Ugyanazt másképp

A kódex aláíróit elkeserítette a Gazdasági Versenyhivatal lépése. Legfeljebb a kereskedők nem bánják, hogy kérdésessé vált a dokumentum néhány, őket igencsak érintő pontja. Az agrártárca nem szerepel az aláírók között, ám szintén aggasztja a nehezen megszületett megállapodás sorsa. A GVH – bár nem ellendrukkere a hazai termékek piachódításának – tartja magát a versenyszabályokhoz. Nem tehet másként.

Tagadhatatlan, hogy a magyar mezőgazdasági termelők, élelmiszer-előállítók, -forgalmazók rászorulnának valamiféle kevéske, jó értelemben vett protekcionizmusra ezen az óriási telítettségű, erős versenyt generáló piacon. Másrészt nyilvánvaló, hogy nem véletlenül vagyunk uniós tagok, a nagy belső piac résztvevői. A verseny szabad, bizonyos magatartások azonban tilosak. Így azok a megállapodások, amelyek előnyhöz juttatják a belföldi termékeket a más tagállamból származó árukkal szemben.

Az épphogy megszületett élelmiszer-etikai kódex emiatt vált versenyjogi szempontból aggályossá. Némely pontja eltérően kezeli a hazai, illetve a más tagállamból érkező élelmiszereket. Egyebek között előírja, hogy a hazai és a külföldi termékeket 80-20 százalékos arányban kell forgalmazni. Ezáltal korlátozhatja az EU-tagországok vállalkozásainak értékesítési lehetőségeit Magyarországon – mondta ki a GVH.

Az aláírók szerint szó sincs korlátozásról, hiszen a külföldi termékek helyet kapnak a polcokon. Szerintük ennyi protekciót kaphatnának a belföldi élelmiszerek. A kódex hosszú évekig készült, és különösen most lenne nagy szükség a benne foglaltak érvényesítésére. A versenyhatósági eljárás ennek útját állja. Pedig minden résztvevő önként, jó szándékkal csatlakozott a megállapodáshoz.

Az önkéntességet, jóindulatot senki nem vonja kétségbe. A gond az, hogy megállapodtak. A versenyjog az egyoldalú viselkedéseket, vagy például a bagatell kizárólagossági megállapodásokat tág határok között megengedi. Az élelmiszerpiacon nincs sok tilalom. Az ár- és a piacfelosztó kartell kivételével tízszázalékos piaci részesedés alatt – úgymond – szabad a pálya. A saját üzletpolitikáját mindenki maga alakíthatja ki: ha valaki úgy dönt, csak magyar hústerméket árusít, teheti. A cégek akár védjegyrendszert, üzlethálózatot is létrehozhatnak. Ma is működik nem egy, kifejezetten hazai terméket kínáló üzletlánc.

A kódex azonban sok szakmát átfog, a termékpálya szinte valamennyi résztvevőjét, köztük például a kereskedelem „nagyágyúit” is. Nem bagatell megállapodás. Importkorlátozó kitételeket tartalmaz. Ez pedig a magyar és az uniós versenyjog alapján egyaránt tilos, mert sérti az áruk szabad áramlásának és a verseny szabadságának elvét.

Jogos a kérdés: másutt nem sértik? Több tagállamban közismerten igen erős a hazai termék védelme. Bármilyen nyíltan hangsúlyozzák ezt nemegyszer politikusok is, a versenyjog ott sem sérülhet. Bizonyára jobban kihasználják a lehetőségeket. Valamelyik tagállam kereskedője nem veszi meg a magyar termelő portékáját? A magyar is ragaszkodhat magyar beszállítóhoz. De ilyen megállapodásokat a vállalkozások iparági szinten nem köthetnek.

Ha az agrártárca hozta volna létre az érdekeltekkel a kódexet, úgy arra a versenyjog hatálya nem terjedt volna ki. Ám a magyar államnak meggyűlhetett volna a baja az Európai Bírósággal. A testület például Írországot amiatt marasztalta el, mert az ottani terméktanács által indított kampányban államilag támogatott szervezet vett részt. Versenyjogi szakértők arra mutatnak rá: az oly gyakran példaként emlegetett szlovák „termékvédő” törvény sem az import korlátozásáról, hanem a kereskedők és a beszállítók közötti tisztességes üzleti viselkedésről szól.

Mi lesz az élelmiszerkódex sorsa? A kifogásolt pontok újragondolásával, esetleg mellőzésével és az eljárás megszüntetésével lezárulhat az ügy. A megállapodás pedig hatályba léphet. Kérdés, hogy ami kikerül belőle, azt önként betartják-e majd.

A szerző a Világgazdaság munkatársa