Vidéken létesül az ipari-logisztikai szektorban az épületállomány immár több mint 30 százaléka, korábban ez a szektor is egyértelműen Budapest-centrikus volt – mondta Takács Ernő, az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület (IFK) elnöke a VG Négyzetméter podcast friss epizódjában.

A fókuszeltolódásnak köszönhetően a körülbelül ötmillió négyzetméteres, illetve azt meghaladó ipari-logisztikai épületállományból 1,5 millió négyzetméter most már vidéken található, ami jelentős szám, és ez a tendencia még tovább folytatódik. 

A vidéki projektekben nagyobb a potenciál, ott nagyobb a kereslet a jól fizető munkahelyek iránt, főleg az egyetemi városokban, ahol van egy jelentős fiatalszakember-kibocsátás is a munkaerőpiacra. Miután viszonylag kevés volt helyben a minőségi szakembereknek kínált munkahely, ezért ez egy win-win történet lehet, és segít abban, hogy ezek a vidéki nagyvárosi régiók megerősödjenek, és önálló gazdasági térségként meg tudjanak jelenni a magyar nemzetgazdaságban a szakember szerint.

Előnyben a hazaiak?

Nem mindegy, hogy az a cement, amit bedolgoznak egy debreceni vagy szegedi gyárba, Ukrajnából jön, vagy Franciaországból utazik, hogy Szlovákiából vagy Magyarországról érkezik, tehát ezek a fenntarthatósági szempontok nemcsak a projekt üzemeltetésében, hanem már a létrehozásában is fontosak. 

Nyilvánvaló, hogy a világ minden országában a helyi építőanyag, a helyi kivitelezői tudás elsőséget élvez, vannak azonban olyan technológiák, amelyek nem feltétlenül elérhetők hazai vállalatoknál, és ezt adott esetben külföldről kell beszerezni. Ezek azonban csak töredék számok. 

Nyilván a politikának piacvédelmi célkitűzései szoktak lenni, a versenyszférának pedig a verseny élesítése, fokozása a célja, hiszen így tud versenyképes áron megrendelni beruházásokat. A kettő közötti egyensúlyt kell megtalálni. Ne legyen árkartell, legyen éles verseny egy-egy kivitelezői tenderen, legyen elérhető a legmagasabb szintű technológiai tudás, amely egy épület megvalósításához szükséges. 

Élen az ipar, de vége az irodapiaci aranykornak?

Az európai irodapiacon valóban volt egy-két kényszerértékesítés, elsősorban a tőzsdei cégek körében, amelyeknek figyelniük kell a részvényeik árfolyamára és a likviditásuk megőrzésére is – összegezte Takács Ernő.

De a piacon nem ez jellemző, a többség inkább kivár. Lehetőleg tartják a tulajdonosok a pozíciójukat, nem értékesítenek, azt mondják, megvárják a hozamcsökkenést, megvárják, hogy jobb áron tudják eladni a kereskedelmi ingatlanjaikat, és ezért van a piacon egy stagnálás – magyarázta a szakember. 

Ehhez még hozzájárult, hogy a Covid elbizonytalanította az irodahasználó vállalatokat, melyek elkezdték felülvizsgálni az ingatlanhasználati szokásaikat, különféle megoldásokkal kísérleteztek. 

– mondta az IFK elnöke.

Korábban sokan azt mondták, hogy soha többé nem kell ennyi irodaház, teljesen fölösleges, nem kell munkába járni, nem kell tömegközlekedés, mindenki otthonról fog dolgozni, de ezek a fajta jóslatok – mint az már kiderült – nem váltak be. 

Ugyanakkor sokkal precízebb területhasználati igénnyel jelentek meg az irodabérlők a piacon, és ennek megfelelően próbálnak szerződni. Ez viszont lelassította a fejlesztések ütemét a szektorban – hangzott el.

Az ingatlanfejlesztési piac minden területére kiterjedő beszélgetést itt hallgathatja meg: