A médiakutatók és a kommunikációs szakemberek egyetértenek abban, hogy a rajongás azon korszakát éljük, amikor a hírességek közelebb kerültek az átlagemberekhez, mint valaha. Míg korábban a sztárok a megközelíthetetlenségre még rá is játszottak, ma a közösségi oldalakon való jelenlét miatt bárki láthatja, hogy egy színész vagy egy influenszer miként issza a kávéját, milyen arckrémet használ, hol szórakozik, és bármikor kérdezhet tőle. A másik pedig a legtöbbször válaszol is.
A távolság eltűnt, mindenki hozzáférhetővé vált. Erre remek példa az influenszerfelületeken (Facebook, Instagram, YouTube, TikTok stb.) kedvelt élő bejelentkezés. Amikor a híresség „élőzik” egy eseményről vagy az otthonából, azt az érzetet adja a nézőnek, mintha benne lennének egymás életében. Ettől alakul ki az az illúzió, hogy követő és követett között intim közelség, barátság áll fenn, ami óriási reklámerővel bír. Hiszen a „barátom” ajánlása erősebben ösztönöz vásárlásra, mint bármi más. És mivel már a tíz év alattiak is használják ezeket az online platformokat – a gyerekszínészek vagy a tinizenakarok mintájára – a rendszer kitermelte a gyerekinfluenszereket is.
Az online tartalomgyártás és a követőbázis emelkedése magával hozza a szponzorok megjelenését, így máris (még több) pénzt lehet csinálni a netes jelenlétből (hiszen például a YouTube és a Facebook a nagyobb számú megtekintésért közvetlenül is fizet a csatorna tulajdonosának, míg a TikTok nem). Értelemszerűen minél nagyobb egy influenszer követőbázisa, annál borsosabb összeget kérhet el a szponzorált tartalomért. Hozzá kell tennünk, hogy a donációs bevételek is fontosak lehetnek, például a Patreon vagy a Ko-Fi platformokon keresztül az alkotókat, tartalomgyártókat adományok utalásával támogathatják a nézőik a következő projektjükben vagy a számláik kifizetésében.
Az általunk megkérdezett hazai piaci szakértők szerint egy megrendelő márka akár közvetlenül vagy ügynökségen keresztül is megkeresheti az influenszert, és egy hirdetési kampányban – büdzsétől függően – egyet vagy többet is alkalmazhat. Szintén a kampányhoz rendelkezésre álló összeg határozza meg, hogy nano (1000–10 ezer követő)-, mikro- (10 ezer–50 ezer követő) vagy több százezres nagyságú követői bázissal rendelkező influenszert kérnek-e fel (külföldi sztárok esetében ez a szám a több százmilliós nagyságrendet is eléri).
Vízválasztó lehet, hogy egy véleményvezér képes-e hitelesen képviselni az adott terméket, márkát, amelynek a reklámozására felkérték.
Ennek kulcsa az is, hogy ő maga a tevékenységéből adódóan milyen személyiség: a saját oldalát átgondoltan építi-e, igényes tartalmakat gyárt-e. Szakértőink szerint sok esetben a márkák legtöbbször csak a megtekintési számokat figyelik, és emiatt választanak széles tömeget elérő influenszert. Ez bevezető kampányoknál és a tömegcikkeknél helyes döntés, de kisebb piaci szegmenst érintő termékek esetében kifizetődőbb a kisebb elérésű, de specializáltabb közönséget elérő tartalomgyártót választani. Arról nem is beszélve, hogy ha egy fiatal főzős TikTok-videót készít egy alapanyaggyártó felkérésére, attól még a – szintén gyerek vagy fiatal – kétszázezer nézője nem fog direkt vásárlóerőt képviselni az üzletekben. Ha a célcsoport számára relevánsabb terméket reklámoznak az ismert tiktokerek (üdítő, csokoládé, smink, divatruházati termékek), az már hasznosabb lehet a márka eladásai szempontjából, de ma már a fiatalok is akkora médiazajban élnek, hogy kevés reklámüzenetet tesznek igazán a magukévá.
