Nagy Márton, a küklopsz és a reálkamat réme

Igazán emlékezetesre sikeredett lapunk hét elején szervezett konferenciája, a Világgazdaság 55. születésnapja alkalmából szervezett eseményen a megszólaló személyek rangjánál csak az ott elhangzott kijelentések szóltak nagyobbat. Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter hasonlatát a görög mitológiai lényről, a küklopszról még sok helyen, sokan fogják idézni, miután a tárcavezető a korábbi munkahelyét nemes egyszerűséggel az egyszemű szörnnyel azonosította, mivel az szerinte semmi mást nem lát, mint az inflációt. Enyhe gúnnyal még azt is megjegyezte, hogy csak remélni tudja, hogy nem vakul meg.

Valójában sokkal többről van szó, mint egy ógörög drámáról vagy mendemondáról. Szeptemberben ugyanis olyan esemény történt, amelyre hét évet kellett várni Magyarországon, és ami hosszú időre befolyásolhatja a kormány és a jegybank amúgy sem baráti viszonyát.

Ez az infláció kordában tartása szempontjából jó hír az MNB-nek, mert visszafogja a keresletet és csökkenti az árnyomást, Nagy Mártonnak, aki épp beindítaná a növekedést, már kevésbé. Épp ezért írtuk korábban, hogy szinte borítékolható a két intézmény közötti konfliktus a jövőben is, a kabinet ugyanis fűtené, a jegybank pedig mandátumából fakadóan hűtené a gazdaságot. De hogy igazságosak legyünk mindkét fél irányába, szeptemberben már 13 százalék alatt lehetett az infláció, miközben a növekedés is jó eséllyel beindulhatott. Erre mondják azt a közhelyszámba menő mondást: a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt.