BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Kiemelkedő árak a ritkaságokért

A hullámzó összkereslet ellenére magasabb rekordok születtek a tavaszi műtárgyárveréseken, mint a tavalyiakon

Kereken ötmillió forintot (plusz bő húszszázaléknyi jutalékot) adott egy telefonos licitáló a Polgár Galéria május 18-i aukcióján azért a 17. századi kínai porcelán levesestálért, amelyet mindössze 190 ezerről indított az árverést vezető galériatulajdonos, Polgár Árpád. A különleges festésű edény – amelynek európai ízlést követő bronztalapzata egy évszázaddal később készült – ezzel a magyarországi árverések 2008 óta legdrágább kerámiatárgyává vált, megelőzve az ebben a kategóriában hagyományosan taroló szecessziós Zsolnay porcelánokat. Virág Judit a festmények közé bújtatva ezúttal is vételre kínált néhány milliós árkategóriájú remeket a pécsi gyár legkedveltebb, 1900 körüli korszakából, de ezek a jelek szerint ritkaságukat (és világpiaci vonzerejüket) tekintve nem versenyezhettek a kínai porcelánnal.

Az elmúlt egy hónapban lezajlott budapesti műtárgyaukciókon nem ez volt az egyetlen kiemelkedő eredmény. Az ékszerek és a bútorok mezőnyében szintén akadt egy-egy olyan tárgy, amelynek leütési ára meghaladta a múlt évben az adott kategóriában feljegyzett csúcsot. Az ékszerek „királynője” a BÁV árverésén szerepelt art deco formavilágú, több mint 300 különféle briliánssal díszített platina eljegyzési karkötő lett: a ritka darabért megadták az ötmillió forintos kikiáltási árat. (Az elmúlt esztendőben egy négymillió forintért leütött arany fülbevalópár vitte el a pálmát.) Akadtak még egy-két millió forintos női szolitergyűrűk a BÁV-nál és a Nagyházinál is, de – a piaci hangulat hullámzásának jeleként – szokatlanul sok, öt befektetési kategóriájú ékszer gazdátlan maradt a piacvezető cégnél.

A bútoroknál ugyancsak a BÁV gondoskodott a rekordról. A 4,8 millió forintról indított 12 darabos, mahagóniborítású szecessziós ebédlőgarnitúra (nagytálalóját lásd képünkön) rövid pengeváltás után nettó 5,5 millióért talált új gazdára. A régi bútorok területén vezető Nagyházi Galéria ugyancsak sikeresen állított csatasorba egy pazar intarziával és festéssel díszített délnémet emeletes szekrényt (4,6/4,6 millió) és néhány más jelentősebb bútordarabot. Mindkét cégnél hoppon maradt azonban a kiemelkedő tételek egy része. A BÁV például egy a Kozma-körbe sorolható dolgozószoba-garnitúránál (2,5 millió) és egy oszlopos díszű 17. századi ládánál (1,8 millió), a Nagyházi pedig egy 1800 körüli osztrák etagere-nál (2 millió) és egy francia empire kandallóóra-díszváza együttesnél (5 millió) becsülte túl a vásárlókedvet. Mindenesetre az 5,5 millió forintos leütési ár 2008 decembere óta a legmagasabbnak számít a magyarországi műtárgypiacon; akkor egy Josef Hoffmann által tervezett bécsi szecessziós gyertyatartópárért 2,8 milliótól egészen 13 millió forintig tartott a küzdelem a Balaton utcában.

A műtárgyak gyakorlatilag minden kategóriájánál megfigyelhettük azt, hogy a tételek zömére legfeljebb kikiáltási áron volt jelentkező, ugyanakkor mindenütt akadt egy-két, ádáz harcot kiváltó ritkaság is. Így például a Nagyházi Galéria tizenöt régi fegyvere közül mindössze négy talált gazdára, ebből három alapáron, a negyedik – egy 17. századi török harci fokos – viszont jobban megmozgatta a gyűjtők fantáziáját, és így az induló ár több mint két és félszereséért, 130 ezer forintért ütötte le Soóky Marietta. A legnagyobb „karriert” mégsem ez a fokos csinálta, hanem a BÁV 626. számon indított, kígyóbőrrel és ékkövekkel díszített hüvelyű, 1830 körül készült magyar szablyája: a 120 ezer forintos indulást 650 ezres leütés követte.

Feltűnően szerény szőnyegválasztékkal találkoztunk ebben az árverési szezonban, miután a Nagyházi és a Polgár a jelek szerint inkább a galériás kereskedelemben forgatja a hozzá kerülő anyagot. A vállalkozóbb kedvű BÁV által kalapács alá vitt 39 csomózott, illetve szövött szőnyeg egyike sem került többe 200 ezer forintnál, ám így is csak mintegy 60 százalékukra akadt jelentkező, sokszor csak alapáron. Talán ritkaságuknak köszönhetően az átlagnál jobban szerepeltek viszont a Nagyházinál indított fekete-fehér japán fametszetek: három tételért megadták a kért 120-140 ezer forintos összeget a vásárlók, és csak a műfaj korai nagymestere, Hishikawa Moronobu egy 1683 körül készült lapjáért sokallták a 360 ezret.

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.