Vloggernek, youtubernek, tiktokernek lenni könnyű pénzkeresetnek tűnik, de nem az. Akik még iskolába járnak, azoknak a tanulás, gyakran valamilyen sporttevékenység mellett napi három-négy, később akár nyolc-tíz óra munkájuk is belemehet egy-egy videóba, posztba. Költséges a felszerelés beszerzése és frissen tartása, az állandó tartalomgyártás miatt a megújulás kényszere is nyomasztó lehet. A negatív kommentek és az online térben garázdálkodó veszélyes figurák kezelésébe ugyanúgy bele kell rázódniuk, mint abba is, hogy a rajongók viselkedését, kéréseit, üzeneteit, illetve a szponzor-megkereséseket a helyükön tudják kezelni. Ha azt látjuk, hogy egy influenszer az egyik héten Dubajban napozik, a másikon Ausztriában síel ,abból kiderül, hogy egy-egy napot tölthetett a helyszínen. Huszonnégy óra alatt annyi ruhában, annyi szituációban készített fotót, videót, amennyit csak tudott, majd csepegtetve elhelyezi ezeket a felületein. Lehet, hogy Amerikában a tizennégy éves vlogger házat vesz a keresetéből, de nyilván ott sem mindegyik keres dollármilliókat. Itthon csak a legnagyobb követői bázissal rendelkezők futnak be annyira, hogy magas színvonalon élhessenek a szponzorpénzekből.
Több százezres vagy milliós követői bázissal, megtekintéssel bíró magyar influenszerek esetében heti szinten jöhet be olyan megbízás, amelyért 3-4 százezer forintot is elkérhetnek, de ez a topkategória, ahol már többfős stáb segíti az előtérben álló, tapasztaltabb alkotót.
Egy téma vagy megközelítés nagyot szólhat, vannak sikertörténetek, gyorsan fel lehet pörgetni a követők számát, és annál gyorsabban lehet érdektelenné válni, akár két-három év alatt kiégni. A nagy nézettség elérése önmagában tipikusan rövid távú gondolkodás, ennél egy fiatal influenszernek (vagy a mögötte álló szülőnek, ügynökségnek) tudatosabbnak kell lennie. A sikeresség kulcsa egyrészt az izgalmas személyiség és a hitelesség, de nem elhanyagolható a képi látásmód, a videós tehetség sem.
A megkérdezett szakértőnk, aki rendszeresen dolgozik influenszerekkel, arra is felhívja a figyelmet, hogy egy arc könnyen „elhasználódhat”, ha három hét alatt három különböző márka hirdetésével jön elő, a megkereséseknek viszont csak kevesek tudnak – stratégiát építve – ellenállni.
Az ifjú influenszerekről – PR-szakemberi oldalról – azt a visszajelzést kaptuk, hogy nem olyan könnyű velük a közös munka – pont a koruk, a tapasztalatlanságuk miatt. Néhányuknak nehezére esik a határidők betartása, egy pilot megírása vagy az, hogy egy nemzetközi nagyvállalatnál számtalan egyeztetési kört kell lefutni a megegyezésig. Nyilván egy kiskorú esetében ilyenkor a szülők vagy a törvényes képviselők vannak jelen, de ez hazánkban viszonylag ritka. A fiatalok közül kevesek tudják üzleti alapon vinni ezt a típusú tevékenységet, jellemzőbb, hogy sodródnak az árral, a megkeresésekkel, a trendekkel. Tart, amíg tart alapon.
A mai gyerekek állítólag nem két külön térként tekintenek a valós és a digitális világra – magyarázzák a kutatások. A megélt pillantok értéke és minősége nem függ attól, hogy melyik térben élték meg, és nem értik, miért lenne az egyik (technikailag offline) pillanat értékesebb, mint a másik (ami technikailag online).
Tetten érhető a trend, hogy egyre több az olyan fiatal, gyerek, akinek nincs barátja, társas kapcsolata, és hét-nyolc órát tölt online felületeken.
Így fordulhat elő, hogy többet tud egy idegenről az Instagramon, mint a szomszédjáról vagy a testvéréről. Minden embernek szüksége van kapcsolódási, kötődési pontokra, és aki nem talál offline, keres online.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.