Darabokra szedték a légitársaságok a XVIII. kerületet: szakmaiatlan a légiutas-adó, betarthatatlan a rendelet

Konkurál a magasabb szintű jogszabályban megállapított extraprofitadóval, lényegesen túllép az önkormányzati rendelet tárgyát képező „helyi társadalmi viszonyok” szabályozási körén, ráadásul különösen aggályos, hogy az önkormányzat az adó beszedésével a földi kiszolgálást végző szervezeteket bízza meg. Többek között ezeket az érveket sorakoztatták fel a légitársaságok a XVIII. kerületi önkormányzat által bevezetni kívánt légiutas-adóval szemben a Kúriához eljuttatott dokumentumokban, amelyeket a Világgazdaság is megszerzett.

Ahogyan arról lapunk elsőként számolt be, január 1-jétől utazásonként ezerforintos adóval rukkolt elő az ellenzéki vezetésű XVIII. kerületi önkormányzat, ám már az első pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy a terv több sebből vérzik. A Világgazdaságnak légiipari és adószakértők is azt nyilatkozták, hogy jogsértő, amit érdeklődésünkre Budapest Főváros Kormányhivatala is megerősített – várhatóan a Kúriának kell majd „rendet tennie” az ügyben.

Milliókat fizetnek közpénzből a polgármester szerepléséért

A kerület Facebook-hirdetésben próbálta megvédeni a képviselő-testület döntését, Szaniszló Sándor DK-s polgármester pedig azt állította, az adóról megjelent cikkek többsége úgy mond kritikát, hogy az önkormányzatot egyikük sem kereste meg.

Az ATV szerint az Egyenes Beszédbe nem lehet bevásárolnia magát senkinek. (Szaniszló Sándorral szemben egyébként a Fidesz–KDNP frakciószövetség képviselői fegyelmi eljárást kezdeményeztek, mert év végén nem vett részt a kormányzati egyeztetésen, aminek a következményeként a kerület elesett nagyságrendileg 500 millió forintnyi rezsikompenzációtól.)

A légitársaságok jogi álláspontja egyértelmű: a kormány által kivetett extraprofitadót figyelembe véve megvalósulna a kettős adóztatás, amire ugyanis már törvényi szinten adót vetettek ki, arra önkormányzati rendeletben ismételten nem lehet. A szakértők szerint a XVIII. kerületi önkormányzatnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy van-e magasabb jogszabályi szinten rendelet, és ha van (márpedig jelen esetben igen), akkor nem vagy nem ilyen körben alkothatta volna meg a sajátját.

A légi utazást nem sajátíthatja ki Pestszentlőrinc

Az adó nem az önkormányzat illetékességi területét érintő „helyi társadalmi viszonyt” kívánja szabályozni, hanem az ország legnagyobb forgalmú repülőterén lebonyolított, bármely irányú légi utazást (érkezés, indulás, tranzit). Ráadásul a Kúriának küldött papírok szerint a légi utazás önkormányzati szintű adóztatására az sem jogosítja fel a XVIII. kerületi önkormányzatot, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér részben az önkormányzat területén van, hiszen fontos kiemelni, hogy csak részben, és a Szaniszló Sándor által emlegetett zaj- és környezetszennyezés más kerületek és települések lakosait is zavarja. Ráadásul a növekvő utasforgalom, a zaj és a környezeti ártalmak nem támaszthatják alá egy jogsértő adónem bevezetését.

A légi utazás önmagában nem sajátítható ki, mint kerületi helyi társadalmi viszony – áll a légitársaságok jogászainak beadványában, amely megjegyzi, a légiutas-adó olyan magánszemélyektől vár el jogkövető magatartást, akik egyébként semmilyen módon nem kapcsolódnak a XVIII. kerülethez, és a fizetési kötelezettségükről sem lehet tudomásuk. Különösen aggályos, hogy az önkormányzat az adó beszedésével, és annak elmaradása esetén

Még az adóhatóság sem tudná ellenőrizni a kivételeket

Értelmezhetetlen továbbá, hogy miként képzelte a jogalkotó az adómentességek (XVIII. kerületi lakosok, 18 év alattiak és vállalkozók) ellenőrzését, hiszen a földi kiszolgálást végző szervezetnek a személyes találkozás hiányában nincs lehetősége az adatok begyűjtésére – erősítik meg a jogászok a Világgazdaság forrásainak álláspontját, hozzátéve, hogy még az adóhatóság sem tudná ellenőrizni az utazók tényleges számát és a mentesek körét.

A kerület azzal érvel, Hollandiában, Németországban, Svédországban és Norvégiában is létezik ez az adó. Csakhogy ezekben az országokban úgynevezett zöldadóként vagy departure fee-ként vezették be, a pestszentlőrinci adó inkább a dominikai példát utánozza, az európai kontinensen pedig valószínűleg példátlan lenne, hogy a zaj- és környezetvédelem apropóján beszedett pénzt aszfaltozásra költenék, ahogyan Szaniszló Sándorék tervezik.

Forrásaink szerint már a képviselő-testület is belátta, hogy alighanem zsákutcába futott, és az sem véletlen, hogy a 2023-as költségvetési rendelet a légiutas-adó tekintetében még bevételi előirányzatot sem tartalmaz, a jegyzőkönyv szerint a „felelős tervezés elvét” figyelembe véve.