Minden magyarra három pilisi erdőjárás jut évente

A tölgyek – így például a kocsánytalan, a kocsányos, a cser- és a molyhos tölgy – mellett az akác és a nyárak a leggyakoribb fafajok a magyar erdőkben. Ezek borítják a hazai rengetegek több mint kétharmadát a Központi Statisztikai Hivatal 2020-as adatai szerint, amelyekből az is kiderül: a mintegy kétmillió hektárnyi magyarországi erdőnek nagyjából az ötöde áll természetvédelmi oltalom alatt. A faanyagtermelést több mint 1,1 millió hektárnyi terület szolgálta 2020-ban, de a hazánkban fenntartható formában folytatott erdőgazdálkodásnak köszönhetően ez abban az esztendőben sem járt együtt területcsökkenéssel, illetve minőségromlással.

Kedvező folyamatok

„Magyarországon mintegy száz éve folyamatosan nő az erdőterület nagysága. Ez a tendencia folytatódott országos szinten 2010 és 2020 között is, amikor csaknem harmincezer hektárt telepítettek” – számolt be a kedvező hazai helyzetről Csépányi Péter. Az erdőmérnök büszkén jelezte azt is, hogy náluk, a visegrádi központú pilisi parkerdőben a telepítéseknek és az ebben az időszakban vagyonkezelésbe kapott újabb állami földeknek köszönhetően szintén gyarapodott a fával borított terület.

Tavaly például több mint huszonöt hektár – harmincöt futballpályának megfelelő nagyságú – új erdőt hoztak létre a budapesti agglomerációban az Újszülöttek erdeje program részeként.

Felhívta a figyelmet továbbá arra, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemben a telepítések mellett országszerte nagyobb hangsúlyt kapott a meglévő erdők megőrzésének a fontossága is, hiszen erdeink hatékonyan tudják csökkenteni az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait.

Fenntartható gazdálkodás

A fenntarthatóság napjaink egyik legtöbbet használt kifejezése, amely a klímaügy előtérbe kerülésével egyre inkább meghatározóvá válik mind a gazdasági, mind a társadalmi szemléletet tekintve. Lapunknak arra a kérdésére, hogy az erdeinkkel való fenntartható gazdálkodás pontosan miben is áll és miként működhet, Csépányi Péter így válaszolt: „Ez azt jelenti, hogy egyformán megőrizzük az erdők gazdasági, ökológiai és társadalmi értékét. A területük nem csökken, a minőségük nem romlik, miközben hasznosítjuk az általuk kínált javakat, a faanyagtól kezdve a kirándulási lehetőségeken át a szénmegkötési képességig.” A szakember a magyar erdőgazdálkodást egyértelműen a fenntartható kategóriába sorolja, hiszen az ország fával borított területe a világháborúk utáni évtizedekben fokozatosan növekedett, miközben az átlagos minősége szintén javult. Ráadásul ez az egyetlen olyan ágazat – emelte ki –, amelyben a megkötött szén volumene meghaladja a gazdálkodás közben kibocsátott mennyiséget, és így évente négy-öt millió tonna légköri szén megkötését eredményezi.

Az éghajlatváltozás hatásait egyébként a parkerdőben is tapasztalják. Nincsenek kemény, havas telek, szélsőségesebb a csapadékeloszlás, szaporodnak a hosszú, aszályos időszakok, valamint a váratlan és korábban ritka időjárási jelenségek, köztük az orkánerejű széllökések és az ónos eső

– sorolta a vezérigazgató-helyettes, hangsúlyozva, hogy mindezek egyre növekvő kihívást jelentenek az erdei ökoszisztéma élővilága számára is. Ezért minden beavatkozás vagy fejlesztés tervezésénél figyelemmel vannak az ezzel kapcsolatos szempontokra is, hiszen az erdők megőrzése és gyarapítása éppen a klímaváltozás elleni fellépés egyik leghatékonyabb eszköze.

Örökerdő

A fenntartható művelés egyik különleges rendszere az örökerdő-gazdálkodás, amelynek alapvető jellemzője, hogy többkorú, fafajokban gazdag állományt hoz létre. „Fiatal, középkorú és idős fákat egyaránt tartalmaz, s bár rendszeres erdészeti beavatkozást igényel, a gazdálkodás folyamán mindig csak a fák egy részét vágják ki. Az örökerdő ezért állandóan megtartja sajátos, őserdőhöz hasonlító képét: a csemeték megtelepedése, az erdőnevelés során elvégzett válogató fakitermelés, valamint az érett, nagy fák szálankénti kivágása egyszerre zajlik. Ennek következtében nem alakul ki nagy vágásterület, folyamatos marad az erdőborítás” – magyarázta ennek a speciális gazdálkodási formának a jellegzetességeit a parkerdőgazdaság vezérigazgató-helyettese, aki egyben az Országos Erdészeti Egyesület örökerdő-szakosztályának az elnöke is. Hozzátette: a fenntarthatóság fogalmának egyszerre van gazdasági, ökológiai és társadalmi vetülete, s egyik sem szemlélhető a másik kettő figyelmen kívül hagyásával. Az örökerdő persze alapvetően erdészeti fogalom, de természetesen gazdálkodási és környezettani vonatkozásai is vannak, hiszen a fenntarthatóságot mindegyik értelemben egyaránt biztosítani kell – jegyezte meg.

Az 1969-ben alapított, a főváros tágabb környezetében mintegy 65 ezer hektárnyi állami tulajdonú területet kezelő Pilisi Parkerdő számára az erdők ökológiai és gazdasági funkciója mellett a társadalmi szerep kiemelkedő fontosságú. Csépányi Pétertől megtudtuk, hogy

a térségükben – becsléseik szerint – évente átlagosan 25-30 millió látogatási alkalommal lehet számolni, de 2021-ben már elérték a 32 milliót.

E növekmény nem is olyan meglepő annak fényében, hogy a koronavírus-járványnak az egyik ismert következményeként az emberek egyre inkább vágynak a természetközeliségre. A szakember egyrészt örvendetesnek nevezte, hogy egyre többen járnak erdőkbe, s hogy a korábbi évek ökoturisztikai fejlesztései lehetővé is tették a megnövekedett létszám fogadását. Másrészt ugyancsak pozitívumként említette: ahhoz képest, hogy az elmúlt időszakban mennyivel emelkedett a látogatók száma, nem tapasztaltak ezzel arányosan növekvő problémákat. „Azt látjuk, hogy egyre nagyobb a természettudatosság, amelyet persze folyamatosan fejleszteni kell” – fogalmazott.

Ilyen körülmények között – mondta – az örökerdő egyszerre tudja jól kielégíteni a különböző igényeket: állandó erdőképet nyújt, megfelelő élőhelyként szolgál a védett növény- és állatfajok számára, valamint hozzájárul a faanyagszükséglet biztosításához. Ezért a parkerdőben már 2002-től kezdve egyre nagyobb arányban vezetik be az örökerdő-gazdálkodást. Mostanra a területük 17,5 százalékán, több mint tízezer hektáron alkalmazzák ezt a szisztémát.

Az örökerdő-gazdálkodás egyik legjelentősebb hazai előfutárának számító terület a Visegrád határában, az Erdőanyai-völgyben lévő tömb. A Nemzeti Földügyi Központ és a Pilisi Parkerdő Zrt. szakembereinek a legfrissebb felmérése kimutatta: az 1954-ben még egykorú, homogén bükkös mára – a tudatos és természetközeli erdőkezelésnek köszönhetően – megközelíti az évszázadokon keresztül érintetlen őserdők szerkezetét.

A cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható!