Jobb állapotban van a magyar gazdaság, mint amit a forint gyengülése mutat
Szinte záporoznak manapság a rosszabbnál rosszabb hírek a magyar gazdaság háza tájáról, az energiaválság, az európai uniós megállapodás bizonytalansága vagy a háború következményei egyaránt próbára teszik a piaci szereplők és a gazdasági döntéshozók idegrendszerét. Ugyanakkor a makrogazdasági fundamentumok egyáltalán nem tűnnek olyan rossznak, mint ami a hírekből sugárzik, sőt nem egy, nem kettő ma jobb állapotban van, mint 10 évvel ezelőtt. Kezdjük a költségvetéssel.
Nem hagytak nyomot az év eleji kifizetések a költségvetésben
Rendszeresen éri kritika a kormányt, amiért a koronavírus-járvány kitörésével egy időben elengedte a költségvetés hiányát, amit még a jegybank elnöke, Matolcsy György is nemegyszer szóvá tett. Az Eurostat adatai azonban azt mutatják, hogy egyáltalán nem volt egyedülálló a korábbiaknál jóval lazább politika, szemben a 2000-es évek fiskális alkoholizmusával:
a szabályok felfüggesztése nyomán 2020-ban és 2021-ben, két év alatt mindössze kettő (!) uniós tagállam teljesítette a 3 százalékos maastrichti kritériumot, és még 2021-ben, a kilábalás évében is az uniós országok többsége, 27-ből 15 efölötti hiányt produkált.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének kritikája a tekintetben jogos, hogy a 6,8 százalékos tavalyi deficit igencsak magas az 1,8 százalékos lengyeléhez képest, ám a magyar költségvetés két év alatt összehozott hiánya szinte teljesen megegyezik a francia államháztartáséval, tehát szó sincs arról, hogy kilógott volna a magyar adat az uniós mezőnyből.
Ami pedig az idei év hiányadatait illeti, az MNB pénzügyi számlái egyáltalán nem igazolják azokat az állításokat, amelyek a választási osztogatás címkéjét ragasztották az év elején kifizetett jövedelmi transzferekre: a GDP 3,5 százaléka volt az első hathavi hiány, tehát elbírta a költségvetés a 13. havi nyugdíjat, a 25 év alattiak szja-kedvezményét vagy a fegyverpénz kifizetését. Az persze már más kérdés, hogy a növekvő energiaárak mekkora lyukat ütöttek a költségvetésben június után, de itt a kormány által a nyár elején meghozott intézkedésekkel teljesíthetőnek tűnik a 4,9 százalékos hiánycél, ami Varga Mihály szerint még ennél is kedvezőbb lehet az év végén. De ennél is nagyobb dilemma, hogy tovább faraghatók-e a kormányzati kiadások jövőre, a romló konjunktúra mellett nem ígérkezik könnyű feladatnak a 3,5 százalékos hiánycél elérése.
A potenciális növekedés ma magasabb, mint tíz éve
A harmadik negyedévben még mindig 5 százalék fölött alakulhatott a GDP-növekedés, ami mindenképpen meglepetés lenne ahhoz képest, hogy elemzők előzetesen a visszaesést sem tartották kizártnak.
A magyar gazdaság fundamentumai közül talán az egyik legstabilabb a növekedési képesség, míg korábban az 1–1,5 százalék közötti tartományban mozgott a potenciális növekedés, az elemzők ma már inkább 3 és 4 százalék közé helyezik, ami igaz akkor is, ha a pénzszűkösség időszakában egy ideig biztosan rosszabb adatokkal találkozunk.
Noha rengeteg még a bizonytalanság, hiszen nem lehet tudni, hogy mit hoznak a következő hónapok, a külföldi működőtőke-beáramlás, az ipari termelés várható felfutása mellett a magas beruházási ráta jó eséllyel megmaradhat a növekedésünk támaszának, bár az is biztos, hogy eközben a belső fogyasztás és a lakáspiac fellendülésének egyelőre befellegzett az egekben járó kamatok miatt.
A jövő évi költségvetés módosításából, várhatóan december elején fog pontosan kiderülni, hogy mekkora növekedéssel tervez a kormány – bár nagy meglepetés nem várható azok után, hogy Varga Mihály pénzügyminiszter a BKIK rendezvényén 1 százalékos GDP-bővülésről beszélt. Ez persze nem sok, de ilyen körülmények között, amikor a legnagyobb gazdaságok szinte biztos, hogy recesszióba fordulnak (Németországban 0,4 százalékos visszaesést vár a kormány), biztató. Magyarország számára ugyanis kulcskérdés, hogy a relatív növekedés, azaz a növekedési többlet fennmaradjon a fejlett országokhoz képest, kizárólag ez biztosítja, hogy folyamatos legyen a felzárkózás.
