Hegy nélkül is vezet út a téli olimpiára

A domborzati viszonyokból adódó infrastrukturális korlátok miatt minimális azoknak a téli sportágaknak a száma, amelyekben a magyar versenyzők nemzetközi szinten versenyképesek lehetnek. 

Míg korábban műkorcsolyában születtek figyelemre méltó hazai eredmények, addig az utóbbi időben már sokkal inkább a rövidpályás gyorskorcsolyában 

– állapította meg a VG-nek nyilatkozó Szabados Gábor sportközgazdász. Hegyek híján a havas sportágakra nem építhetünk, mint ahogy a bobhoz, szánkóhoz, szkeletonhoz szükséges jégcsatorna sem áll rendelkezésre, a további jeges sportok egy részére viszont fel lehet készülni az itthon épített fedett jégcsarnokokban. Kakukktojások persze sílécen is akadnak, de ne feledjük, az olimpiai hetedik alpesi síző Miklós Edit sem nálunk vált tényezővé a sportágban: a csíkszeredai születésű sportoló a Hargita lankáin tanult meg síelni, az átigazolása előtt pedig már román színekben is járt téli olimpián. Ennél is egyedibb Szőllős Barnabás esete, aki a testvéreivel, Benjáminnal és Noával azok után döntött úgy, hogy izraeli színekben versenyez tovább, hogy összerúgta a port a hazai szövetséggel. Így Pekingben Szőllős Barnabás már Izrael zászlaja alatt lett hatodik kombinációban.   

A gyorskorcsolyán belül Magyarországon egyelőre csak a short track űzhető, a nagy pályás változathoz szükséges 400 méter hosszú ovális pálya majd a Nemzeti Korcsolyázó Központban kaphat helyet, amely 43 milliárd forintos beruházás keretében épül a Puskás Aréna tőszomszédságában 

– mutatott rá a szakember. Ugyanakkor a rövidpályás gyorskorcsolya létjogosultságát éppen az adja, hogy külön létesítményt nem igényel, ahol lehet jégkorongozni, műkorcsolyázni, ott a short track is elfér. A mostani eredményességi szintre eljutni éppen ezért elsősorban személyi kérdés volt. Szabados Gábor szerint a szakmai stáb és a menedzsment szintjén a megfelelő háttérnek találkoznia kellett a szükséges sportolói kvalitással. Ez utóbbi a Liu testvérek, Shaolin Sándor és Shaoang révén adott, s a felkészítés szakmai és pénzügyi része is megfelelőnek bizonyult. Kérdés azonban, hogy az edzőjüket, Csang Linát ide lehetett volna-e csábítani, ha nem félig kínai származású topversenyzőkkel dolgozhat. A sportközgazdász szerint az jelentene igazán nagy értéket a magyar sport számára, ha a Liu fivérek majdani visszavonulásáig a hazai utánpótlás hasonló szintű klasszisokat termelne ki. Egyelőre azonban, úgy tűnik, mögöttük hatalmas űr tátong, amit az amerikai John-Henry Krueger honosítása is bizonyít. A célnak mégis annak kell lennie, hogy minél több Knoch Viktor-, Burján Csaba-szintű korcsolyázót adjon a rendszer – nem mellesleg velük vált teljessé a 2018-ban Phjongcsangban 5000 méteren sporttörténelmi aranyérmet szerzett magyar váltó. 

Népszerűsége és gazdasági ereje révén külön kategória a téli sportokon belül a jégkorongé, arra viszont Szabados Gábor szerint nincs reális esély, hogy a magyar válogatott az ötkarikás játékokon ebben tényezővé váljon. Bár a hazai hokisok három olimpián is jártak, 1964 óta nem jutottak ki. Az viszont már közelebbi támpont, hogy 2009 után 2016-ban is az A csoportos világbajnokságon szerepelhettek. De míg a vb-mezőny 16 csapatos, addig az olimpiára már csak 12-en jutnak ki. Emlékezetes mondat a 2009-es svájci világbajnokságról a Magyarország–Kanada- (0–9) mérkőzésről, hogy náluk több fedett jégcsarnok van, mint nálunk igazolt játékos. Azóta sokat javult idehaza a helyzet a létesítmények szempontjából, és nagyobb lett a merítés is a versenyzőkből, a legszűkebb elit még mindig messze van. Bár 2011 óta a látvány-csapatsportágakba 923 milliárd forint taoforrás áramlott, ebből csak 78,4 milliárdot kapott a jégkorong, a sorban a labdarúgás, illetve a kézi-, a kosár- és a vízilabda is előtte áll.