A fém a nagy kincs a hulladékpiacon

A Mohu minden eddigi hulladékgazdálkodási közszolgáltatóval megkötötte a július 1-jétől működő hulladékgazdálkodási rendszerben érvényes alvállalkozói szerződést, megállapodott továbbá 169 intézményi partnerrel, és újabb 30-cal még egyeztet. Fémet már több mint száz helyen lehet pénzért leadni – ismertette a fémhulladékra fókuszáló háttérbeszélgetésen Pethő Zsolt, a Mohu vezérigazgatója. Mint mondta, a társaság partnerei példásan végzik a munkájukat, de még vannak a lakosság részéről tisztázatlan kérdések, és arra is érdemes kitérni, hogy ahol nem született szerződés, ott miért nem.

A fémet kiszerelik, a többi megy az árokpartra

Fontos például tudni, hogy a lakosság által leadott fém is a Mohu által felügyelt koncessziós rendszerbe kerül. A fém leadója szempontjából nem mindegy, hová viszi a fémet, a hulladékudvarban ugyanis nem kap érte pénzt, a fémtelepen igen. Igaz, a hulladékudvarba a fém jellemzően valamely elektronikai eszköz alkatrészeként, például egy hűtőgép kompresszoraként kerül. Ott az eszközt még szét kell szerelni a fém mellett a többi, hasznosítható anyag kinyerése, szétválasztása miatt. Ez utóbbiak ugyan kevesebbet érnek, de ami visszajuttatható az ipari termelésbe, azt vissza is kell juttatni.

Az  elhasznált termék minél nagyobb hányadát kell újrahasznosítani

A Mohu arra vállalt kötelezettséget, hogy 2030-ra 65 százalékra, de már 2025-re 50 százalékra növeli a Magyarországon forgalomba került, majd hulladékká vált termékek anyagának újrahasznosítási arányát. Márpedig – erről már Györkös Péter, a Mohu anyag- és termékáramra szakosodott vezetője beszélt – az elektronikai hulladéknak csak a harmadát gyűjtjük be, a ronccsá vált autóknak pedig a tizede kerül a legális bontó-, újrahasznosító rendszerbe. Egy hűtőgép árát például úgy határozták meg, hogy szinte ingyen vették át, míg a benne lévő kompresszort például csak 200 forintért kilogrammonként. A kompresszort a bontó eladta külön, a többi részét többnyire hagyta veszni hagyni. Ilyen eszközök vázával gyakran találkozunk árokparton, erdőben. Ezért szét kellett választani a három anyagáramot: a roncsautónak a bontóban a helye – ilyenből mintegy 60 van –, az elektronikai és az egyéb fémhulladéknak a hulladékudvarban, fémtelepeken. Anyagáramonként történik a műanyag és az üveghulladék bontása is.

A Világgazdaság ennek kapcsán azt firtatta, hogy mihez viszonyítva lehet versenyképes a Mohu ára egy olyan szegmensben, amelyben a társaság egyedüli szereplő. „Transzparenseknek kell lennünk, ha mi fizetünk, és ha nekünk fizetnek. Ezért a Mohu értékesítési árai, valamint ösztönző és kompenzációs politikája nemzetközi jegyzésárakon alapulnak. Ezt egyébként a versenyhivatal is figyeli” – válaszolt a vezérigazgató. És van némi versenyhelyzet is. Ha a fém tulajdonosa a fémet Magyarországon akarja leadni, akkor valóban csak a Mohuhoz vezethet az útja, de külföldre kiviheti. A Mohu az exportra is rálát, ez is alakítja az árazását.

Volt, aki túlárazta volna a saját szolgáltatását

Mindazonáltal a Mohu nem tudott minden hulladékudvarral és fémteleppel megállapodni. Bár az ország mintegy 600 hulladékudvarának mindegyikétől várta, várja most is a pályázatot, de „csak azokkal állapodik meg, amelyekkel hatékonyan, átláthatóan együtt tud működni”. Igaz, a fenti 169 megkötött és a készülő 30 megállapodás a cégenként két-három alvállalkozót is figyelembe véve már így is 400-600 partnert jelent. 

Végül a harmadik csoportba azok tartoztak, akik a többieknél lényegesen magasabb árat kértek a szolgáltatásért, ami sem a versenyhivatali megfontolás szerint, sem az EPR (kibővített gyártói felelősségi rendszer) alapján nem volt indokolt.

Az illegális fémtartalmú hulladék begyűjtői tevékenységének legális mederbe terelése a második lépcsőben történik – válaszolt a Világgazdaságnak Pethő Zsolt –, ha már látjuk, hogy közép- és hosszú távon kik akarnak velünk együttműködni.