Karácsonykor még biztos erős lesz, de még húsvétkor is magas maradhat az infláció MagyarországonA Raiffeisen Bank negyedéves előrejelzése szerint idén fennáll a recesszió veszélye Magyarországon, és a jövő év eleje is nehéznek ígérkezik, ám tavasztól fokozatos fellendülésre számítanak a szakértők. |
Stabil a magyar államadósság finanszírozása
A nehézségek ellenére a magyar államkötvénypiacon továbbra sincs jele annak, hogy megnehezült volna az adósság finanszírozása, a hazai papírokat rendszeresen túljegyzik. A CDS-felárunk ugyan emelkedett, de még mindig jócskán alatta van a 2012-es euróválságkor tapasztalt 700 pont feletti szinteknek, és a hitelminősítőknél is két fokozattal feljebb található a magyar adósbesorolás.
A tíz évvel ezelőttihez képest annyival is jobb a helyzet, hogy akkor az államadósságon belül a devizaadósság aránya még mindig 50 százalék fölött volt, ez a legutolsó, szeptemberi adatok szerint 23,9 százalékon állt, ami számottevően csökkenti a kockázatokat.
Azóta ráadásul a lakosság szerepe is erősödött az adósság finanszírozásában (ma már 10 ezermilliárd fölött van, miközben 2012-ben ezermilliárd forint volt). Szintén fontos mutató a devizatartalék szintje, amely a sajtóban tévesen megjelenő hírekkel ellentétben nemhogy csökkent volna, hanem historikusan a második legmagasabb volt szeptember végén.
Érdekes egybeesés továbbá, hogy a mostani 38,7 milliárd euróval megegyező pont tíz évvel ezelőtt, az euróválság kitörésének előestéjén volt a devizatartalék. Összehasonlításképpen, 2008 őszén, amikor a Nemzetközi Valutalaphoz fordult az akkori kormány, mindössze 17 milliárd eurót tett ki.
Borzasztó az egész régióban, amit infláció címszó alatt látunk, de nem lóg ki Magyarország
A 26 éves csúcson lévő szeptemberi infláció finoman szólva sem néz ki jól, ugyanakkor a 20,1 százalékos fogyasztóiár-emelkedés belesimul abba a kelet-közép-európai trendbe, amelyet korábban csak inflációs vasfüggönynek neveztünk: a balti államokban már hónapok óta 20 százalék fölötti számokat látunk, miközben Lengyelországban 17, Csehországban 18, míg az eurót használó Szlovákiában is 14 százalék volt az infláció szeptemberben – egyik sem éppen az árstabilitás iskolapéldája. Az, hogy ezekben országokban ekkora a drágulás, egyáltalán nem szokatlan, Nyugat-Európában viszont annál inkább. Németországban 70 éve, a második világháborút követő újjáépítés időszakában volt utoljára 10 százalék fölött az infláció, ráadásul jövőre is 7 százalék lesz. A német gazdaság mindig is az árstabilitásáról volt híres, a békeidőkben ráadásul rendre 1 és 2 százalék között mozgott a pénzromlás.
Fontos azonban látni, hogy a magyarországi 80 százalékban importált infláció, tehát külső tényezőknek, az ellátási láncok zavarának és az energiaárak elpattanásának a következménye.
Vélhetően nem kockáztatott nagyot a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, amikor azt mondta, meg kell felezni az inflációt. A globális inflációs fordulat ugyanis már a közelben van, az MNB is arra számít, hogy már a jövő nyáron felerősödnek a dezinflációs hatások.
A folyó fizetési mérleg hiánya és a forint gyengülése az, ami igazán gondot okoz
Ha van a magyar gazdaságnak igencsak gyenge pontja ma, az egyértelműen a folyó fizetési mérleg hiánya és a cserearányok drasztikus romlása, ezért az energiaárak felrobbanása a legnagyobb kihívás, amellyel a kormánynak szembe kell néznie. A forint is jól azonosíthatóan ennek esik áldozatul, nem véletlenül a gazdaságpolitikai döntéshozatal egy ideje ebbe az irányba mozdult el, kezdve az MVM halasztott fizetésétől az energiaimport devizatartalék terhére történő kifizetéséig. Hogy mennyire az energiaszámla okozza a problémát, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az MNB számításai szerint a folyó fizetési mérleg energiaegyenlegen kívüli tételei már többletesek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.