Ha gyengék a mérési módszereink, akkor a törekvéseinkkel – például a GDP növelésével - éppenséggel hozzájárulhatunk az életszínvonal csökkentéséhez. Előfordulhat, hogy hamis alternatívák közül kell választanunk, például ha a kibocsátás és a környezetvédelem kölcsönhatásával szembesülünk. A gazdasági teljesítmény jobb mérési módszereivel viszont kimutathatjuk, hogy ami a környezetnek jó, az a gazdaságnak is jó.
A francia elnök, Nicolas Sarkozy másfél évvel ezelőtt életre hívott egy nemzetközi bizottságot a gazdasági teljesítmény és a szociális haladás jobb mérésének kimunkálására, mert elégedetlen volt a statisztikai információk tartalmával. A testület szeptember közepén előterjeszti a régóta várt jelentést. Az anyagban tárgyalt fő kérdés az, hogy vajon a GDP megfelelő mérőszám-e az életszínvonal meghatározásához. Számos esetben a bruttó hazai termék statisztikája azt sugallja, hogy a gazdaság jobb helyzetben van, mint ahogy azt az állampolgárok érzékelik.
A GDP középpontba állítása emellett konfliktust is támaszt: a politikai vezetőknek azt mondják, hogy maximalizálni kell azt, az állampolgárok azonban nagyobb figyelmet fordítanának a biztonságra a levegő-, a víz- és a zajszennyezés csökkentésére, illetve más intézkedésekre, amelyek mind-mind fékezik a GDP növekedését.
A tényt már régen felismerték, hogy a GDP gyenge mérőszám a jólét, vagy akár a piaci tevékenység meghatározására. A problémára még inkább rávilágítottak a társadalomban és a gazdaságban végbemenő változások, főleg annak fényében, hogy a közgazdaságtanban és a statisztikai technikákban elért haladás jó lehetőségeket kínált a mérési rendszereink tökéletesítésére.
A GDP-ről feltételezik, hogy pontosan méri a kibocsátott javak és szolgáltatások körét, azonban egy kulcsfontosságú szektorban – a kormány tevékenységében – erre nem kínál megfelelő módszereket. Ha az állam – még oly gyenge hatékonysággal – többet költ, akkor a kibocsátás növekszik.
A probléma súlyát jelzi, hogy az utóbbi hatvan évben a kormány tevékenységéhez kapcsolható output az Egyesült Államokban a GDP 21,4 százalékáról 38,6-re emelkedett. Franciaországban az arány 27,6-ről 52,7 százalékra, Nagy-Britanniában 34,2-ről 47,6 százalékra, Németországban 30,4-ről 44,0 százalékra növekedett. A hajdan szerény módszertani probléma ennek folytán ma óriásira duzzadt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.