BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Szocializmus gazdagoknak – A bankok félelemkeltése előtt hajolt meg Obama

A politikusok arról szónokolnak, hogy mennyire elkötelezettek azoknak a szabályozási reformoknak a végrehajtásában, amelyek a válságok visszatértének megelőzéséhez szükségesek. Az ördögöt azonban a részletekben kell keresni. A bankok persze közben igyekeznek mindent megmozgatni, hogy folytathassák, amit eddig tettek – írja a Világgazdaságban Joseph E. Stiglitz.

A politikusok arról szónokolnak, hogy mennyire elkötelezettek azoknak a szabályozási reformoknak a végrehajtásában, amelyek a válságok visszatértének megelőzéséhez szükségesek. Az ördögöt azonban a részletekben kell keresni. A bankok persze közben igyekeznek mindent megmozgatni, hogy folytathassák, amit eddig tettek.
   
Ha a részvényesek számára nem is, de a bankárok számára jól működött a régi rendszer, miért kellene tehát elfogadniuk a változást? A megmentésükre irányuló erőfeszítések során kevés figyelmet szenteltünk a válság utáni időknek, ezért előfordulhat, hogy olyan bankrendszer jön létre, amelyben kevésbé érvényesül a verseny: a bankok – amelyek túl nagyok voltak ahhoz, semmint veszni lehessen őket hagyni – még nagyobbakká válnak – írja a Columbia Egyetem közgazdaságtan-professzora.

Az már régen közismertté vált, hogy „a bukáshoz túl nagy” amerikai bankok a jó menedzselhetőséghez is túl nagyok, ez a gyászos teljesítményüknek az egyik oka volt. A betétbiztosítás miatt a kormány (más ágazatoktól eltérően) jelentős szerepet játszik a hitelszféra szerkezeti átalakításában, ezért egy bank bukása esetén megtervezi és végrehajtja annak szanálását, ha pedig pénzt vitt a műveletbe, akkor tartós részesedést szerez benne. A kormányhivatalnokok tudják, hogy a halogatás végén „zombi bankok” jönnek létre, amelyeknek nulla vagy ehhez közeli a nettó értékük, és amelyek valamiféle remélt feltámadásra játszanak. Ha ezek a bankok nagy tétekben fogadnak és nyernek, akkor maguk viszik a nyereséget, ha veszítenek, akkor a kormány állja a számlát.

Ez nemcsak puszta teória, hanem maga az a lecke, amelyet meg kellett tanulnunk a nyolcvanas években, az akkori takarékbanki válság idején. A pénzügyi átszervezés során – tipikus esetben – a részvénytulajdon megsemmisül, és a kötvénytulajdonosok lesznek az új részvényesek.

Az Obama-kormányzat mindazonáltal itt is bevezetett egy új fogalmat: egy-egy bank lehet túl nagy ahhoz, hogy pénzügyi szerkezetátalakításnak legyen alávetve. Az adminisztráció itt azzal érvel, hogy elszabadulna a pokol, ha ezekkel a nagy bankokkal a régi szabályok szerint akarna bárki is eljárni. A piacok pánikba esnének, ezért nemcsak a kötvények, hanem a részvények tulajdonosait is óvni kell. Akkor is, ha a részvények értéke a kormányzati mentőakcióra irányuló várakozást is alig tükrözi. Úgy érzem, ebben a kérdésben az Obama-kormányzat meghajolt a nagy bankok által folytatott félelemkeltés előtt, és a pénzintézetek megmentését öszszekeverte bankárok és a részvényesek kártalanításával.

A szerkezeti átalakítás mindazonáltal esélyt kínálna a bankoknak egy új kezdethez: potenciális új befektetők – akár részvények, akár kötvények révén – nagyobb bizalommal helyezhetik el náluk a pénzüket, más bankok készségesebben folyósítanak nekik hiteleket, és az átalakított bankok is készek lesznek hitelezni másoknak.

A cikk teljes terjedelemben itt olvasható

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.