Így lép a könyvpiac, ha a mesterséges intelligencia beleszáll

Könnyű pénzkereseti lehetőségként merült fel egyesekben, hogy a mesterséges intelligencia által írt novellával pályázzanak több amerikai fantasymagazinhoz, amelyeknél bevett szokás, hogy díjazás ellenében amatőr írók szövegeit közlik. Az Egyesült Államok az egyik tudományos-szórakoztató lapjához csak februárban 700 emberi és 500 robot által írt pályázat futott be. Ahogy az egyik szerkesztő nyilatkozott: könnyű volt kiszúrni a ChatGPT – azaz az OpenAI nevű cég mesterséges intelligenciarendszere – által létrehozott „alkotásokat”, mert több ugyanazzal a címmel érkezett (valószínűleg a hasonló kulcsszavak megadása miatt), illetve mindet szegényes írói eszközök jellemezték. Ennek ellenére a szövegalkotáson alapuló szakmák kapcsán azt rebesgetik, hogy ha ennyire könnyű lesz a mesterséges intelligenciával – bizonyos kulcsszavak rögzítése után – cikkeket, novellákat, regényeket előállítani, akkor mi lesz a valódi írókkal. 

Irgalmatlan közhelytenger

Simon Márton költő a kérésünkre napokon át tesztelte a ChatGPT szövegalkotó képességeit, hiszen a rendszer több millió ismert dokumentum alapján elvileg képes akár verseket is írni. 

Amikor arra kérte a chatbotot, hogy írjon egy verset Simon Márton stílusában, több alkalommal is majdnem ugyanazt a szöveget kapta vissza: egy négy vagy öt szakaszból álló, rímes, ismert alkotó szövegére nem hasonlító, irgalmatlan közhelytengert. 

„Első pillantásra legalább nyelvtanilag rendben volt a vers, de ha alaposabban megnéztem, kiderült, hogy minden szókapcsolata zagyvaság, a mondanivalója pedig minden esetben annyi, hogy régen mennyire jó volt, most pedig milyen rossz.” 

„Ez a dilettáns szint, amely a mélység vágyától a végtelenségig felhígul, ilyen kézirat »ezerszám« érkezik egy kortárs szépirodalmi kiadóhoz, mert ezt az emberiség is képes produkálni” – értékelte a chatbot által kiadott szövegek színvonalát Sárközy Bence, a Libri Kiadói Csoport ügyvezetője és kiadási igazgatója, aki úgy véli, ezek a típusú kéziratok kiadón keresztül nem juthatnak el a nyomdáig. 

Egy Adyt, legyen szíves! 

„A tesztelés során megkértem a szoftvert, írjon Ady Endre stílusában is egy verssort – folytatta Simon Márton. – Rendszeresen tartok kreatívírás-órákat, ahol ez gyakori feladat, mert aki elolvas három Ady-verset, annak kell, hogy legyen valami ötlete ehhez. A ChatGPT azonban egy semennyire sem Ady-jellegű verset adott ki, ráadásul belevett egy fiktív idézetet, amit valódi Ady-mondatként adott el. Van olyan szöveg, ami annyira rossz, hogy az már zseniális, de ez ebben a formában annyira kevés, hogy még inspirálni sem tud.”

– mondta Sárközy Bence a felvetésekre reagálva. „A szalagos magnó, a CD, az internet, az e-book, a hangoskönyv és az e-hangoskönyv már mind a végét jelentette a nyomtatott irodalomnak, aztán valahogy még mindig létezik.” A kiadási igazgató szerint a különféle „fenyegetések” közül az egyetlen, valóban kockázatos tényezőnek a self-publishing megjelenését tekinthettük. Azaz hogy minimális összegért például az Amazonon bárki megjelentetheti e-book formátumban a saját szerzeményét, és nagyon alacsony áron árusíthatja is azt. 

 „Ugyanis az olvasónak nincs ideje, hogy végtelen mennyiségű írást böngésszen át. Ezért fontosabbá vált, hogy melyik kiadó hogyan szűr a választékból, mit ítél kiadásra a milliónyi kéziratból, és így az olvasó is annak a könyvnek szavaz majd bizalmat.” Például az E. L. James álnéven publikált A szürke ötven árnyalata című könyv magánkiadásban jelent meg először, de amikor elért egy jelentősebb olvasottságot, egy könyvkiadó felkarolta, bekötötte, kiadta, és ezzel összemérhetetlenül megsokszorozta az eladását, nem is beszélve a külföldi jogok professzionális értékesítéséről. Ez a siker azóta is megismételhetetlen, sőt, az explicit erotikus irodalom műfaja iránt sem nőtt meg kiugróan az érdeklődés. Egyszerűen ezt az egy sorozatot akarta mindenki elolvasni, hasonlót már kevésbé. 

Az irodalom nem választható egy menüsorból

A személyre szabottság kérdésének hasznosságát is megkérdőjelezik alanyaink, felhívva a figyelmet arra, hogy vajon miért szolgálná az olvasó érdekét, ha újra és újra ugyanolyan típusú könyvet kapna kézhez. 

„Azok a kevesek, akik irodalmat olvasnak – tette hozzá Sárközy Bence –, nem egy »étlapról« választanak, mert az irodalom, ha jó, akkor felráz, olykor fáj, és mindenképp megváltoztat. Kimozdít a komfortzónánkból, úgy kérdez rá az életre, hogy akár el is mehet tőle a kedvünk. Szétzúzza a kereteket és újraalkotja azokat, de ez nem kívánságműsor.”

„A szerző személyisége, akinek a könyvét olvassuk, visszaolvasódik ránk, mint egy jelvény – hangsúlyozta Simon Márton. – Az embertől, aki alkotóként van jelen egy alkotásban, nehéz elvonatkoztatni. Ha viszont valaki egy mesterséges intelligencia által írt könyvet olvas, akkor mihez, kihez kapcsolódhat? Jelenleg egy tanuló algoritmushoz, ami nem sok. 

A történet végén szerintem az lesz a fontos, hogy ki nyomta meg a gombot, és hogy melyik gombot. De jelen állapotában úgy érzem, több a nyűg azzal, hogy kipréseljek belőle egy jó mondatot, mintha én magam megpróbálnám megírni. Könnyen elképzelhető, hogy felfejlődik arra a szintre, hogy tud írni mondjuk egy új Kafka-regényt – csak az pontosan miért jó? Miért akarnánk az egyszeri látványosságon túl digitális ál-Kafkát olvasni egy kortárs bárki helyett?” 

A fordítók próbálnak ügyeskedni

A mesterséges intelligencia térhódítása kapcsán, amivel valóban foglalkoznia kell a könyvkiadásnak, az a fordítók által használt programok – avatott be Sárközy Bence. „Egyre gyakrabban fordul elő, hogy fordítóprogramok által kreált »műfordításokat« küldenek be hozzánk. Bármilyen profik is ezek a rendszerek, a szerkesztők számára három-négy oldal után kiderül, ha nem ember alkotta meg az anyagot. Ezeket a fordításokat nem tudjuk használni, és a munkát újra el kell végezni. Aki valaha dolgozott szöveggel, nem gondolhatja komolyan, hogy az lélektelenül, személytelenül, csupán egy gépre hagyatkozva gondozható. Az a »baj« ezzel a fránya irodalommal, hogy túlontúl emberi.”