Atkári: Heteken múlt a BKV csődje

- Ön 2004-ig Demszky Gábor volt főpolgármester legfontosabb helyettese volt a Városházán. Tavalyi visszatérésekor mit talált a főkönyvekben?

- Egy minden eddiginél súlyosabb pénzügyi válságba került az önkormányzat. A ciklus teljes négy évét arra kell szánnunk, hogy a város fizetőképességét megőrizzük. A következő négyéves kötelezettségeknek az átadáskor megkapott számokból kiindulva sincs meg a fedezete. Ezek azonban komoly korrekcióra szorulnak, a hiány az örökségként eredetileg kimutatottnak a többszöröse. Drasztikus azonnali intézkedések híján a fizetésképtelenség biztosan bekövetkezne, még ha nem is az idén, hanem 2012-ben vagy 2013-ban, amíg még kitartanak a felvehető hitelek. A főváros beruházásai, valamint működési költségei együttesen olyan fedezetet kívánnak meg, amelyekre az előre látható források elégtelenek.

- Nem túlzás mégis a főváros csődjéről beszélni? Az ellenzék szerint minden rendben volt Budapest költségvetésével, ezt a nagy hitelminősítők is alátámasztották, a fővárosi büdzsé tervezete mégis a megszorításokról szól.

- Ami az állítás első részét illeti, azt hiszem, téved. A korrigált helyzetkép hitelességét senki sem vitatta. Vita arról folyt és folyik, hogy a kényszerű intézkedések terhét hogyan osszuk meg az egyes feladatok, illetve feladatellátó szervezetek között. A számlákat ma még ki tudjuk fizetni, de kormányzati támogatásra van szükség, mind a BKV problémáinak kezelésére, mind pedig a főváros hiányának a csökkentésére. Nem csinálhatunk úgy, hogy 2011-et még valahogy kihúzzuk, és majd az egyik reggel lehúzhatja a rolót a főváros. Nem lenne felelős magatartás, ha 2013-ban derülne ki hirtelen, hogy Tarlós István csődbe vitte. Hiszen az igazság az, hogy így vette át a kasszát. Már most könnyen kiszámítható, hogy ha minden marad a régiben, akkor ez a csődhelyzet 2012 vége körül előáll. Erre most kell felhívni a figyelmet, és most kell – amíg még lehet – intézkedni az elkerülésére. Ami fővárosi részről elvárható, az a lehetséges racionalizálások végrehajtása, vagyis ugyanazt a szolgáltatást kevesebb pénzből kell előállítani. Biztosan szükség lesz az önként vállalt szolgáltatások, illetve feladatelemek csökkentésére is. A kötelező jellegű feladatok önként vállalt többletelemeit is érinti majd a kiadás-visszafogás.

- Mekkora mértékben tervezik kiadáscsökkentéssel kezelni a város anyagi helyzetét, s mennyire kapna szerepet a bevételek növelése?

- Budapest saját bevételeinek növelési lehetőségei mára minimálisra szűkültek. Amióta a parlament elfogadta azt a módosítást, hogy az idegenforgalmi adó a kerületeket illesse meg, egyedül az iparűzési adó tekintetében maradt meg a főváros adókivetési joga, és azt is meg kell osztania a kerületekkel. Ez nonszensz, mindenképp szeretnénk elérni, hogy Budapestnek – vagy a nagyobb magyar városoknak – legyen joga saját adókat kivetni. Ebben azonban nem mi fogunk dönteni, ez az Országgyűlés felelőssége lesz. Nagy sajtóvisszhangot kapott az értéknövekedési adó (vagy más érdemi vagyonadó) bevezetésének ötlete, mi mindenképp szeretnénk elérni, hogy a fővárost megillethesse ez az adónem. Szintén nem elképzelhetetlen az autósok számára a behajtási díj valamilyen formában.

- Konkrét tervek születtek már ezeknek az adóknak a részleteiről?

- Mindenekelőtt az Országgyűlésnek kell döntenie arról, hogy kivethetünk-e adókat, amíg erről nem születik határozat, addig nem sok értelme lenne a részletekről beszélni. Az ingatlanérték-növekedési adó ötlete nem újdonság. Még 1998-ban az akkori városvezetés kidolgozott egy tervet, ez megvalósítható is lett volna, de jött a választás, és az új összetételű parlament úgy döntött, ebből nem lesz semmi. Hogy most az akkori elképzelésekhez térünk-e vissza, vagy más megvalósítási mód lenne, azt nem tudjuk, és nem is a mi feladatunk most megmondani.

