Beavatkozás nélkül az egekbe szökhetnek az alapanyagárak

Kordában tarthatók az építőipari alapanyagok megszaladt árai, és a kínálatuk is megfelelő lesz, ha a bányatörvény módosítása a jogalkotó elképzelése szerint tölti be feladatát. Az árak azért nőttek a piac által már-már elfogadhatatlan szintre, mert a 2009-es válság utáni beruházások nyomán egyre emelkedik az építőipar alapanyagigénye, illetve mert az építőanyag-kereskedelemben is jelentkeztek a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásai. Bár az állam néhány hónapja már lépett az árak letörése érdekében – 90 százalékos kiegészítő bányajáradékot vetett ki az érintett külszíni bányák termelésére, és meghatározta a kitermelendő mennyiség alsó határát –, ennél többre lehet szükség: olyan szabályozásra, amely a veszélyhelyzet elmúltával is hatályban maradhat, és figyelembe vesz további szempontokat is.

A tervezett módosítás a piac befolyásolására képes bányavállalatokra vonatkozik, vagyis az évi hárommilliárd forintnál nagyobb árbevételűekre, illetve azokra, amelyek legalább ötmillió köbméter ásványvagyonnal rendelkező bányát birtokolnak. Ez utóbbi vállalatokból 90-100 van az országban, és összesen 154 bányatelket kezelnek. A többségük külföldi tulajdonosi hátterű céghez tartozik. Az említett mérethatárból egyébként nem lehet „kiszökni” a bányatelkek papíron való szétszabdalásával, mert az egymással határos telkeket a szabályozás egyben veszi figyelembe. 

A módosítás felhatalmazná a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH) elnökét, hogy ellátási nehézség esetén bevezesse a most újként definiált, piacfelügyeleti intézkedésre okot adó állapotot. Ennek az állapotnak a bevezetésével az elnök érdemben intézkedhet az ellátás folyamatossága érdekében. A speciális állapot bevezetésére az adhat okot, ha az előző év azonos időszakához viszonyított építőalapanyag-ipari havi árindex értéke 12 hónapon belül legalább két alkalommal meghaladja az 5 százalékos szintet. Igaz, a speciális állapot elrendelése még ekkor sem automatikus, viszont erősen ronthatja a bányavállalatok pozícióit, ha az áremelésük tendenciaszerűen túllépi a törvényben meghatározott 5 százalékot.

A törvény a speciális időszakban kiegészítő bányajáradékot vet ki azokra az említett nagy árbevételű vállalatokra, amelyek áremelése jelentősen meghaladja azt az árat, amelynél még nem gyűrűzik be elviselhetetlen áremelkedés. Az extra járadék ilyenkor elviszi az emelés 90 százalékát. Az elnök a nagyobb bányáknak előírhatja a termelés minimális nagyságát is, ha úgy látja, hogy a csökkentett termelés miatti kínálatszűkülés felhajthatja az árakat. 

A minimális termelés nagysága megjelenne a bányavállalatok 10-20 évre szóló műszaki üzemi tervében is, amelyben eddig csak a termelés felső határa szerepelt. Újdonság az is, hogy a bányák akár több évtizedre szóló tervének paramétereit időközben is lehetne módosítani, igazodva a működési környezet változásaihoz, vagy az állam által képviselt közérdekhez. 

Akadhat persze bányavállalat, amely majd az adott árak mellett nem akar még minimális mennyiséget sem termelni, esetleg 12 hónapnál tovább szüneteltetné tevékenységét a hatóság engedélye nélkül, vagy nem vállalja a robbantásosnál sokkal drágább technológia alkalmazását. Ám a termelés ekkor sem csökkenne, ilyen esetekben ugyanis az államnak elővásárlási joga van a bányára. Nevében – mint ilyenkor eddig is – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) jár el. 

Az SZTFH elnöke január 1-jei hatállyal országos bányakapitányt fog kinevezni, aki majd összehangolja az öt regionális bányakapitányság szakmai működését.

A kiszélesített piacfelügyeleti eszköztár lehetővé teszi a nemzeti szuverenitás erősítését, valamint lehetőséget biztosít a magyar családok és a hazai gazdasági szereplők érdekeinek hosszú távú védelmére.