Geopolitikai ütközet zajlik a CATL debreceni gyára körül?

– Debrecenben erős indulatokat vált ki a CATL Déli Ipari Parkba tervezett akkumulátorgyára. A tiltakozó akciók szervezői soha nem látott mértékű környezetszennyezést, egészségkárosító hatásokat emlegetnek. Ön hogyan látja ezt?

– Azt gondolom, hogy Debrecen egy gazdasági előnyszerzésért folyó geopolitika csata ütközőpontja lett. Ha képesek vagyunk elfogadni azt, hogy az Európai Unió, valamint Magyarország környezetvédelmi, egészségvédelmi, építési szabályzatai megfelelők, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy ennek a gyárnak – amennyiben minden hatósági engedélyt megkap – gyakorlatilag sem a környezetre, sem az egészségre nincs – nem lehet – semmilyen káros hatása. Mert ha az EU-s és a magyar jogszabályok egyértelműen garantálják, hogy környezetre vagy egészségre káros létesítmény az unió – benne hazánk – területén nem működhet, akkor belátjuk, hogy aggodalomra valós ok nincs. 

– Hogyan értelmezzük a gazdasági előnyszerzést, mit ért alatta?

– A világban, így Európa országai között is éles verseny folyik az akkumulátorgyártó kapacitások megszerzésért és erősítésért. Az elmúlt időszakban szerte Európában 40 akkumulátor- vagy katódgyár építéséről döntöttek. Erősen dolgoznak ebben a témában a franciák, a svédek, a britek is, Németország pedig 2030-ig 300 gigawattórányi fejlesztést akar végrehajtani ezen a területen. Nagyon erős pozíciói vannak Lengyelországnak is. Debrecen egyik régióbeli versenytársvárosában, Wroclawban például a nálunk tervezettnél is nagyobb gyártási kapacitás kiépítése van előkészületben. Mindenhol növelik a kapacitásokat, és egyedül mi vagyunk azok, akiknél az elektromobilitás fejlesztéséhez nélkülözhetetlen akkumulátorgyártás nagyon komoly belső politikai háborút váltott ki. 

Ezzel szemben itthon abszolút féligazságokkal vagy valótlanságokkal, hazugságokkal operálva, az emberekben félelmet keltve egyesek olyan hangulatot próbálnak teremteni, ami szándéka szerint ellehetetlenítené ezt a beruházást. A hab a tortán, hogy azok a politikusok, akik itt, Debrecenben is hangot adtak nemtetszésüknek – a Momentum, a Mi Hazánk és különösen az LMP politikusai –, korábban olyan nyilatkozatokat tettek, amelyekben homlokegyenest más álláspontot képviseltek. Ők nyilatkozták például azt is, hogy nem maradhat ki Magyarország az elektormobilitás forradalmából. Mára vajon mi változott ehhez képest?

– Most tért vissza Németországból, Arnstadtból, ahol a CATL a Debrecenben épülőnél kisebb, de ugyanolyan technológiát alkalmazó gyárat épített és működtet. Mit tapasztalt? 

– Németországban az arnstadti gyár a környezeti átállás, a zöldátállás mintaprojektje. A politika egyértelműen összezárt, a baloldal, a jobboldal és a zöldek is támogatja, mert ebben látják a jövőt. A gyár mind környezetvédelmi, mind egyéb szempontból – zajterhelés, egészségügyi, biztonsági körülmények – kielégíti a 21. század követelményeit. Egy olyan modern üzemet láttam, amelyet az elmúlt években nem volt szerencsém. Bár nagyon sok európai gyár működését megtekinthettem, hiszen sok befektetési tárgyalást folytattunk az elmúlt években, ez mindenképpen az egyik legmodernebb. Robotizált, automatizált és minden tekintetben a legbiztonságosabbnak mondható. 

– Van, aki szerint a magyarországi tiltakozás azért ilyen heves, mert egy kínai társaság áll a gigaberuházás mögött az. Létezik ilyen diszkriminatív szemlélet Debrecenben?

– Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, hogy ilyen lenne, de a megnyilvánulások alapján nagyon is elképzelhető, hogy az akkumulátorgyárat ellenzőknek nem mindegy, hogy milyen jellegű, milyen nemzetiségű tőke érkezik Magyarországra, illetve Debrecenbe. Az okokat keresve ebben én most nem ásnék mélyebbre, nem az én feladatom ennek a kérdésnek a kibontása, megítélése, rendezése.

– A vg.hu nemrég olyan elemző cikket közölt, amely szerint a magyarországi energiatermelési elképzelések ismeretében kijelenthető, hogy nem áll majd rendelkezésre elegendő energia ahhoz, hogy a CATL gyára 2025-től működjön. Ön hogy látja ezt?

– Azt, hogy mi nem lesz elég, már hónapok óta hallgatom. Kezdődött azzal, hogy nem lesz elég a víz, mert nagyon nagy a gyár vízigénye. Kiderült, hogy nem 40 ezer köbméter a gyár átlagos napi vízigénye, hanem csak 3,4 ezer, mivel ez egy száraz technológia. A felhasználandó vízmennyiség 80-85 százaléka hűtésre szolgál, amihez tökéletesen megfelel a tisztított szennyvíz, az úgynevezett szürkevíz is. Vagyis alaptalanok azok a félelmek, amik a debreceniek ivóvizét féltik az akkumulátorgyártól. Amikor a vízkérdést sikerült megválaszolni, akkor jött az, hogy nem lesz elég áram. Erről pedig azt tudom mondani, hogy a magyar gazdaság nagyon dinamikus expanziós folyamatban van, és amikor a kormány ezt az expanziót megtervezte, akkor számot vetett az infrastrukturális és egyéb feltételekkel, többek között az energiaigénnyel is. 

A megújuló energiaforrásokra épülő energiatermelés növelése is napirenden van, és ez is nagyban hozzájárul a szükséges energiamennyiség megtermeléséhez. 

 Megjegyzem, a megújulókra alapozott energiatermelés további fejlesztésének komoly gátja, hogy nincs elegendő energiatároló kapacitás Magyarországon. Vagyis az akkumulátorgyártásnak ebből a szempontból is óriási jelentősége lesz a nem túl távoli jövőben. Ahhoz ugyanis, hogy a jelenleginél nagyságrenddel nagyobb mennyiségű megújuló forrásból származó energiát lehessen előállítani, a tárolókapacitások fejlesztésére mindenképp szükség lesz. 

– Hogyan áll a szükséges hálózati kapacitások kiépítése?

– A kormány már az előző időszakban döntött a Debrecent, valamint Nyíregyházát, Miskolcot – tehát az észak-magyarországi, kelet-magyarországi és hajdú-bihari térséget – érintő áramhálózati rendszer fejlesztéséről. Tehát energia és megfelelő infrastruktúra is lesz hozzá. Az ebbéli aggodalmak tehát teljesen feleslegesek.