Elbúcsúztunk 2022-től, ízlelgetjük 2023-at. Hogy ki, milyen szájízzel tekint vissza a múlt évre és miért, az jórészt az egyéni sorsok alakulásának a kérdése, ezért értelemszerűen rendkívül eltérő. Egy biztos: makroszinten vizsgálva 2022 különösen és egyértelműen őrült év volt.
És ez azért is súlyos, egyben szomorú megállapítás, mert egyébként az elődei, 2020 és 2021 szintén a feje tetejére állították a világot.
Mégis 2022 mindezt felül tudta múlni és úgy vonul be a történelembe, mint az év, amikor véget ért a béke.
Az okokat nem kell hosszan ecsetelni: egymásnak ugró nyugat és kelet, világégéssel fenyegető háború Európában, megborult világrend, energiakrízis, inflációs válság, globális drágulás és a még mindig velünk maradó Covid. Ezek a történések uralták a nyilvánosságot az idén, így aztán nem csoda, hogy amikor a Világgazdaság magyar gazdaság rovata számvetést végzett a mögöttünk hagyott évről és egyfajta búcsúcsomagként legyűjtöttük a legérdekesebb cikkeinket, sorra ehhez kapcsolódó anyagok kerültek elénk.
De a Világgazdaság nemcsak a már zajló eseményeket követi le, hanem maga is ad egyedi új történeteket a nagy közös hírfolyamba. Ezekből 2022-ben sem volt hiány. A kettőt összemixelve pedig minden túlzás nélkül látleletet kapunk arról, mi is történt körülöttünk a múlt évben.
A lista elkészült, íme!
Következzen 2022 legjobb cikkeinek Top 10-es rangsora!
Még márciusban írtuk meg, néhány nappal az ukrajnai orosz invázió megindulása után, hogy a világhírű stratéga, George Friedman már 2009-ben arról írt, hogy
néhány éven belül Oroszország kiterjeszti befolyását Ukrajnára.
A magyar származású geopolitikai elemző A következő száz év című könyvében megjósolta, hogy véget ér az Amerikai Egyesült Államok és az iszlám világ közötti háború, a helyére az Oroszország ellen vívott második totális hidegháború lép majd. Utólag olvasva George Friedman elemzői jövendölését, az ember hátán futkos a hideg.
A háború ezerféle hatással járt, köztük számtalan gazdaságival is. Ezek közül talán a legsúlyosabb az energiakrízis. Az orosz energiáról való kényszerű-kierőszakolt leválás ugyanis olyan probléma, aminek a kezelésére eddig csak suta válaszok születtek. Azonban feltűnt a színen egy magyar megoldás is, amelyről november elején számoltunk be. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományos intézete, a Zéró Karbon Központ a csővezetékes gázszállítók extraprofitjának elvonásával orvosolná az európai energiaválságot. A központ vezetője, Kaderják Péter lapunknak beszélt arról, hogy az európai energiakrízis kulcsproblémája a gázpiaci helyzet, ugyanis a villamosenergia-piacon jelentkező gondok is döntő részben a földgázszektorban tapasztalható nehézségek átgyűrűzéséből fakadnak. Ha a gáz-nagykereskedelmi árakat sikerülne csökkenteni, az – a gázerőművi áram-előállítás ármeghatározó szerepe miatt – a villamosenergia-tarifákat is jelentősen mérsékelhetné.
De nem csak ez volt az egyetlen magyar nóvum az energiakrízis kezelésére. Ez ugyanis nemcsak a szolgáltatóknál csapódik le, hanem sajnálatos módon a lakosságnál is. Ezért volt kiugróan pozitív, amikor a Világgazdaság nyár közepén hírül adta, hogy nettó ötmillió forintos beruházás révén megfelezhető a Kádár-kockák rezsije. A számítás a hazai építőanyag-gyártók szakmai anyagából derült ki. Öröm az örömben, hogy a homlokzat és a födém hőszigetelésével, a nyílászárók cseréjével kiépülő termikus burokhoz szükséges anyagok gyártásához megvan a kellő hazai kapacitás. Vagyis mindez úgy mehetne végbe, hogy nem okoz építőanyagár-robbanást.
Csakhogy nemcsak a rezsi drágult, hanem az élelmiszerek is, ráadásul brutális tempóban. Ennek okairól a Világgazdaság tucatnyi cikket közölt, ezek közül is kiemelkedik, amiben a hús drágulásáról írtunk a tavasszal. Akkor azt állapítottuk meg, hogy a hazai húsipari cégek döntő többségének nincs elegendő tartaléka ahhoz, hogy több hónapos veszteséget képes legyen finanszírozni, ezért a sertésár néhány hét alatt bekövetkezett hatvanszázalékos emelkedését rövid idő alatt át kell hárítania a kereskedelmi partnerekre, végső soron pedig a fogyasztókra.
