A gazdasági gondok előidézője a gyenge foglalkoztatás

Nem lehet túlhangsúlyozni, hogy hazánk foglalkoztatási szerkezete kirívóan rossz. Az 57,3 százalékos foglalkoztatási ráta messze elmarad az uniós átlagtól, a rendszerváltással együtt járó gazdasági szerkezetváltás okán a foglalkoztatásból kiesett 1,5 millió munkavállalót nem tudtuk pótolni. Hárommilliónál magasabb a nyugdíjasok száma, a jelenlegi nyugdíjrendszer pedig – amely változtatás nélkül tíz éven belül összeomlik – a korai nyugdíjbamenetelre ösztönöz: a nyugdíjba vonulók átlagéletkora 53 év. A versenyszférában dolgozó majd kétmillió fő nem képes kiegyensúlyozottan biztosítani a tízmillió lakosú ország kiadásait.

A politikai-gazdasági rendszerváltással szinte egyidejűleg megkezdődött és az ezredfordulóra kialakult hazánkban a duális gazdaság, amelynek egyik oldalán a kiváló versenyképességi adottságokkal rendelkező külföldi cégek leányvállalatai vannak, a másik oldalon – kivételektől eltekintve – a nemzetközi szinten versenyképtelen hazai mikro-, kis- és középvállalkozások.

Az első oldal képviselői tették lehetővé a gazdasági szerkezetváltást, az export jelentős növelését, a külkereskedelmi egyensúly megteremtését. A multinacionális cégeket hazánkba kellett „csalogatni”, ennek eszközei az állam által biztosított tartós és jelentős adókedvezmények és egyéb preferenciák voltak. Az állami ösztönzés is hozzájárult ahhoz, hogy ez az oldal teljesíti az export 85 százalékát, és tulajdonában van a gazdaság termelőeszközeinek 75 százaléka. A természetszerűleg profitszerzésre törekvő oldal vállalatai a beruházásaiknál, fejlesztéseiknél a munkaerő nagy részét hatékonyabb technológiai eszközökkel váltották ki (középtávon a folyamatos munkaerő költsége általában három és félszer drágább, mint a gépi befektetés).

A foglalkoztatás bővítésének faladata a hazai mikro-, kis- és középvállalkozásoknak jutott, amelyek ezt a feladatot – részben a fennmaradásuk érdekében is – igyekeztek teljesíteni. Az elmúlt majdnem két évtizedben a kkv-szektor volt az egyedüli nettó munkahelyteremtő, ennek eredményeként a versenyszférában foglalkoztatottak 72 százalékának biztosít munkahelyet.

De vajon a továbbiakban képes-e ez a szektor a munkahelyek megőrzésére, a foglalkoztatás bővítésére? Van-e fogadóképes piac, és kigazdálkodható-e a munkaerő költsége?

A teljesség igénye nélkül a kkv-k jellemzői:

• Alultőkésítettek és forrásszegények.

• Nominálisan tizedannyi jövedelmet termelnek, mint az EU15 átlaga, és a termelékenységi összehasonlítás is hasonló arányokat mutat.

• A 3,5 százalékos uniós átlaggal szemben a magyarországi éves GDP 6,8 százalékát kitevő bürokrácia és adminisztrációs terhek túl nagy és felesleges költségeket jelentenek.

• Az adórendszer magas terhei fokozzák a versenyhátrányt.

• Mindössze 20-22 százalékuk banki hitelképes, szemben a 75-85 százalékos uniós átlaggal.

• Az egyéni vállalkozók gazdálkodásának vesztesége meghaladja a nyereség mértékét, és minden harmadik társas vállalkozás veszteséges.

A kkv-k gazdálkodási körülményeit hátrányosan befolyásolják:

• A vállalkozások működtetési feltételei nem stabilak, a gazdálkodás feltételei többéves

perspektívában nem láthatók előre.

• Nem megfelelő az ösztönzés és a szankcionálás kombinációja, illetve a valódi feketegazdaság elleni hatékony hatósági fellépés súlya.

• A vállalkozások adminisztrációs és tranzakciós terhei, valamint a banki kamatmarzsok indokolatlanul magasak, és példátlan a jelentős versenyhátrányt okozó előírások tömege.

• Az engedélyezési eljárások bonyolultak, átláthatatlanok, ebből adódóan a korrupciónak is teret adhatnak.

• A különböző pályázatok nem ösztönöznek megfelelő mértékben a munkahelyek megtartására.

• A közbeszerzési eljárásokban a hazai vállalkozások hátrányban vannak, és ezzel jelentős piactól esnek el.

• A 250 ezer forintos készpénzfizetési korlát a jelen gazdasági körülmények között betarthatatlan.

• A láthatatlan jövedelmek fehérítésének eszköze vélhetően nem a röviditalok napi standoltatása.

Kérdések:

• Fontosnak tartjuk-e a foglalkoztatási szerkezet javítását?

• Igazolható-e, hogy az adórendszerben – a költségvetési egyensúly prioritását tiszteletben tartva – irreálisan magas a bérek adóterhe?

• Miért csak kényszer hatására foglalkozunk az adórendszer szerkezeti átalakításával, a fogyasztási adók esetleges emelésével, a vagyoni típusú (nem csak ingatlan-) adók kidolgozásával és esetleges bevezetésével?

A hazai vállalkozások egyik érdekképviselőjeként vallom, hogy a hazai foglalkoztatási szerkezet átalakítása, javítása, a foglalkoztatás bővítése nagymértékben függ a hazai kis- és középvállalkozások versenyképességének javításától. Ez a szektor adottságainál fogva alkalmas arra (érdekképviseletek, kamarák segítségével), hogy bővítse a jelenleg 3 százalékos részarányt kitevő részmunkaidős foglalkoztatást – Hollandiában a nők 73 százaléka részmunkaidőben dolgozik –, igénybe vegye a távmunkát, elősegítse a szociális szövetkezetek létrejöttét, fehérítse a szürkegazdaságot, láthatóvá tegye a láthatatlan munkavégzés egy részét.

Javaslom, hogy a reformintézkedéseket igénylő területek további felvetéseit, kérdéseit közösen elemezzük, értékeljük. Segítsük a kormányt döntései előkészítésében, a szükséges reformintézkedések megvalósításában. A világgazdasági recesszió kényszere alatt a feltétlenül szükséges intézkedések végrehajtása összességében pozitív eredménnyel is zárulhat.

A szerző a Magyar Iparszövetség elnöke, a Reformszövetség tagja