Az Európai Bizottság ítéletet mondott a magyar kormány hozzáállásáról – 22 milliárd euró a tét

Jól működnek az európai strukturális és beruházási alapok, kivált a kohéziós alap, csak tényleg arra kéne használni, amire kitalálták. Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter szerint ezzel együtt válaszúthoz érkezett a kohéziós politika. A lehetséges irányokat, illetve az alapok magyar gazdasági jelentőségét elemeztük szakértőkkel.

„Az alapok működésére óriási terhet jelentett a koronavírus-járvány, annak társadalmi és gazdasági hatásai, fokozott igény mutatkozott a gyors reagálásra és a rugalmasság szempontjainak érvényesítésére” – fogalmazott Navracsics Tibor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem online tudományos magazinjában, hangsúlyozva, hogy a nehézségek dacára sem elégedetlen a strukturális és beruházási alapok teljesítményével. „Az elmúlt évek rendkívüli körülményei közepette is jól teljesítettek. Rugalmasan reagálva a kialakult válsághelyzetekre, szolgálni próbálták alapvető céljukat, az Európai Unió szociális és területi kohéziójának növelését.” 

Ezzel együtt megismételte a szeptemberben, a bizottság és a tagállamok kohézióért felelős minisztereinek Prágában rendezett tanácskozása utáni megállapítását, amely szerint az EU kohéziós politikája válaszúthoz érkezett, és megfogalmazódott a kérdés: 

2027-ig nem lesz változás

Elemzőket arról kérdeztük, hogy merre indulhat ez az útkeresés, illetve hogy mekkora az EU-s források, ezen belül a kohéziós alap jelentősége a magyar gazdaság vonatkozásában.

„A kohéziós politikai prioritásai 2027-ig gyakorlatilag változatlanok maradnak a jelenlegi keretrendszerben, ám 2023 január végén létrejött egy úgynevezett magas szintű munkacsoport, amelynek célja, hogy azonosítsa a jelenlegi célok alkalmasságáról szóló 8. kohéziós jelentésben foglalt kihívásokat, az innovációs szakadéktól a demográfiai változások kezeléséig” – kezdte Petri Bernadett, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégiai Kutatóintézet kutatója. 

Az Európai Parlamentben politikai tanácsadóként is tevékenykedő szakértő hozzátette: a csoport 2023-ban kilencszer ülésezik Brüsszelben, majd 2024 elején stratégiai ajánlásokat tesz közzé. A 9. kohéziós jelentés 2025-ben esedékes.

Ezzel kapcsolatban különösen fontos a kutatási és fejlesztési, valamint az innovációs kapacitások növelése, a magyar versenyképes munkaerő képzése – folytatta Petri Bernadett, s megjegyezte azt is, hogy a digitális és zöldátállással kapcsolatos vállalások közül különösen az utóbbi célnak az előtérbe helyezése bizonyos esetekben veszélyeztetheti a kohézió valódi céljának a teljesülését.

Vissza a középkorba?

A 2014–2020 közötti időszakban a strukturális és beruházási alapok 731 milliárd euró összegű beruházást támogattak, ebből 535 milliárd eurót közvetlenül az Európai Unió biztosított. Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint miközben nettó haszonélvezői vagyunk az EU-nak, minden ország más, eltérő gazdaságpolitikát folytatva használja fel a forrásokat, máshogyan áll a projektekhez, ezért is nehéz számszerűsíteni az EU-s források hatását, mert nem tudjuk, mi lenne nélkülük: mekkora mozgástere lenne a kormánynak, és abban miként cselekedne?

„Vannak olyan hangok, hogy ha nulla EU-s forráshoz jutnánk, akkor visszatérnénk a középkorba. Ez túlzás, az viszont igaz, hogy teljesen új gazdaságpolitikát kellene kialakítani, és mindent a saját költségvetésből megoldani. Ha nem is omlana össze a gazdaság, jóval lassabb fejlődési pályán közlekedhetnénk jóval magasabb eladósodottság mellett” – ecsetelte Virovácz Péter.

Emlékeztetett rá, hogy 

„A 2007–2013-as finanszírozási ciklus végén annyira kellett kapkodni, hogy minden forrást le lehessen hívni, hogy az elvitte a fókuszt a 2014–2020-as időszakról, főleg, mivel él az N+2-es vagy N+3-as szabály, azaz egy 2014-es projektet is be lehetett fejezni 2016–2017-ben, és benyújtani róla a számlákat – a rendszer nem úgy működik, hogy amit ma elköltök, abból holnapra gazdasági fejlődés lesz – tette hozzá. – Azóta nem véletlenül alkalmazza az Orbán-kormány azt a megoldást, hogy előfinanszírozza a projekteket, mert a növekedésünk nagyjából felét EU-s források adják. Ez nem adekvát és tudományosan kimunkált tézis, de szemléltetésnek jó. A magyar növekedésre gyakorolt hatás tekintetében fontos tudni, hogy ezeknek a forrásoknak a számottevő része importként el is megy, de ahogy a 2016-os példa is mutatta, azért 2-3 százalékpontot biztosan hozzáad a növekedéshez az uniós források felhasználása.”

Meg kell felelni a feltételeknek

Petri Bernadett rámutatott, hogy az Európai Bizottság 2022. december 22-én elfogadta a Magyarországgal kötött partnerségi megállapodást, ami az uniós kohéziós alapokból származó beruházásokat megalapozó stratégiai dokumentum, tisztázza a célokat és prioritásokat, amelyek az új többéves pénzügyi keret elfogadásáig a kohéziós források elköltésének középpontjában állnak. Ez a 2021–2027 közötti időszakra összesen közel 22 milliárd euró értékű megállapodás. 

Az Európai Unió és Magyarország vonatkozásában felvetődik, hogy a forrásokat érinti a jogállamisági eljárás. A szakértő kifejtette, hogy az intézkedések közé tartozik három operatív kohéziós program költségvetési kötelezettségvállalásainak a felfüggesztése is. 

„Ezen túl a kohéziós politikai és belügyi programok végrehajtásához a tagállamoknak meg kell felelniük a feljogosító feltételeknek – folytatta Petri Bernadett. – Az uniós intézmények és a magyar kormány között ezek közül néhány feltételnek a teljesítésével kapcsolatban még tárgyalások folynak, az Európai Bizottság úgy foglalt állást, hogy a magyar kormányt eddig reformjavaslatai alapján elkötelezettnek látja a feltételeknek való megfelelés terén.”