Mintha a Covid térne vissza, csak százszor súlyosabban

Kritikus helyzetben vannak a magyarországi vendéglátóhelyek az elszálló rezsiköltségek miatt, számolt be róla nemrégiben Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének tiszteletbeli elnöke, aki az atv-nek azt mondta, hogy a hazai szállodák 20-25 százaléka, míg a vendéglátóhelyek 30-50 százaléka zárhat be az infláció és a rezsiköltségek miatt.

Összehasonlításképpen, a 2020 novemberétől elindított bértámogatási programban a járvány idején 180 ezer munkavállaló után igényeltek támogatást, az érintett munkavállalók több mint fele a szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás területéről került ki. Ezúttal nagy kérdés, hogy az állam, amely így is horribilis összegeket költ a rezsicsökkentés fenntartására, miközben a hiányt is próbálja kordában tartani, hasonló programot indít-e. A magyar kurzarbeitként elhíresült program 87 milliárd forintot jelentett az államkasszának, tehát a költségvetés méretéhez képest nem jelentős összegről van szó. Az már más kérdés, hogy ha a Covid után jön egy újabb válság, mennyien akarnak továbbra is abban a szektorban maradni, amely korábban sem volt túl vonzó.

Lehet-e versenyképesen termelni ilyen költségek mellett?

A Covid a legtöbb foglalkoztatottat alkalmazó feldolgozóipart is alaposan megviselte, ráadásul a szektor gondjai már a járvány előtt kezdődtek, amelyek csak súlyosbodtak a helyreállással egy időben, nem beszélve arról, hogy az állandó ellátási gondok miatt még mindig messze nem volt teljes a helyreállás, amely a mostani energiaválságnak köszönhetően csak tovább tolódott.

Mindez még akkor is igaz, ha a magyar BMI jócskán a növekedést mutató 50 pont fölötti értékkel bír, ami az egész régióban kivételnek számít, ugyanakkor rögtön tegyük hozzá, hogy a hazai konjunktúramutató korábban sem éppen a megbízhatóságáról volt híres. Egyedül annyi öröm lehet az iparban dolgozók számára, hogy még mindig csak félgőzzel robotol az ágazat, ha egyszer helyreállnak az ellátási láncok és megszűnik a fenyegető energiaválság, akkor komoly felfutásra lehet képes a szektor. Csakhogy jelenleg ettől nagyon messze vagyunk, külső és belső kereslet híján hiábavalónak tűnik minden kapacitásfejlesztés.

A Covidot megúszta, most a hitelkamatok és a kormányzati stop tehetnek keresztbe az építőiparnak

Az elmúlt időszakot legjobban az építőipar vészelte át, ahol ma már 100 ezerrel dolgoznak többen, mint tíz évvel ezelőtt, és egészen a 90-es évekig kellene visszamenni ahhoz, hogy 370 ezres foglalkoztatotti létszámmal találkozzunk. A jövőben azonban szinte biztos, hogy ez a szám csökkenni fog, az ingatlanpiacot ugyanis alaposan megtépázzák a 10 százalék fölötti kamatok, ahogy a kormányzati beruházási stop is komoly fékezőerő, ami érdemben visszavágja az ágazat teljesítményét. Ugyan az első hat hónapban bővült a szektor 7 százalékkal, de júniusban már mínuszba fordult, sőt az új rendelések képe sem valami biztató, itt év egy év alatt 27,8 százalékos volt a visszaesés.

Jövőre jöhet a feketeleves a gazdaságban

Ha a munkaerőpiaci statisztikákra nézünk, ma még nehéz elképzelni, hogy néhány hónap múlva nagyon másképpen fog kinézni a hazai foglalkoztatási helyzet. Júliusban 3,5 százalékos munkanélküliségi rátát regisztrált a KSH, a potenciális munkanélküliek száma már a Covid előtti szinten van, tehát a munkaerőhiány jelenti ma a legnagyobb problémát. Ám a VG-nek korábban nyilatkozó elemző vagy a munkaerőközvetítő cég is arra számít, hogy a következő hónapokon mindez alapjaiban fog megváltozni, a jövő év elején már ismét a Covid alatt látott szintet ostromolhatja a munkanélküliségi ráta. Drasztikus romlásra talán nem kell számítani, de a 4,5-5 százalék közötti arány könnyen összejöhet, ami alsó hangon 70-100 ezer munkanélkülit jelentene.