késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Még nem látják a cégek a válság végét
Az inflációs folyamatoknál mindig van egy határ, amelyet ha átlépnek az árak, onnantól elveszítik a növekedési dinamikájukat, s megfordul a trend. Ezt a választóvonalat jellemzően a vevők pénztárcája jelöli ki, magyarán a folyamat alakulása jelentős mértékben múlik azon, hogy mennyire nagy a vásárlóereje egy-egy gazdaság fogyasztóinak.
A hazai inflációs határok nagyban függnek az uniós vásárlóerő által meghatározottaktól, ám azzal, hogy az energián (különösen az üzemanyagon) ársapka van, bizonyos értelemben kiegyenlítődik a magyar és a nyugat-európai fogyasztói tűréshatár. (Itthon az élelmiszerek, Nyugat-Európában az energia drasztikus drágulása stresszeli leginkább a vevők pénztárcáját, így a tűréshatárok – nagy szórással persze – közel lehetnek egymáshoz.) Ám az elején említett limit még messzinek tűnik. Az elemzői előrejelzések szerint rossz esetben az év végéig maradhat a két számjegyű infáció, ugyanis az ipar még bele sem lendült igazán az áremelésekbe.
A fogyasztó egy ideje nagyobb inflációs nyomást érez, mint a statisztika.
Ez azért lehetséges, mert a leggyakrabban (átlagosan heti kétszer-háromszor) az üzletekben találkozik az árnövekedéssel, a bolti infláció pedig már több hónapja két számjegyű, annak ellenére is, hogy több alapélelmiszernél árstop van érvényben. E nélkül 2-3 százalékkal nagyobb lenne az élelmiszer-infláció, vagyis most valamivel 20 százalék felett járna 18 helyett.
A tartós és nagy árdrágulás dacára nem zártak rossz hónapokat az élelmiszer-kereskedők, ugyanis ezen a piacon rendre nőtt az értékesítés volumene, a folyó ár pedig jelentősen emelkedett.
Számokban kifejezve:
2019 első négy hónapjához viszonyítva 2022 azonos időszakában mennyiségben 8,5 százalékkal bővült az értékesítés, ám a folyó árat tekintve ennél sokkal drasztikusabb, 35 százalékos volt a növekmény.
Mindez azt jelenti, hogy most 440 milliárd forinttal többet hagytak az üzletben a fogyasztók, mint három esztendővel ezelőtt. Többek között ez a nagy infláció a számok nyelvén. Ehhez képest persze nem gyarapodott szignifikánsan az üzletek profitja, hiszen a költségoldal is jelentősen erősödött. A legnagyobb bolti kiadás (a béreken kívül) az értékesített termékek beszerzése.
Az ipar pedig január óta a 19–30 százalékos sávban az növelte átadási árait, ami a boltokban 10–15 százalékos drágulást okozott (áprilisig).
Vagyis meglehetősen jó volt az üzletek hatékonysága és tűrőképessége; képesek voltak lenyelni vagy kicsit eltolni az átadási árakat.
A termelői ágazat, a feldolgozóipar jóval közvetlenebb kapcsolatban van az európai infláció mértékét alapvetően meghatározó energia- és alapanyag-drágulással. Az ipari ellenértékeket sokkal inkább meghatározza az elszálló energia- és olajár (akár a csomagolóanyagok, akár a szállítás és logisztika szintjén), a növekvő munkaerőköltség és persze a gyengébb forint, valamint az alapanyagárak, amelyek minden területen emelkedtek. A szektor ezért is igyekszik szinte azonnal lekövetni átadási áraiban kiadásainak a növekedését.
A kereskedelmi cégek beszámolói szerint az ipar az utóbbi időben 30 százalék körüli áremeléseket eszközölt, ezt idővel a kereskedőknek is követniük kell. Az a baj, hogy nem látni az orosz–ukrán fegyveres konfliktus végét, s az sem igen látszódik, hogy a háború mikor melyik alapanyagot érinti mélyebben. Ugyanakkor a nyár jellemzően nem a fogyasztók spórolásáról szól, vagyis van némi mozgástere a drágításnak. Nagy valószínűséggel a lakosság augusztus második hetétől, szeptember elejétől kezdi meg a takarékoskodást, vagyis ekkor jöhet el az a határpont, amely lelassítja az inflációt, esetleg megfordítja a trendet.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.