Támogatott lakáshitel: Adunk is, nem is

 A már emlék státusban lévő „szocpol” nyomait is magán viselő konstrukció kereteit ugyanis olyan szűkre szabták, hogy évi néhány milliárd forintnál többet várhatóan nem helyeznek majd ki belőle a piaci szereplők.


Hiába jó ugyanis az árazás – még a mostani állampapír-piaci hozamok mellett is bőven tíz százalék alatt tartható az ügyfelet terhelő kamat –, a konstrukcióban annyi akadályt rejtettek el, hogy igen nehézzé teszi a potenciális igénylők dolgát.

Mindjárt az első, hogy a kliens nem rendelkezhet ingatlantulajdonnal, és nem lehet más támogatott hitele sem. Emellett, ha nincs vagy csupán egy gyermeke van, csak 35 éves koráig rúghat labdába, ha pedig ennél több, akkor sem túl magas, 45 év a felső limit. Nem mellesleg szabályozza a rendelet az igényelhető maximális összeget és a hitel/érték arányt is: ez utóbbit ráadásul olyan szintre állították, amelyet kevés fiatal, főként gyermekes házaspár tud önerőből teljesíteni.


Persze az is igaz, hogy a jelenlegi helyzetben a bankokat és az ügyfeleket sem az új lakáshitel-kihelyezések érdeklik elsősorban, hanem a meglévők, ezt alátámasztja, hogy a korábban szokásos havi 60-70 milliárdnyi új kölcsönhöz képest most jó, ha tíz összejön.

Mindezek tükrében – és tekintettel a lakossági ügyfelek körében kialakult devizakölcsön-undorra – vélhetően minden nagyobb szereplő kétfajta lakáshitelt árul majd: az egyik az olcsóbb, de kevesek számára elérhető támogatott, a másik a drágább, de a fizetőképes rétegek által elérhető piaci alapú forinthitel. A jelenlegi helyzetben pedig – mármint, hogy egyáltalán árulnak lakáscélú kölcsönt a piacon – már ez is elég nagy eredmény.