan nincs meg a megfelelő technológia, és az elektromos autózás terjedése ellenére hosszú távon is szükség lesz a belső égésű motorokra. Keveset beszélünk arról, hogy az acél-, a cement- és a műtrágyagyártás felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának ötödéért. És nemcsak a szükséges hő előállításában, hanem a gyártási folyamat több fázisában is szükség van a szén égetésére.

Pletser Tamás szerint az olajcégek elítélése helyett az alapkutatásokra kellene többet költeniük az országoknak, ugyanis ma globálisan évente mindössze 25 milliárd dollárt fordítanak energetikai alapkutatásokra, amelyek pedig a teljes struktúraváltáshoz elengedhetetlenek. A vásárlók, a túlfogyasztás okozza a környezet mértéktelen rombolását Pletser szerint, így ennek megváltoztatására lenne a legnagyobb szükség.

Ez persze nehezen megy, és érthető okokból a politika sem áll mögé.

A globális olajfelhasználás 70 százaléka a közlekedéshez kötődik, 20-25 százalékot igényel a petrolkémia, és mindössze 5 százalék az egyéb kategória. A petrolkémia szerepe, a döntően műanyag termékek gyártása pedig egyre nő, 5-10 év múlva érhet a csúcsra, de onnantól kezdve sem összeomlásra, legfeljebb lassú csökkenésre lehet számítani. Arról nem is beszélve, hogy a fejlődő országok az energiaigényüket alapvetően a fosszilis energiaforrásokkal fedezik, tehát az Erste elemzője szerint egyértelmű, hogy még jó ideig nem lehet megszabadulni a fosszilis energiaforrásoktól. Közben azonban az olajcégek is érzik, hogy tenniük kell valamit a befektetőik megtartásáért, így egyre hangosabban kommunikálják a „zöld” irányultságukat. A hírekre a befektetők is reagáltak, a Shell-részvények árfolyama a bírósági ítélet óta 3,5 százalékkal gyengült.

Az olajlobbi árnyékot vethet a zöldítésre

A Világgazdaságnak nyilatkozó elemző szerint nem az olajtársaságok, hanem a túlfogyasztás felelős a környezetszennyezésért a legnagyobb mértékben.