Az utóbbi években a fuvarozói szakmát folyamatos sokkok érték: a pandémia és az orosz–ukrán konfliktus a globális ellátási láncok akadályozását, az ársapka kiengedése az üzemanyagárak drasztikus emelkedését eredményezte. A szakma folyamatosan sofőrhiánnyal küzd, becslések szerint mintegy 8-10 ezerrel kevesebb gépjárművezető van a szükségesnél, ami jelentős béremelkedési kényszerrel jár. Mindezeknek köszönhetően a közúti fuvarozási árindex brutális emelkedését lehet tapasztalni, a legfrissebb adatok szerint a belföldi szállításban az árak közel 35 százalékkal növekedtek.
A közúti áruszállítás adja az árufuvarozás háromnegyedét az Európai Unióban, emiatt az kulcselem a gazdaság stabil növekedéséhez, a fogyasztók és az ipar biztonságos ellátásához, az ellátási láncok zavartalan működéséhez. A szállítás és raktározás nemzetgazdasági ág GDP-n belüli részesedése meghaladja az 5 százalékot. Emellett a folyó fizetési mérleg szempontjából is kulcsfontosságúak a szállítási szolgáltatások, hiszen a 2022. évi szolgáltatásegyenleg többlete 9 milliárd eurót tett ki, aminek közel harmada a szállítási szolgáltatásokból fakadt.
Hazánkban az aktív munkavállalók több mint 4 százalékát foglalkoztató, mintegy 130 ezer család megélhetését biztosító, közel 100 ezer gépjárművet üzemeltető hazai közúti személy- és áruszállító alágazat ugyanakkor komoly, az utóbbi években gyorsuló piacvesztést szenvedett el a hazai és nemzetközi viszonylatban. A hazai vállalkozások romló versenyképességének gyorsulását igazolják az Eurostat-adatok is, amelyek szerint az alágazat az EU-s nemzetközi teljesítményét tekintve 2015-ben a 4,76 százalékos részesedéssel a 7. helyen állt, megelőzve a szlovák és bolgár fuvarozókat, de mára 2,9 százalékkal a 12. helyre esett.
A hazai fuvarozással foglalkozó cégek teljesítménye nemcsak nemzetközi szinten, hanem már belföldön is romlik. A KSH legfrissebb előzetes adatai szerint a belföldi fuvarteljesítmény látványosan visszaesett 2022-ben.
A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. legfrissebb adatai is mutatják a hazai vállalkozások teljesítményének jelentős visszaesését, miközben a külföldi haszongépjárművek jelenléte erősödik. A bolgár és román fuvarozók egyre inkább kiszorítják a magyar cégeket nemcsak a nemzetközi, hanem a belföldi piacról is. Ez különösen súlyos lehet abban az esetben, ha a piac is zsugorodik, mert így a hazai vállalkozások egyszerre szenvednek a versenytől és a megrendeléshiánytól.
Történik mindez annak ellenére, hogy a 2015-ben elfogadott 1560/2015. (VIII. 7.) kormányhatározat célja a nemzetgazdasági szempontból kiemelt fontosságú, a GDP mintegy 5 százalékát megtermelő logisztikai és közúti fuvarozási ágazat versenyképességének javítása volt. A 2015-ben meghozott intézkedések akkor komoly segítséget jelentettek a versenyképesség visszaszerzésében, de mára ezek a kedvezmények nagyrészt erodálódtak, a hazai fuvarozó vállalkozások több területen kedvezőtlenebb helyzetben vannak a nemzetközi és különösen a harmadik országokból érkező versenytársaikkal szemben.
Ennek hátterében részben a hazai fuvarozók versenyképességét fékező EU-s szintű Mobilitási Csomag áll, amely hozzájárult az EU-n kívüli vállalkozások gyorsuló térnyeréséhez is. Tovább rontja a magyar vállalkozások helyzetét, hogy az EU-n belüli helyi szabályok esetenként kedvezőbben érintik, segítik a régiós versenytársországok vállalkozásait, amely leginkább a szignifikánsan magasabb adómentesen adható napidíjaknál érhető tetten. A régióban a magyar napidíj (a külföldi és belföldi kiküldetés esetén a munkavállaló részére többletköltségeinek fedezésére adható juttatás) messze a legalacsonyabb, és a lemaradásunk különösen nagy a két legfontosabb versenytársországhoz (Románia, Bulgária) képest.
A külföldi kiküldetésre adható adómentes napidíjaknál ugyan nincs ilyen mértékű különbség, de a román 87,5 eurós és a bolgár 100 eurós érték még mindig jelentősen meghaladja a magyar 60 eurós szintet.
A folyamatos sofőrhiány miatt komoly bérverseny alakult ki a hazai, illetve a román és bolgár cégek között. A kedvezőbb adózási feltételek miatt az utóbbiak állnak nyerésre, így még a magyar gépjárművezetőket is el tudják csábítani a hazai vállalkozásoktól, ezzel is súlyosbítva a sofőrhiányt. A kedvezőtlen folyamatok megállításához, a munkaerő elvándorlás megfordításához, a versenyképesség visszaszerzéséhez
kézenfekvő megoldás lehet az adómentesen adható juttatások felülvizsgálata, ami rövid távon is éreztethetné kedvező hatását.
Az adómentesen adható napidíjak utoljára 2016-ban emelkedtek, azóta változatlanok, miközben a versenytársországokban folyamatos volt a felülvizsgálat és a korrekció, ráadásul a járvány, ezt követően pedig a háború és a káros szankciók teljesen új helyzetet eredményezett. A napidíjakat a gépjárművezetők döntően élelmiszer vásárlására fordítják, így azok reálértékét alapvetően az élelmiszerár-infláció határozza meg. Az utolsó rendezés óta az élelmiszereket érintő szankciós infláció a napidíj értékét az idén hazánkban megfelezheti, miközben az EU-ban megfigyelhető kumulált élelmiszer-infláció is meghaladhatja a 40 százalékot az legutóbbi emelés óta.
A hazai fuvarozócégek versenyképesség javítása már csak azért is fontos, mivel a helyüket átvevő külföldi vállalkozások nem magyar munkavállalókat foglalkoztatnak, nem itthon fizetnek adót és járulékokat, nem a magyar GDP-hez járulnak hozzá, miközben a szolgáltatásimporton keresztül a folyó fizetési mérlegünk egyenlegét is rontják.
Egy gépkocsivezető évente mintegy 4 millió forint adó- és járulékbevételt generál a költségvetés számára, ami 10 százalékos teljesítménycsökkenés esetén csak a kieső járművezetőkkel kalkulálva hozzávetőleg 32-35 milliárd forint bevételkiesést jelent a költségvetésnek.
Amennyiben továbbra is nemzetgazdasági szempontból kiemelt ágazatnak tekintjük a logisztikai és közúti fuvarozási ágazatot, úgy a versenyképesség részleges helyreállításához kormányzati beavatkozás szükséges, amelynek kézenfekvő területe lehet a napidíjak felülvizsgálata.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az egyes versenytársországok közötti támogatási versenyt mindenképpen kerülni kell, így a napidíjak megemelésének a reálérték megőrzésére kell korlátozódnia.
A hosszú távú versenyképesség javításához további kormányzati intézkedések szükségesek, amelyek eredményeként érdemben növelhető a gépjárművek kihasználtsága, illetve biztosítható az ágazat munkaerő-szükséglete. Ez utóbbi különösen fontos, mivel a járművezetők 40 százaléka 50 év feletti, így már középtávon jelentős sofőrhiánnyal szembesülhet az ágazat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.