Munkaerőhiány a turizmusban: eddig idegen megoldásokkal barátkozik a szakma

A szakemberhiány orvoslására mindenképpen ágazati stratégiát kell kidolgozni, mivel az aktuális gazdasági, világpolitikai és az ágazatban kiemelten érvényesülő munkaerőpiaci problémák jelentősen megnehezítik a szálláshelyek és a vendéglátó egységek minőségi szinten tartását – állapította meg az európai uniós támogatással több száz munkaadó és munkavállaló megkérdezésével elkészített javaslatcsomag.

A vírushelyzetet megelőzően is markáns problémát okozott az egyre kiterjedtebb és differenciáltabb szakemberhiány.

Ezzel magyarázható, hogy a munkaadók – még a bezárások idején is – igyekeztek megtartani a munkavállalókat, különösen az értékes szakterületek képviselőit. Látható trend, hogy a családbarát szemlélet folyamatosan teret nyer a vendéglátásban, bár tudható, hogy munkavállalói szempontból a szektor nem kifejezetten családcentrikus.

A kutatás rámutat, hogy a vírushelyzetből a nagy szereplők leginkább előremenekültek, azaz sokan elvégezték a tervezett beruházásokat, fejlesztéseket. A kisvállalkozások közül azok maradtak talpon, amelyek kellő tartalékokkal rendelkeztek és tudtak profilt váltani – például élelmiszer-, készétel-kiszállítás –, vagy eleve több lábon álltak. Az előzetesen beindított digitális fejlesztések jelentősége megnőtt a pandémia időszakában. Gyakorlatilag minden kommunikáció lényegileg erre a platformra fókuszált a vírushelyzet csúcsidőszakában.

A munkavállalók 30 százalékának megváltozott a munkaköre. A finanszírozható, állásban maradt munkavállalóknak gyakorlatilag minden jelentkező feladatot el kellett végezniük. Ez egyébként is jellemző a mikrovállalkozásokra, de normál esetben a cég méretének növekedésével együtt jár a feladatok differenciálódása is. A járványhelyzet mindezt kiterjesztette a nagyobb vállalkozásokra (például szállodákra) is – hívta fel a figyelmet a Figyelő.

„A turisztikai szektor munkaerőpiaci alkalmazkodóképességének fejlesztése” néven futó Ginop-projekt megállapításai között szerepel, hogy az ágazati szereplőknek érdemes tartalékot képezni nemcsak anyagi, hanem szakmai, kapcsolati, mentális stb. erőforrásokból is.

Nagyon sokan számoltak be arról, hogy a bezárások alkalmával az eredetileg másodrendűként kezelt vállalások, fejlesztések húzták ki a nehéz helyzetből a vállalkozást (például ételkihordás, közétkeztetés). A családi vállalkozásokat gyakran azok a családtagok mentették meg, akik csak besegítettek a vendéglátásba, de egyébként más szakterületeken tevékenykedtek (most viszont például az informatikai háttér kiépítésében segíteni tudtak).

A kutatás alapján a munkaerőhiány orvoslására olyan atipikus megoldások is szóba jöhetnek, mint az ágazattól alapvetően idegen távmunka.

A személyes jelenlét nélkülözhetetlen a turisztikai és vendéglátóipari állásokban, ugyanakkor számos háttértevékenységet, szervezési, pénzügyi, adminisztratív stb. feladatot el lehet végezni távolról is. A munkaerő-kölcsönzés ez idáig szintén nem volt jelentős az ágazatban, de szakmai hálózatokban egyfajta megoldása lehet a munkaerőgondok kezelésének. Az uniós projekt részeként a kutatás mellett képzési anyag is készült, konferenciát, workshopot is tartottak az ágazati szereplőknek.

Természetesen nem minden vállalkozás profiljába illik a családbarát szemlélet megjelenítése a vendégkör vonatkozásában, ugyanakkor minden munkavállaló, aki alkalmazásban áll, általában családban él és/vagy egy családhoz kötődik. Ezt a rendkívül fontos társadalmi alaphelyzetet mindenképpen figyelembe kell venni a munkaadóknak, akiknek kifejezett érdeke is ez – a munkavállalói mentális egészségének fenntartása érdekében.