Hogy az energiakrízis és az árrobbanás milyen irreális helyezeteket szült a piacon, arra kiváló példa lapunk év eleji cikke. Ebben ugyancsak egy élelmiszeripari szituáción keresztül mutattuk be az abszurd körülményeket. Amennyiben az ismert malom, a Hajdú Gabona 2021 októberben eladta volna az akkor meglévő búzakészleteit, úgy 400 millió forint nyereséget könyvelhetett volna el. Ha pedig a raktáraiban lévő mennyiséget a szezon végéig megőrli, már az sem biztos, hogy azzal eléri a 20 milliós profitot.
Elismerve, hogy költségoldalon plusz tételek jelentkeznek, valahogy az egyszeri fogyasztónak rendre olyan érzése támad a különböző boltok polcai között sétálva, hogy valami nagyon nem stimmel az árakkal. Hogyan lehetséges 20 százalék körüli inflációnál 60–100–150 százalékos drágulás az adott végtermék esetén? Ez a kínzó kérdés mindenki szerencséjére dokumentált válaszra talált, amikor a Világgazdaság bemutatta, hogy
a kereskedők kihasználhatják az inflációs pánikot és indokolatlanul emelik az élelmiszerek árát.
Érdemes újra elolvasni a cikket, de a lényeg: szakértők és érdekvédelmi szervezetek szerint a vállalkozások az inflációt, energiaválságot, a világjárványt és az ellátási láncok akadozását sok esetben szándékosan felnagyítják, és ezt az ürügyet felhasználva emelik indokolatlanul magasra az áraikat. Ha valami, akkor ez botrány!
Si vis pacem, para bellum – azaz ha békét akarsz, készülj a háborúra. Nincs ennél lényegre törőbb katonai igazság. Ezt pedig a magyar kormány is megfogadta, sőt, a magáévá tette. „Évtizedekre garantálhatják a biztonságunkat az új magyar hadiipar zászlóshajói” – ezzel a címmel közöltünk írást augusztusban. Miről is van szó? A kézifegyverek és a helikopter-alkatrészek gyártása már megkezdődött, hamarosan páncélozott járműveket, valamint lőszert és robbanóanyagot is elő tud majd állítani Magyarország, amelynek a nulláról indult hadiiparát fél évtized alatt sikerült felépíteni. Az ukrajnai háború fényében világossá vált, hogy a minél nagyobb fokú haditechnikai önellátás az egyik sarokköve az ország biztonságának.
Ha csak pár hétre is, de a katari focivébé képes volt kiragadni a valóságból a világot és olyan miliőt teremteni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mindez egy olyan ábránd volt, ami a gyökereiben álságos volt. Ennek bemutatására részletes cikkben tájékoztattunk arról, hogy a történelem legmegosztóbb, legdrágább sporteseményére készül a Föld. A sorozatos botrányok, tiltakozások sem törték meg a katariak lendületét: a 220 milliárd dolláros, nyárról novemberre halasztott labdarúgó-világbajnokság helyszínén az utcákat is hűtötték.
Ha már egyedi sztorikat ígértünk, az Űrtechnológiát is bevetnek a börzsönyi aranyért felütésű anyagunk okvetlenül említést érdemel. A bányászat elindításán dolgozó cég négy ütemben történő beruházást tervez, mintegy másfél milliárd euróért. A bányászat 50 ezer eurós kilogrammonkénti aranyárfolyammal számolva nagyjából 500 milliárd euró hasznot hozna a koncessziós időszak alatt, miközben a magyar állam egyebek között koncessziós díjhoz, bányajáradékhoz, iparűzési adóhoz jutna. A közel 45 négyzetkilométeres területen kilencezer tonna arany és ugyanennyi ezüst nyerhető ki, ha sikerül a létét bizonyítani. A bizonyítás nagy része ugyanis még hátravan, mindenesetre az érintett vállalkozó már most azzal kampányol, hogy folyamatban van NASA-technológiával készülő 7 műholdas, 3 dimenziós nemesfémkutatás.
Végezetül egy hungarikumnak tűnő közbeszerzést ajánlunk olvasóink figyelmébe, amit a tél elején tártunk a nyilvánosság elé. Az úgynevezett reklámtenderről van szó, ami a 2022-es év végéig összesen 3329 millió forint, tehát közel 3,5 milliárd forint kiesést okoz a fővárosi tömegközlekedés költségvetésében. Szövevényes és teljességgel érthetetlen, ami történt: miközben a városháza rendszeresen arról számol be, hogy Budapestnek filléres gondjai vannak, mégis eléget naponta 2,6 millió forintot. A városvezetés már 2019-ben szerződhetett volna a BKV reklámhelyeinek kiszervezésére, de ehelyett inkább megfúrta a közbeszerzést. Hiába fizetett volna egy francia multi havi csaknem 150 milliót, a városvezetés inkább beéri havi 50 millióval két másik cégtől. Három éve ígérik az új eljárást, de azóta se történt semmi. Hátha majd 2023-ban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.