Sorozatos kudarcok jellemzik Magyarország és a magyar gazdaság felzárkózásának kísérleteit, hiába áll a hazai politikai gondolkodás középpontjában már a reformkor óta a Nyugat-Európához mért fejlettségbeli különbségek leküzdése, idővel minden próbálkozás kifulladt.
Különösen látványos, hogy a háborúk mekkora károkat okoztak Magyarországnak, rendszerint legalább tíz évvel vetették vissza a gazdaság kibocsátását.
Az első világháború után a gazdasági kapcsolatok teljes megsemmisülése miatt még 1920-ban a magyar gazdaság az 1913-as szint 81,15 százalékán állt, az utolsó békeév termelési értékét csak 1925-ben sikerült elérni, tehát több mint tíz év kellett a teljes helyreálláshoz. Ennek ellenére a két világháború közötti időszak kifejezetten eredményes volt a felzárkózás tekintetében. A harmincas évek közepére Csehszlovákia szintjét gyakorlatilag utolérte, Lengyelországét lehagyta a magyar gazdaság, de ami még ennél is nagyobb eredmény volt: tulajdonképpen ekkor állt legközelebb a nagybetűs Nyugathoz:
Ausztria fejlettségi szintjének 75-81 százalékán állt Magyarország, ezt a szintet pedig azóta se sikerült megközelíteni.
A második világháborúval gyakorlatilag minden kezdődött elölről. Miután az ipari kapacitás fele, a járművek és a közlekedési berendezések kétharmada megsemmisült, a helyreállás is több időbe is telt, s az 1939-es termelési szintet csak 1954-ben, tehát 15 év után sikerült utolérni. Bár az 1960-as évek végén nem volt ritka a 6-7 százalékos növekedés sem, aminek köszönhetően 1950 és 1990 közötti negyven évben az évi átlagos egy főre jutó GDP-bővülés 2,6 százalékos volt (amely meghaladta az 1913 és 1939 között produkált évi 1,2 százalékos ütemet), ugyanakkor arra már nem volt elég, hogy Ausztriához tovább közeledjünk, sőt:
1950-ben még az egy főre jutó magyarországi GDP az osztrák szint 66,9 százalékát tette ki, 1990-ben már csak 42,2 százalékét, tehát a szocializmus teljes kudarc a felzárkózást tekintve.
Különösen az 1970-es évek végétől figyelhető meg Magyarország relatív helyzetének rohamos hanyatlása Ausztriához képest, amely a nyolcvanas években a magyarnál végig magasabb növekedést produkált.
De a rendszerváltást követő húsz év sem egy sikertörténet. Abban talán még nincs is különbség a régiós országokhoz képest, hogy a hazai GDP növekedése a rendszerváltás után jó pár évvel, 1994-ben indult meg, abban már inkább, hogy a kibocsátásunk nem érte el a szomszédos országok teljesítményét, pedig a 2000-es évek első felében szép számokat láthattunk. Magyarország a visegrádi országok között 2006 után gyakorlatilag le is maradt: 2007-ben a hazai GDP mindössze 0,6 százalékkal nőtt, miközben Lengyelországban ugyanez a szám 7,1 míg Szlovákiban 10,7 százalék. Így aztán abban már semmi meglepő nincs, hogy a 2009-es nemzetközi pénzügyi válság a régióban Magyarországot érintette a legsúlyosabban, a GDP-nk 6,5 százalékkal csökkent, pedig Lengyelország megúszta recesszió nélkül.
2010 után már erőteljesebb felzárkózásról beszélhettünk: 2010 és 2021 között Lengyelország után Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben a bruttó hazai termék a visegrádi régióban. Lengyelországban az időszak alatt 40, hazánkban 30,3, Szlovákiában 28,8, míg Csehországban 22,5 százalékkal emelkedett a gazdaság kibocsátása. Ha viszont csak elmúlt öt évet nézzük, még jobb a kép, 2017 óta a járvány által okozott 2020-as visszaeséssel együtt is közel 17 százalékkal bővült a hazai GDP, és csak 1,5 százalékkal maradt el a lengyel teljesítménytől, míg Szlovákiához és Csehországhoz képest mintegy kétszeres volt a növekedési különbség hazánk javára.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.