- Hogy nézne ki a fejlesztések visszafogása, mely területek lesznek a vesztesei annak, hogy spórolni kell?

- Az igazán súlyos fejlesztési, felújítási visszafogásokra nem az idén kerül sor. Ennek borzasztó egyszerű oka van: vannak olyan szerződéses kötelezettségvállalásai a városnak, amelyeket a főpolgármester-váltás után sem lehetséges visszamondani. A hiány viszont akkora, hogy e kötött feladatokon kívül újabb fejlesztéseket nem engedhet meg magának. Igyekszünk minimalizálni a veszteségeket, de elkerülhetetlen, hogy jó néhány projektet ne állítsunk le, például a közlekedésiek közül többet is. Ezek nem valami népszerű dolgok, de a takarékoskodással négy év alatt 80 milliárdot nyerhetünk. Súlyos a helyzet, nemhiába készül válságköltségvetés a fővárosban. Megelőzöm a kérdésüket, a metró második szakaszának megépítésére sincs most pénz. Talán 2014-től.

- A budapestiek húsz évig azt hallották, hogy „világvárost építünk”. Ennek vége?

- Ez PR-szöveg volt, tőlem ilyet korábban sem hallhattak. Ilyen értelemben igen, ennek vége van. Őszintén kell beszélni, és a valóságos lehetőségeknek megfelelően cselekedni. Fontos viszont, hogy ha már spórolni kell, akkor szakítsunk a korábbi fűnyíróelvvel. A fővárosi feladatvállalásokat négy csoportra osztottuk, hogy el lehessen dönteni, melyeket lehet elvileg megszüntetni vagy csökkenteni, és melyek esetében csak azt keresni, hol lehet olcsóbbá tenni. A kötelezően ellátandó feladatokkal nincs mit tenni, egy pillanatig sem lehet kérdés, hogy ezek megmaradnak. Ezeket követik a fontossági sorrendben azok a feladatok, amelyeket most ellát a főváros, de meghaladják a jogszabályban előírt kötelezettségeket. Majd jönnek az önként vállaltak, természetesen ezek közül is azok a fontosabbak, amelyekre már van érvényes szerződésünk.

- Budapest vezetői többször beszéltek a BKV lehetséges csődjéről. Jelen pillanatban mennyire vészes a helyzet?

- Égető. Voltak pillanatok, amikor heteken múlott a vállalat összeomlása, és most is várunk a kormány sürgős lépésére.

- Mit jelentene ez a gyakorlatban, mit érzékelne belőle egy átlagos budapesti? Csak híreket hallana a BKV fizetésképtelenségéről, vagy egyik reggel azt látná, hogy nem jön a busz?

- Volt már néhány ilyen nap a város életében az elmúlt években, amikor sztrájk vagy a rendkívüli időjárás miatt ha nem is száz százalékban, de szinte teljesen leállt a tömegközlekedés. Láttuk a hatásait, rövid távon még akár élvezhetők is voltak, de ha három-négy napnál hosszabb ideig lenne ilyen állapot, az teljesen nyilvánvalóan fenntarthatatlan lenne. Úgy lelassult az élet, mint egy hétvégi napon, a munka több helyen is egyszerűen megállt, mert a dolgozók nem tudtak bejutni a munkahelyükre. Ez viszont nemcsak Budapest, hanem az egész ország számára elviselhetetlen következményekkel járna. Nem is szükséges külön részletezni, a GDP mekkora részét termelik meg a fővárosban, mivel járna az, ha az itteni munkaerő közlekedése ellehetetlenülne, hogy függ össze az egész ország gazdasága a budapesti állapotokkal, és világos az is, hogy ez hat mindenkire, aki nem itt él, de itt dolgozik. A probléma tehát csak látszólag egyedül budapesti, és bízunk benne, hogy ezt a kormány is belátja.

