Vesztett vonzerejéből a biogazdálkodás

Noha 2014 és 2019 között folyamatosan és gyors ütemben nőtt a biogazdálkodással foglalkozó termelők száma és az erre a célra hasznosított terület is, a bővülés tavaly megtorpant. Ugyanakkor az enyhe csökkenéssel együtt is a 2015-ösnél több mint két és félszer több, 5128 ökológiai gazdálkodót tartott nyilván a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

A növekedés okaként a támogatásokat nevezte meg a KSH, a mintegy kétezer hektáros csökkentést pedig a biogazdálkodásra való átállásra bejelentett területek visszaesése idézte elő.

A csökkenésért jelentős részben a gabonatermesztés a felelős: egyrészt a korábbiaknál jóval kevesebben akarták átállítani területüket ökológiai gabonatermesztésre, így ez a terület több mint ezer hektárral lett kisebb, másrészt pedig szintén ezer hektárt meghaladó mértékben csökkent a tényleges biobúzatermő terület.

A biobúzát ettől függetlenül perspektivikus növénynek tartják, az egészséges, szermaradványoktól mentes biobúzalisztre nagy a kereslet. Mint ahogyan a hagyományosan termesztett gabonákra is: sokan például a csúcsokat döntő búzaáraknak tudják be, hogy megtorpant az átállás a biotermelésre. A KSH adataiból kiderül, hogy az ökológiai termesztésű szántóföldi növények termőterülete a gabonafélék visszaszorulása ellenére több mint 1700 hektárral növekedett. A gabonaféléken kívül ugyan csökkent az ipari növények és a fehérjenövények területe is, de ezt a friss zöldségek, dinnyék, szamóca és a zöldtakarmányok termőterületének bővülése bőven ellensúlyozta. Az ökológiai szőlő-, gyümölcs- és dióültetvények növekedési üteme is megtört, de egy közel 400 hektáros növekedést azért ezen a területen is elkönyvelhetett a KSH, a rét, legelő ökológiai terület viszont – az átállásra beállított parcellák csökkenése következtében – csaknem négyezer hektárral lett kisebb.