Elnökség: íme, hol várhatók komoly sikerek és mely viták húzódhatnak el

Konfliktusok közepette veszi át Magyarország júliustól az uniós elnökséget. Oldódhatnak a feszültségek a következő fél évben, vagy épp ellenkezőleg?

A magyar elnökségen és a többi tagállamon is múlik ez. Egy biztos, pikánsnak mondható a helyzet abból a szempontból, hogy számos alappolitikai kérdésben vita van Magyarország és az EU között, így például a migráció, a bővítési, illetve a háborús politika terén is. A 2011-es elnökség teljesítményét egyébként pozitív visszhang követte, és akkor sem volt feszültségmentes a viszony.

A vitás kérdések közül várható valamelyik esetében komolyabb előrelépés az év végéig az uniós politikában?

Haladni biztos hogy sokat lehet a körbetárgyalások terén, nagy áttöréseket azonban nem várok, legalábbis novemberig, míg a választások utáni európai parlamenti és bizottsági átadás-átvételek le nem zárulnak. Bizonyos tekintetben 

illetve a biztosok meghallgatását le nem zongorázzák az EP-ben. Az Európai Tanács – az állam- és kormányfők csúcsértekezlete – ugyan működőképes, bár az élére szintén új elnök kerül. Magyarország a miniszteri szintű tanács – pontosabban az Európai Unió Tanácsa – soros elnöke lesz hat hónapig.

Magyarország a héten hét pontban határozta meg az elnökség prioritásait, ezek közül az egyik a versenyképesség. Itt milyen konkrétumokra lehet számítani?

Ez az a terület, amelyre nem jellemző a politikai megosztottság, munka ugyanakkor bőven lenne, az EU lemaradt számos tekintetben a versenyképességben. Belső piaci programokra lenne szükség – a témában már megszületett a Letta-jelentés, és jön a Draghi fémjelezte, átfogóbb analízis is. A legfontosabb a kis- és közepes vállalatok helyzetbe hozása, a kutatás-fejlesztési forrásokkal való szorosabb összekötése lenne. Megjegyzem, a kutatási programok forrásai leginkább nyugati egyetemekhez és kutatóintézetekhez vándorolnak. Valószínűleg foglalkozni kell majd az oktatás, a digitalizáció és a zöldgazdaság témáival, az utóbbi kettő egyfajta nyugati vesszőparipa – amúgy nem ok nélkül. Ezt erősíti az Új generáció program is.

Példátlan helyzetbe került az Európai Unió az orosz–ukrán háborúval, zajlik a fegyverkezés a tagállamokban. Ütőképes uniós hadsereg, közös védelmi politika lehet ennek a vége?

A magyar elnökség idején várhatóan lesz egy vitakör a védelmi ipari kooperációról, ami előbb-utóbb oda vezethet, hogy a védelmi kutatások közös alapokra kerülnek, a közös védelmi ipari ágazat felépül, egységes közbeszerzések lehetnek – ezen a téren nincsenek nagyon mély nézetkülönbségek. 

 – erről nem hiszem, hogy egyhamar megegyezés születik a tagállamok között. Ami most még vitás, az Ukrajna működésének további uniós finanszírozása.

Rendkívül sok a konfliktus az EU-ban az agrárium területén, a dühös gazdák rendbontó tevékenysége Nyugat-Európában szinte mindennapos. Van reális esély változtatni a kiváltó okokon?

Mezőgazdasági téren várhatók éles viták, amelyekben Magyarországnak közvetítő szerepet kell vállalnia. A német és a francia gazdák tiltakozása a túlzott bürokrácia és a támogatások csökkentése ellen, az ukrán importra vonatkozó ideiglenes szabályozás vagy a dél-amerikai Mercosur csoporttal a szerződés életbe léptetése olyan kérdések, amelyek biztosan napirenden lesznek. Magyarország álláspontja markáns, ráadásul nincs egyedül véleményével, így „nyomni kell a vonalat”. Egyik fő vitakérdés a mezőgazdasági források alakulása a következő hétéves költségvetési ciklusban.

A költségvetésről lévén szó a kohéziós politika jövője is kérdés. 

Magyarország abban érdekelt, hogy a kohézióra minél többet fordítson az EU, biztosan nagy figyelem jut majd az elnökség idején a 2027 utáni tervekre. A közös költségvetésből a legtöbb pénzt eddig a kohézióra és az agráriumra költötte az unió, ezekkel a „hagyományos területekkel” állnak szemben azok az „új politikák”, amelyek forrásigénye nagy: versenyképesség, migráció, belbiztonság, külpolitika és védelmi ipar.

A bővítési ügyekben nincs egyetértés az EU keleti és nyugati fele között. Sikerülhet valamely tagaspiráns ügyében előrelépni a magyar elnökség alatt?

A magyar kormány többször kinyilvánította, hogy a nyugat-balkáni bővítés szívügye, de ennek megvalósulására kevés esélyt látok, ha nem engedünk a vétó kérdésében: vannak olyan tagállamok, amelyeknek elfogadhatatlan, hogy az új tagokkal 30 fölé bővült unióban vétójogokkal rendelkezhessen például Montenegró vagy Észak-Macedónia. Már az is előrelépés lenne, ha sikerülne megtartani a tervezett nyugat-balkáni csúcsot. 

Így itt elhúzódó viták várhatók a tárgyalások elindításáról. Komoly esélyeket az előrelépésre a román-bolgár vonatkozásban látok, óriási eredmény lenne, ha ezek az országok teljes egészében csatlakozhatnának a Schengeni övezethez. Itt elsősorban nem a két ország teljesítménye a nyugatiak gondja most már, hanem az, hogy megnyílna egy egybefüggő szárazföldi folyosó Görögországból a bűnözők és illegális migránsok előtt.

A migrációs politika miatt épp jókora büntetést kapott Magyarország. Hogy fogjuk így koordinálni ezt a megosztó, ám uniós szinten prioritásként kezelt kérdést?

Érdekes, hogy a látszólag ellentétes álláspontok mélyebbre ásva valójában nem is olyan nagyon különbözők. 

Jó lenne, ha sikerülne előrelépést elérni az ellenőrizetlen tömegek feltartóztatásában, ehhez azonban a menekülőket meg kellene állítani a háborús övezetek közelében vagy a lakóhelyükön, például a Száhel övezetben, ami sok pénzbe kerül. Magyarország esetében az EU – legutóbbi bírósági ítéletében is – az illegális migránsokkal való eljárásokat kifogásolta, az emberiességet kérte számon, itt valószínűleg meg kell bilaterálisan egyezni. Hozzátenném, hogy a nyugati országokban alkalmazott visszatoloncolási politika nem működik: azok a migránsok, akiket kitessékelnének, az eljárás végére felszívódnak, a visszatelepítést hatékonyabbá kell tenni.

A magyar elnökség jelmondata: tegyük újra naggyá Európát! (Make Europe great again). Sokan Donald Trumpra aszociálnak, nem verheti ki a biztosítékot ez Brüsszelben?

Kétségtelen, hogy van párhuzam, ezzel a magyar kormány azt üzeni, hogy a belső piac és a gazdasági együttműködés erősítését fontosnak tartja. E szempontból is kulcsfontosságú, hogy a kutatási és fejlesztési pénzeket ne kizárólag a nyugati államok fölözzék le, jó lenne ebben előrelépni a magyar elnökség alatt. 

Novemberben az Egyesült Államokban elnököt választanak. Ez kihat az EU-elnökségre?

Miután az új amerikai elnök várhatóan januárban lép hivatalba, az EU–USA-politika jövőjének kérdését a belgákat felváltó magyar elnökség meghagyhatja a soron következő lengyelnek. Nem számítok nagy változásokra amúgy, netán kereskedelmi háborúra, úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió is Kínára „céloz”. A NATO más kérdés, ott jöhetnek nagy fordulatok, főleg Ukrajna ügyében, de ez már egy másik téma.