- Ehhez azonban éppúgy meg kell nyerni a kormány támogatását, mint a különböző városi adóknál, ez utóbbiban több kerülettel is szemben állva. Mennyire érzi súlyosnak a főváros-kerület ellentétet, és milyennek látja Budapest lobbierejét?

- A konfliktus kódolt. Ez független a politikai oldalaktól, annyira eltérnek néhol egymástól a főváros és egy-egy kerület érdekei, a hatáskörök pedig úgy vannak elosztva, hogy elkerülhetetlenek bizonyos ellentétek. Tény az is, hogy sok kerületi polgármester ül a parlamentben. De nem szabad elfelejteni, hogy a kerületek sem egységesek, például azt sem mindegyikük támogatta, hogy az idegenforgalmi adót vegyék el a fővárostól, érthetően a belvárostól távolabbi városrészek nem járnak jól ezzel a módosítással.

- Nem túl hálás feladat minden héten bejelenteni valamit, amire kevesebb pénz jut. Hosszú még a lista?

- A sajtó azzal van tele, hogy a hajléktalanellátásra a főváros kevesebbet tud fordítani. Ez azonban nem azt jelenti, hogy megváltoztak a prioritások, hanem ennyire súlyos a pénzügyi helyzet. Összességében nem szűkülnek a kapacitások. Az art mozikat sem a főváros tette tönkre, hanem az, hogy az őket finanszírozó Budapest Film vereséget szenvedett a piaci versenyben. Ha a főváros a lobbi nyomására megadná az elvont 80 millió forintot, néhány éven belül akkor is menthetetlenné válna jelenlegi formájában az artmozi-hálózat. Sajnos nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt állandóan finanszírozzuk.

- Folyamatos tárgyalásban vannak a Sziget Fesztivál szervezőivel a közterület-használati díj ügyében. Hol tart most az alkudozás?

- Ebből a sajtó csinált nagy ügyet – azok a meghatározó elvek, amelyek minden eddig ingyenes vagy kedvezményes közterületi rendezvény kezelésében változást hivatottak hozni, a bulvárra kondicionált figyelmet nem érdemelték ki. Ha mégis a Szigetet említi, meglehetősen problémásnak tartom, hogy a rendezvényhez köthető adóforintok nagy része a kerületeknél és a központi költségvetésben csapódik le. Meg kell vizsgálni, hogy mekkora terhet bír el a fesztivál és mekkora kedvezményt a főváros.

- Mikor beszélt utoljára Demszky Gáborral?

- 2004 októberében.

- Nem érzi úgy, hogy kétszer lépett ugyanabba a folyóba?

- Hérakleitosznak volt némi valóságérzéke, amikor ezt mondta. Nálam is ez a helyzet. Ez már egy másik folyó és egy másik városvezetés, még ha én magam – legalábbis a magam megítélésében – ugyanaz vagyok is.

1965–1970 ELTE Bölcsészettudományi Kar, magyar–angol szak

1988–1989 Columbia Egyetem, New York

Munkahelyek, szakmai tevékenység

1970 ELTE BTK angol tanszék, tanársegéd

1970–1972 politikai munkatárs, ELTE BTK KISZ-titkár

1972–1973 szabadúszó fordító, óraadó tanár

1973–1984 Kossuth Könyvkiadó szerkesztősége

1984–1990 Világgazdaság

1991–1994 Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala, kabinetfőnök

1994–2004 Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala, gazdasági főpolgármester-helyettes

2005–2006 Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala, főpolgármester-helyettes

2006– nyugdíjas, a Pénzügykutató Zrt. igazgatója

1965–1970 ELTE Bölcsészettudományi Kar, magyar–angol szak

1988–1989 Columbia Egyetem, New York

Munkahelyek, szakmai tevékenység

1970 ELTE BTK angol tanszék, tanársegéd

1970–1972 politikai munkatárs, ELTE BTK KISZ-titkár

1972–1973 szabadúszó fordító, óraadó tanár

1973–1984 Kossuth Könyvkiadó szerkesztősége

1984–1990 Világgazdaság

1991–1994 Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala, kabinetfőnök

1994–2004 Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala, gazdasági főpolgármester-helyettes

2005–2006 Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatala, főpolgármester-helyettes

2006– nyugdíjas, a Pénzügykutató Zrt. igazgatója -->