Nem lesz egy csettintésre Magyarország high-tech nagyhatalom, az iparosításon végig kell menni
Újra és újra előkerül a hazai közbeszédben, hogy Magyarországnak ahelyett, hogy összeszerelő üzemként működne, sokkal inkább magas hozzáadott értékű ipari tevékenységre kellene átállnia, hiszen ez biztosítja a magasabb fejlettségi és jövedelmi szintet. Különösen aktuális ez a vita manapság, amikor akkumulátorgyárak sora épül az országban, és a kormány határozott célja az iparosítás.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára a Világgazdaságnak elmondta, az iparosítás nem egyszeri folyamat, vannak lépcsőfokai, amelyeket meg kell ugrani. Bár nagy kérdés, hogy egy ország milyen lépcsőfokokat azonosít, az bizonyos, hogy
a ma már egyértelműen versenyképesnek számító távol-keleti gazdaságok sem riadtak vissza a számítástechnikai hardverek vagy éppen a férfiingek gyártásától.
Ennek legjobb példája Dél-Korea, a világ egykoron legszegényebb országának hihetetlen fejlődése szorosan összefonódott azzal a Samsunggal, amely kezdetben szárított halat és zöldségeket árusított. Aztán a hatvanas években jött a fordulat és az elektronikai termékek gyártása, de így is hosszú út vezetett addig, amíg a világ egyik legnagyobb elektronikai ipari vállalata nem lett. Ma már a dél-koreai GDP 20 százalékát a Samsung csoport biztosítja.
Magyarországnak a keleti „vadlibák” lehetnek a minták
Pásztor Szabolcs szerint a kelet-délkelet-ázsiai országok gazdasági fejlődésének folyamatát gyakran hasonlítják a vadlibák repüléséhez. A termelésben és a technológiában élen járó országokat időben eltolódva újabb országok követik, amelyek felhasználják az előttük járók tapasztalatait. Mindez úgy történik, hogy az egyes lépcsőfokokon álló országok egyre nagyobb hozzáadott értékű árut termelnek és jobb technológiák alkalmaznak. Úgy látja, Magyarországon legkevésbé sem elhibázott és légből kapott az iparosítás és az újraiparosítás gondolata.
Annak kapcsán lehet esetleg polémia, hogy milyen termékek gyártására rendezkedjünk be, és hogy milyen hozzáadott értékkel valósuljon meg. A világgazdaságban egyébként mindig azok az országok voltak az élenjárók, amelyek jól figyelték és azonosították a világgazdasági és a külső környezet rezdüléseit és folyamatosan a hozzáadott érték növelését keresték
– vélekedett a szakember, aki szerint hazánkban volt előrelépés a hozzáadott érték tekintetében, de természetesen akad még tennivaló.
Magyarország még mindig összeszerelő üzem lenne?
Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője szerint rossz megközelítés az, ha azt gondoljuk, hogy egy országban csak összeszerelő üzem van, vagy hogy egyáltalán nincs összeszerelő üzem, a kérdés inkább az, hogy melyik véglethez tudunk közelebb kerülni. Ezt leginkább a feldolgozóipar termelékenységével lehet mérni, ott viszont nem túl kedvező a kép.
„Míg 2010-ben a magyar feldolgozóipar termelékenysége az uniós átlag 42,1 százaléka volt, addig 2021-ben 41,2 százaléka, ezzel az uniós rangsorban a 21. helyről a 23. helyre csúsztunk vissza. Ez persze valahol természetes is, hiszen nagyon jelentős mennyiségű munkaerőt kellett bevonni a munkaerőpiacra, akik nem a legképzettebbek, így esetükben inkább az összeszerelő üzem volt a megoldás. A további gazdasági fejlődés útja azonban inkább a magasabb hozzáadott értékű tevékenységekre való áttérés lehet” – magyarázta az elemző, aki idézte a gazdaság összetettségét mérő Economic Complexity Indexet, amely három részből áll, ebből egy méri az export összetettségét, egy a technológiai összetettséget (a szabadalmak alapján), egy pedig a kutatás összetettségét. Magyarország az export összetettségében jól áll, 2021-ben 137 ország közül a 14. helyen álltunk, megelőzve Szlovákiát (19.) és Lengyelországot (25.), de lemaradva Csehországtól (7.). Helyezésünk 2010-ben még a 17. volt. A technológiát tekintve a 30. helyről 2021-re a 24. helyre jöttünk fel, kutatásban ugyanakkor a 29-ről a 32-re csúsztunk vissza.
Azaz 2010 óta történt némi előrelépés, de összességében az exportunk összetettsége a legerősebb, ami azt mutatja, hogy a végtermék összetett, nem pedig a mi hozzáadott értékünk
– tette hozzá a szakember.
Akkor miért kellenek akkumulátorgyárak?
Regős az akkumulátorgyárakkal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy maga a zöldátállás érdemben befolyásolja az iparpolitikákat, másrészről a már itt lévő üzemeknek szükségük van rájuk az akkumulátorigényeiknek a kiszolgálásához.
Az akkumulátor ugyanis nehéz, ezért a szállítása költséges, tehát az ezt előállító üzem nem lehet a világ másik végén.
Ráadásul az akkumulátor iránti igény növekedését jelzi, hogy az elektromos járművek piaca 2032-ig a becslések szerint évi 23,1 százalékkal növekedhet, így pedig a magyar gazdaság motorja lehet. A kérdés szerinte sokkal inkább az, hogy a regionális politikába mennyire illeszkedik bele az egyenlőtlen térségfejlesztés, miközben Debrecenben szabad munkaerő már nem áll rendelkezésre.
Nem véletlenül ruháznak be Magyarországon a multik
Az elmúlt időszakban jelentős külföldi működő tőke áramlott be hazánkba, Pásztor Szabolcs szerint nem véletlenül, ezek a tőkebefektetések ugyanis a magas termelékenységű országokba érkeznek. Ennek pedig az az oka, hogy a tőke a magas megtérülést keresi, amelynél fontos tényező a hozzáadott érték. A multik egyebek között a magas humánerőforrás-fejlettséget, az innovációra való hajlandóságot, a jó üzleti környezetet, az infrastrukturális ellátottságot, a fogyasztókhoz való közelséget, az átlátható adórendszert keresik, ezeket pedig nem vagy nem minden esetben találják meg fejlődő vagy feltörekvő országokban.
Arra már Regős mutatott rá, hogy a koronavírus-járvány hatására a nagyvállalatok vezetői a globális értékláncok előnyei helyett politikai okokból vagy az ellátási lánc biztonsága szempontjából kedvezőbb országba helyezik a termelést. Ennek három fajtája van: a reshoring, a nearshoring és a friendshoring. A reshoring során a tevékenység visszakerült az anyagországba – ez általában költségoldalról kevésbé versenyképes, de például az amerikai inflációellenes törvény ezt célozza. A nearshoring az anyaországhoz közeli országba való telepítést, a friendshoring pedig a termelés baráti országokba való helyezését jelenti. Ez a folyamat természetesen a régiót is érinti, hazánknak elsősorban a nearshoring kapcsán vannak lehetőségei – emelte ki az elemző, aki mindezzel együtt hangsúlyozta, figyelni kell arra, hogy milyen hozzáadott értékű beruházások érkeznek hozzánk, azok segítik-e a hosszú távú felzárkózást. Vagyis hogy csak olyan munkahelyeket támogassunk, amelyek magas bért is biztosítanak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.