Simor kamatot emelt volna

A Monetáris Tanács tagjai egyetértettek abban, hogy a gazdasági növekedés idei gyorsulása ellenére a monetáris politika számára releváns időhorizonton a kibocsátás mindvégig elmarad potenciális szintjétől, és a munkanélküliségi ráta is magas marad. A Monetáris Tanács tagjainak
megítélése szerint a dezinflációs folyamat megtörésére lehet számítani, ugyanakkor a testület tagjainak többsége úgy érvelt, hogy az inflációs pálya kedvezőbben alakulhat annál, mint amit a jegybanki szakértői stáb az inflációs jelentés alappályájában felvázolt, elsősorban azért, mert a
kibocsátási rés nagyobb lehet, és a hatása erősebben érvényesülhet az előrejelzésben foglaltaknál, így az infláció megközelítheti a 3 százalékos inflációs célt.

Az inflációs folyamatok értékelése során elhangzott olyan vélemény is, hogy a gazdaságban korábban megfigyelt viselkedési mintákat, amelyekre az inflációs jelentés alappályája építkezik, felülírhatják a válság nyomán végbement folyamatok, nevezetesen a bankok és lakosság vártnál erősebb mérlegalkalmazkodása. A háztartások megtakarítása a visszafogott hitelkínálat mellett továbbra is magas maradhat, ami keresleti oldalról fékezheti az inflációt. Egyes tanácstagok
szerint a vártnál alacsonyabb GDP adat arra utal, hogy a kibocsátási rés nagyobb lehet az előrejelzés alappályájában bemutatottnál. A foglalkoztatási és béradatok alapján a munkaerőpiacon sem azonosíthatóak az inflációs nyomás jelei. Többen kiemelték, hogy az
inflációs jelentés alappályája körüli kockázateloszlás a jelentésben felvázoltnál kiegyensúlyozottabb lehet, és kedvező jelnek értékelhető, hogy az inflációs várakozások a kedvezőtlen makrogazdasági kilátások ellenére is csökkenést mutattak, mert erre korábban nem
nagyon volt példa. Egyes tanácstagok szerint az elmúlt időszakban az árfolyamingadozás növekedése miatt az árfolyamgyengülés a kereskedelemképes szektorban lassabban éreztetheti
hatását, és a tartós iparcikkek áralkulásának elmúlt hónapokban megfigyelt újszerű, dezinflációt segítő mintázatát a jelenlegi előrejelzési modell nem veszi figyelembe.

Mások ugyanakkor úgy érveltek, hogy az inflációs jelentésben felvázolt magasabb infláció önmagában monetáris szigorítást indokol és nincs a Tanács birtokában olyan evidencia, ami a gazdasági szereplők jövőbeli inflációval kapcsolatos viselkedési mintái megváltozására utalna. Az árfolyam leértékelődése, és az importált nyersanyagok árainak emelkedése miatt némileg erősödhetett az inflációs nyomás. Bár egy költségvetési kiigazítás az inflációs jelentés alapfeltevéseit az infláció szempontjából némileg kedvezőbb irányban befolyásolhatná, de egyrészt ilyen gazdaságpolitikai fordulatot a Monetáris Tanács nem előlegezhet meg, másrészt vélhetően ezek a kormányzati intézkedések sem szorítanák az inflációt a jegybank középtávú céljára.. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az inflációs jelentés alappályája számottevően alulbecsülheti a nyersanyagárak jövőbeni alakulását, ami tovább növeli az inflációs kockázatokat.

A testület tagjai közül többen felhívták a figyelmet Magyarország kockázati megítélésének május kezdete óta megfigyelhető romlására. A magyar devizakötvények német kötvényekhez viszonyított felára nagymértékben emelkedett, miközben a CDS-felárak regionális összehasonlításban is kedvezőtlenül alakultak. A kockázati felárak emelkedése különösen hosszabb időhorizontra visszatekintve egyértelmű.
A Monetáris Tanács többségének megítélése szerint az elmúlt időszakban megfigyelt kedvezőtlen irányú folyamatok egyelőre nem indokolják a monetáris kondíciók szigorítását. Egy 7 esetleges kamatemelési ciklus megindításához a jelenlegi bizonytalan környezetben nem állnak rendelkezésre megfelelő információk, és kisebb hiba fakad abból, ha a jegybank kiváró stratégiát követ, mint ha indokolatlanul szigorításba kezd.

Többen úgy érvéltek, hogy a kockázati prémiumot, valamint az inflációs pályát alapvetően meghatározó forintárfolyam ingadozását a kormányzati gazdaságpolitika körüli bizonytalanság alakította, így kedvező irányú elmozdulásokra is csak a kormányzati tervek nyilvánosságra hozatalát követően lehet számítani. Egyes tanácstagok ugyanakkor úgy érveltek, hogy az inflációs jelentésben felvázolt erősödő inflációs nyomást a jelenlegi környezetben kisebb reálgazdasági költséggel lehetne tartósan megfékezni, ugyanis a szigorítással járó árfolyamfelértékelődés a belső kereslet szempontjából még gazdaság élénkítő hatású is lehet,ezért a lehetséges előnyöket és költségeket mérlegelve nem érdemes a monetáris kondíciók szigorításával késlekedni. Az Elnök a vitát követően szavazásra bocsátotta a felmerült javaslatokat. Az alapkamat tartására vonatkozó javaslatot 4 tanácstag támogatta, 2 tanácstag az alapkamat 25 bázispontos emelésére szavazott, míg 1 tanácstag az alapkamat 25 bázispontos csökkentést támogatta.

Simor András és Bihari Péter 5,5 százalékra emelte volna a kamatot, Bánfi Tamás 5 százalékra csökkentette volna. A többi tanácstag a szinten tartás mellett szavazott.