Közös gyártói és fogyasztói felelősség a műanyagprobléma – ebben nagyjából egyetértés mutatkozott Balogh Levente, a Szentkirályi Magyarország alapítója, és Kovács Zsófia, a Beautycle alapítója, környezetkutató között, amikor a Brain Bar jövőkutató konferenciáján vitáztak egymással. Abban viszont már nagyon különböztek a vélemények, hogy
a felelősségnek mi a százalékos megoszlása, és főleg hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy javuljon a helyzet. Megoldás ugyanis nincs.
A Budapesten, a Magyar Zene Házában zajló előadás- és vitasorozat első napirendi pontjainak egyike volt a „műanyagcunami”, ezt tárgyalták a bizonyos tekintetben ellenérdekelt felek.
Kezdésnek megvilágították napjaink problémahalmazának történelmi hátterét. Balogh Levente előrebocsátotta, hogy az 1800-as évek közepén feltalált műanyag a modern társadalom számára gyakorlatilag nélkülözhetetlen, hiszen hét-nyolcmilliárd embert kell etetni-itatni, méghozzá azzal a kikötéssel, hogy közben ne kapjanak fertőzést. Kovács Zsófia ehhez nyomban hozzátette:
a világtörténelem során előállított műanyagmennyiségnek csupán a 8 százalékát hasznosították újra, miközben évente nyolcmillió tonna műanyag kerül a természetes vizekbe.
Ezekből táplálkoznak az állatok, az állatokat pedig megeszi az ember, azaz ismét magunkhoz, sőt, magunkba vesszük, amit már kidobtunk. Ráadásul nemcsak a kézzel fogható méretű műanyag jelent gondot, hanem a mikro- és nanoműanyag is, hiszen a legújabb tanulmányok szerint az utóbbit a növények is felszívják a talajból, így az sem jelent védettséget, ha az ember vegetáriánus étrendet követ.
Arra a nagyon egyszerű, ám legégetőbb kérdésre, hogy megoldható-e a probléma, és ha igen, hogyan, váratlan válaszok érkeztek.
Megoldható, igen: ha visszamegyünk az időben, és nem kezdünk el műanyagot használni, hanem maradunk például lenszövetes ruhában
– felelte Balogh Levente, aki szerint ők hiába szeretnének visszaváltható üveges termékeket árulni, ha a fogyasztók nem hajlandók megvenni. Kovács Zsófia úgy reagált, hogy elmentünk a falig, nincs idő várakozni a hozzáállás-formálásra, habár a közösségi média ebben sokat segíthetne.
A válasz szerint azonban Magyarország bizonyos tekintetben különleges hely, mert velünk ellentétben a szomszédos országokban már át-, illetve visszaálltak például a betétdíjas rendszerre, amivel igenis csökkenthető a műanyag-felhasználás. A Szentkirályi alapítója sokszor és erőteljes reményét fejezte ki, hogy idehaza is fellendül az újrahasznosítás, és újraindul a betétdíjas rendszer, amire tapasztalata szerint „Németországban már bandák szerveződtek, és eurómilliókat keresnek vele”, ugyanakkor kritizálta a hazai hulladékgazdálkodást átvevő Molt, amely szerinte messze nem tesz eleget az extra környezetvédelmi adóért cserébe.
Balogh Levente hozzátette: a Szentkirályi havi több százezer eurót költ arra, hogy a PET-palackjait bevizsgálja, és e vizsgálatok szerint a palackokból nem oldódik ki semmilyen anyag, ezáltal többször újratölthetők. Ráadásul szerinte
a PET egyenesen a legkörnyezetkímélőbb műanyag, hiszen kilencszer-tízszer is újrahasznosítható,
ellentétben a polietilénnel, csak mivel az ásványvízre hatalmas a kereslet, és sok fogy belőle, a PET van a kirakatban.
A Szentkirályi alapítója cáfolta azt is, hogy az extraprofit reményében műanyagpárti lenne az élelmiszerszektor.
„Nincs olyan, hogy extraprofit, ilyen a kilencvenes években volt legutóbb. Ma azért küzd minden vállalat, hogy egyáltalán kimutasson profitot, ezáltal jogosult legyen a pályázatokra” – fejtegette Balogh Levente. Szerinte jó esetben 5-10 százalék a profithányad, de sokkal jellemzőbb például az ásványvízpiac helyzete, ahol 120 brand van Magyarországon, ám ebből egyedül a Szentkirályi profitábilis, és csakis azért, mert képes volt úgy „felbrandingelni” önmagát, hogy elbírja a pluszköltségeket.
Szó esett a körforgásos gazdálkodásról és az alternatív anyagokról is. Egyik fél sem találta megoldásnak például a bioműanyagot, amelyet növényekből állítanak elő, mivel ezeket csak ipari komposztálással lehet lebontani, otthon nem.
Alkottam erre egy szót, ez a hulladékvakság, amikor azt hisszük, hogy ha valamit kidobtunk a szemétbe, akkor megszűnt létezni
– mondta Kovács Zsófia, figyelmeztetve, hogy a Föld sajnos zárt rendszer, ami létrejön benne, az benne is marad.
Elrettentő és legalább a remény sugarát felcsillantó példák is előkerültek. Balogh Levente emlékeztetett, hogy a hobbibúvárkodása során látott olyan elsüllyedt teherhajót is, amelynek a gyomrában ötven kamion rozsdásodott.
Jó és követendő példaként említette ugyanakkor a Theodora Quelle telephelyét, ahol napelemeket telepítettek, madár- és bogárbankokat létesítettek, olykor feltámasztva haldokló állatfajok közösségét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.