Készülhetünk az új víz- és csatornadíjakra, de nagyon nem mindegy, hogyan határozzák meg az országosan fizetendő átlagot

Előremutató a kormány azon terve a Világgazdaság iparági forrásai szerint, hogy egységesíteni kell a víziközmű-szolgáltatásban alkalmazott díjrendszert. Az irány persze nem elsősorban a tarifák egymáshoz való és nagy szórásuk miatt várhatóan hosszabb idő alatt megvalósítható közelítése miatt jó, inkább azért, mert a lépés révén remélhetőleg reálisabb mértékben jelennek meg az ivóvízellátás és a csatornaszolgáltatás költségei a több éve befagyasztott tarifákban.

A változtatás tervéről a múlt héten Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter számolt be. 

Emiatt nagyon nem mindegy, hogy milyen szinten határozzák meg az országosan fizetendő átlagot. Ez a kormány preferenciáin is múlik. Ha továbbra is minél alacsonyabban akarja tartani a háztartási tarifákat, akkor a nem lakossági felhasználók szintén hatósági díjait kell jobban emelnie. Ha viszont egyúttal szigorítana a hatósági víz- és szennyvízdíjakra való jogosultságon is, akkor esélyes lehet egy átlagfogyasztáshoz tartozó mennyiség megjelölése is, ahogyan az a földgáz és a villamos energia esetében történt. Ám nem tudni, hogy ez a megoldás a víziközmű-szolgáltatásban életszerű-e, és, ha igen, akkor terveznek-e vele a döntéshozók.  

A legdrágább víz köbmétere egy gombóc fagyi árába kerül

„Ugyanakkor – bár a lakossági tarifák nagysága között többszörösek az eltérések – többnyire még a legmagasabbnak számító, 500 forint feletti köbméterenkénti díj sem nagyobb egy gombóc fagylalt áránál” – hívták fel a Világgazdaság figyelmét szakmai körökből. Márpedig ezer köbméter víz már már nem kevés. A fajlagos csatornadíj ennél magasabb, de nagyobbak a szennyvízkezelés költségei is. 

Az ágazatban extra kiadás emellett a szippantott szennyvíz szállítása.

Már az sokat segítene a kiadások és bevételek helyretételében, ha az országos átlagos vízdíjat az alacsonynak számító 218 forintos budapesti szint körül határoznák meg. Főleg, mivel van olyan település is, amelyen csak 87 forint számlázható ki köbméterenként, ami forrásunk szerint egy vicc. Ugyanakkor kétségtelen, hogy már a budapesti árszint országossá tételével is tovább nőne a budapestinél most magasabb tarifával dolgozó szolgáltatók vesztesége.

Az alapdíjjal is lenne mit kezdeni

Megkönnyítheti az egységes teherviseléshez való közelítést, ha az új tarifarendszer a fogyasztásarányos díjak módosításánál nagyobb súllyal kalkulálna az alapdíjak változtatásával. Ugyanis víziközmű-szolgáltatásban az alapdíj sem egységes, sőt van olyan település, ahol nincs is. Pedig a víziközmű-szolgáltatóknak akkor is keletkeznek kiadásaik, amikor az adott ügyfeleik éppen nem vételeznek vizet, vagy nem juttatnak szennyvizet a hálózatba.

„Az egységesítésből adódó díjemelés sok víziközműcéget húzna ki a kátyúból, és előrevetítené egy fenntartható szolgáltatás működését” – közölte a Világgazdasággal egy piaci szereplő. Szerinte a jelenlegi támogatási rendszer egyébként sem tartható fenn hosszú távon, és az állami költségvetés sem tudná tartósan finanszírozni. Bár nem remélhető akkora díjemelés, amely mellett ne maradnának még veszteséges cégek, ha azonban egy önfenntartó víziközmű-ágazat létrehozása a cél, ahhoz mindenképpen magasabb tarifákra lesz szükség.

Egy módosítás tervezete már elkészült  

A változás tervét tehát üdvözli a szakma, de az ördög a részletekben rejlik. Egy ilyen részlet már formálódik is. Megszületett a 2011-es víziközműtörvény módosításának tervezete, amely az indoklása szerint jellemzően a normaszöveg pontosítását, kiegészítését, átstrukturálását takarja. Ezekre például azért volt szükség, mert a ma hatályos törvény felügyeleti szabályai kizárólag a víziközmű-szolgáltatókra vonatkoznak, de a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal gyakran ellenőrzi az ellátásért felelősöket is. A módosítás az ellátásért felelősök korlátozott hatáskörei miatt bevezetne három ellenőrzéstípust: ezek a célellenőrzés, a témaellenőrzés és az utóellenőrzés.  

A módosítás további célja, hogy az adott víziközműrendszerhez tartozó víziközmű-fejlesztési hozzájárulásból felújított rendszerfüggetlen víziközműelemekért ne kétszeresen kelljen az ellátásért felelősnek fizetnie, és azok az adott víziközműrendszeren belül maradjanak. Ezért az üzemeltetési szerződés megszűnésével a szolgáltató a tulajdonában álló rendszerfüggetlen víziközműelemet legfeljebb könyv szerinti nettó értéken az ellátásért felelősnek írásban fel kell hogy ajánlja megvételre. (Víziközmű-fejlesztési hozzájárulásból felújított rendszer esetében a felajánlás összegét csökkenteni kell a hozzájárulásból felhasznált összeggel.)

Az üzemeltetési szerződéseket könnyebben lehetne megszüntetni közös megegyezés esetén, az eddig nyolc hónapos határidő helyett elég lesz hozzá négy is. Azért is módosítani kell a törvényt az indoklás szerint, hogy egy víziközmű-szolgáltatói engedély visszavonása után is elérhetők legyenek az ellátási területhez kapcsolódó adatok.

Az átmeneti díjak megállapítása kapcsán módosítás egyértelműsíti, hogy az alapdíj mértéke átmérőnként eltérő. Ha a miniszter átadásiár-megállapítása után születne átadási szerződés, akkor az átmeneti díj mintájára célszerű lenne, ha egy hatósági biztosítaná az átadási árat a miniszteri rendelet módosításig. 

(Az említett közműfejlesztési kvóta a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt vagy bekapcsolni kívánt ingatlanhoz a víziközmű-szolgáltató által a közműfejlesztési hozzájárulás fizetésére kötelezettnek biztosított vagy biztosítandó kapacitás, amelynek mértékegysége: köbméter/nap.)

A módosítás pontosítja a szociálisan rászoruló felhasználó fogalmát, ahogyan az korábban már megtörtént a védendő felhasználó esetében.