Államháztartás: Miért kell éltanulónak lenni?

Az eligazodásban segíthet az Európai Bizottság utolsó előrejelzés-sorozata, egybevetve az érintett EU-tagországok hitelminősítői besorolásával, azaz hitelképességi osztályzatával és gazdasági erejével. Az EU-tagországok felső csoportjában a Magyarországnál jobb minősítésű, alsó csoportjában az azonos vagy rosszabb osztályzatú országok találhatók.

Az EU-beli szabály az évi államháztartási hiányra a GDP legföljebb 3 százaléka, a bruttó államadósságra legföljebb 60 százalék. Az adatokból jól látszik, hogy a válság miatt majdnem minden EU-tagország szabályszegő. Azonban az EU "régi" 15 tagja esetében a hitelképességi osztályzat majdnem mindenütt elsőrendű "A" kategóriás, alig tükrözi az eladósodás imitt-amott horribilis mértékét. Az egyetlen kivétel Görögország, amelyet újabban a "perifériához" sorolnak, de még az ő osztályzata is jobb egy fokozattal a magyarnál.

Ezeknek az országoknak az adósosztályzata a gazdasági erőt és a hagyományt tükrözi. A Magyarországénál rosszabb minősítésű országok közül mindegyiknek az adóssághelyzete jobb, mint Magyarországé, sőt, a legtöbbjük még távlatilag sem éri el a 60 százalékos adósságarányt. Ilyen az elsőrendű minősítésű "régi" tagországok között mindössze négy található.

Ám, bármilyen megbízható adósnak tűnik az utolsó négy ország, osztályzatuk mégis gyengébb Magyarországénál is, kisebb gazdasági erejük és a róluk külföldön alkotott hagyományos kép miatt. Azt mondhatjuk: az EU "régi" magjától kelet felé haladva az adósosztályzatok feltűnően rosszabbak és rosszabbak. Ebből következik az, hogy Magyarországnak, ha felsőbb ligába akar lépni, mindenekelőtt az adósosztályzati kritériumokban jobban kell teljesítenie, mint a legjobbaknak, a legerősebbeknek: ez az a láncszem, amelyet nehéz gazdasági helyzetben is meg lehet ragadni.

Ennek az ára a deficitcsökkentés, és haszna hosszabb távon az olcsóbb külföldi hitel, a szilárd forint és az euróövezeti csatlakozás.