Nehezen indul a zöldfordulat Kínában

A kínai vezetésnek ismét át kell írnia a szén mint fosszilis energiahordozó jövőjéről szóló forgatókönyvét, a felhasználás ugyanis minden szándék ellenére folyamatosan nő. Még a pandémiával súlyosbított tavalyi évben, a nagy gyárleállások idején is sikerült az előző évinél 0,6 százalékkal több, 4,04 milliárd tonna szenet felhasználni a világ második legnagyobb gazdaságában. Ebből 3,84 milliárd tonna származott a hazai bányákból – ez ötéves rekordnak számít –, a többit külföldről szerezték be, főképp Oroszországból, Mongóliából és Indonéziából.

A politikai kapcsolatok megromlása miatt leállított ausztrál importot is innen pótolták.

A tavalyi 304 millió tonnás behozatal egyébként történelmi rekord volt, ám további növekedésre nem számítanak a szakértők. A hazai termelőkapacitás a modern technológiát képviselő bányák sorozatos átadása, a korszerűtlen vagy letermelt tárnák művelésből való kivonása ellenére még mindig nő. A Kínai Nemzeti Szénszövetség arra számít, hogy a 2020-ban megszületett ötéves pekingi célszámokat a valósághoz igazítják, ami azt jelenti, hogy a 2025-ös szénfelhasználást 4,1 helyett 4,2 milliárd tonnában próbálják limitálni.

Az átálláshoz szükséges források felhasználásával is gondok adódnak.

Még az állami tulajdonban lévő nagy iparvállalatok is szemberebbenés nélkül kihasználták a zöldfinanszírozás kapcsán a rendszerben megbúvó joghézagot.

Ennek következtében a napi működésükhöz, esetleg tartalékképzéshez tudják felhasználni a karbonsemlegességük elérésének finanszírozásához kibocsátott zöldkötvényeket. Ad absurdum a masszívan környezetszennyező szénerőmű-üzemeltető társaságok, mint a China Energy Investment Corporation és a China Huaneng Group is élnek a kínálkozó lehetőséggel egy a Reuters által hivatkozott kutatás szerint.

A szénfogyasztás

4,04

milliárd tonnára nőtt tavaly Kínában

Az Energiagazdálkodási és Pénzügyi Elemző Intézet (IEEFA) adataiból az derült ki, hogy az először idén kibocsátott karbonkötvényekből befolyt összeg 30 százalékát közvetlenül működési kiadásokra tartalékolják, ez pedig Christina Ng, az IEEFA kutatója szerint az eredeti céllal, vagyis az átmenetet, az energetikai rendszerváltást szolgáló beruházások támogatásával összeegyeztethetetlen. Sőt, a szénalapú áramtermeléssel foglalkozó állami vállalatok a felhasználásuk, szénvagyonuk növeléséhez is igénybe vehetik a kötvénykibocsátással nyert forrásokat.

Peking prioritásként kezeli a zöldfinanszírozást, a vezetés célja, hogy az energetikai infrastruktúrát folyamatosan fejlesztve a várhatóan 2030-ra csúcsra érő karbonemissziót visszaszorítsa, és 2060-ra elérje a karbonsemlegességet. A központi bank tanácsadója, Ma Csün szerint ehhez legkevesebb 15 700 milliárd dollárra lesz szükség nemzetgazdasági szinten. Ennek az 1 százaléka máris rendelkezésre áll, az idén ugyanis Kína, az Egyesült Államokat is megelőzve, 15,7 milliárd dollár értékben bocsátott ki karbonkötvényeket, de szakértők szerint önmagában a pénz hathatós politikai támogatás nélkül nem sokat ér.

A forrásokat a tiszta széntechnológia alkalmazásához, azt ezt célzó beruházásokhoz vehették igénybe a nagy szén-dioxid-kibocsátású vállalatok.

A központi bank ezután a tiszta széntechnológiát kivette a támogatható célok közül, csakhogy a már kifizetett milliárdokat nem tudja visszavenni, az összeg fele tehát a szénipari vállalatok saját céljait és nem a környezetvédelmet szolgálja Ng szerint.

Az olaj- és gázipari cégek sokkal könnyebben zöldíthetők, mint ahogyan az hisszük

A zöldítést nem csupán a menedzsment saját pozíciójának megtartása ösztönzi, erős nyomás érkezik társadalmi és kormányzati szintről is.