Ha kell, jön az állam - De a romkórházak nem kellenek

- Lassan félidejéhez érkezik az ön országjárása, amelyben az ágazat megmentését célzó Semmelweis-vitairatról tárgyal a kórházak vezetőivel és a tulajdonos önkormányzatokkal. Milyen a fogadtatás?

- Van miről vitatkozni, hiszen nem direktívát kaptak az érintettek, hanem hozzátehetik szakmai véleményüket a vitairathoz. Erősen kirajzolódnak a törésvonalak a nagy és kicsi, a magán- és közintézmények között, látjuk a városokon belüli konfliktusokat. Vannak olyan megyék, ahol az intézményvezetők önállóan elébe mentek a tervezett változtatásoknak. Például az egyik kis kórház mások számára is követendő energiabeszerzési módszert alkalmaz.

- Melyik ez az intézmény?

- Szándékosan nem nevezek meg sem jó, sem rossz példát. De azt elmondom, hogy az említett kis kórház menedzsmentje az elmúlt két évben felére csökkentette az energiaköltségeit. Azt tervezzük, hogy az ehhez hasonló jó példákat felhasználjuk majd az integrált nagytérségi intézményi együttműködésekben. Terveink szerint 1-1,5 millió lakosonként, a progresszivitási szinteknek megfelelően épül fel az új gyógyítóstruktúra, amelyben meghatározzák a betegek „mozgatását” az alapellátástól a klinikákig.

- Az átalakítás többletforrást igényel.

- Az intézmények gazdasági-klinikai integrációjával pénz takarítható meg. Például a közös energia- és gyógyszerbeszerzéssel. Az infrastruktúrára szánt uniós forrásokat is félretesszük az intézmények integrációjának kezdeti beruházásaira és funkcióváltására. A pályázatokat augusztus–szeptemberben írjuk ki, s várhatóan jövő januártól felállhat az új egészségügyi rendszer.

- Mi lesz az intézmények 47 milliárdos adósságállományával?

- Bizonyára segített a kórházakon az év vége előtt számukra átutalt 27,5 milliárd forintos konszolidációs összeg. Az adósság felét hét nagy intézmény halmozta fel, a másik felét pedig a többi 133. A hét kórházat külön kell kezelni. Így, ha az adósság másik felét nézzük és számba vesszük a gazdasági-klinikai integrációból és az egyéb tartalékok feltárásából várható pénzt, akkor 11-12 milliárdos adósságot kell kezelni.

- Súlyos gond az orvosi migráció.

- A Semmelweis Egyetemen 2003-ban én kezdtem el kutatni az uniós csatlakozással megnyíló határok hatását az orvosi migrációra. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az én államtitkárságom alatt igazolódik be, ez tényleg sorsfordító. Ám migráció nem csak pénzkérdés. Ha stabilizálni tudjuk az új egészségügyi struktúrát, az az itt maradási döntést segítő faktor lesz. Persze tudjuk, hogy a jövedelmek rendezése nélkül a humánerőforrás helyzete már középtávon sem kezelhető. Dolgozunk a megoldásokon.

- Elkészült már az egészségügyi életpályamodell?

- Homogén életpályacsoportokra épített modellben gondolkodunk, az egyes szakmai csoportokat fogjuk össze. A patikákban például a korlátozott piac fenntartható életpályát garantál a személyi jogos gyógyszerészeknek. Az idén rendezzük a háziorvosok praxisjogát, a teljesítményfinanszírozással és az eszköztámogatással pedig négymilliárd forint friss pénz érkezik a rendszerbe.

- Mi a véleménye a rezidensek zöldkeresztes mozgalmáról, amelynek része, hogy 200 ezer forint kezdő bér fejében az orvosok mondjanak le a hálapénzről?

- Ez nem kezelhető a többi életpályacsoporttól függetlenül. Egyébként meglepett a meghirdetett mozgalom hatására kibontakozott vita, amely elvezethet majd egy konstruktív megoldáshoz.

- Ön gyakran mondja egy-egy kérdés kapcsán, hogy dolgozunk rajta. Mindketten tudjuk, hiányzik az ágazatból 290 milliárd forint.

- A „dolgozunk rajta” két dolgot jelent. Egyrészt a hatékonysági tartalékok feltárását, ami az intézményeknél marad. Az ő felelősségük is, hogy megtartsák a dolgozóikat. A forrásteremtés új módozatainak részleteibe egyelőre nem tudom beavatni.

- Abba beavatna, hogy az önkormányzatok hogyan fogadják önt?

- Általában kedvezően, elmondják, hogy végre egyeztetnek velük is az egészségpolitikáról. Vannak, akik szívesen állítanák át új feladatokra a kórházukat, mások megszabadulnának azoktól. Egyesek mindenáron romintézményeket akarnak százmilliós befektetésekkel egyensúlyba hozni, holott egy korszerűbb ellátási modellt alkalmazva máshogy is gondoskodhatnának a lakosságról. Nem azért hal meg például sok nő emlőtumorban és méhnyakrákban, mert nincs a településükön kórház, hanem mert nem szűrik ki őket időben. Az átszűrtség minden megyében alacsonyabb a szükségesnél. Ebből az derül ki, hogy a helyi egészségügyi szereplőknek lenne még bőven teendőjük.

- Mi lesz a fővárosi kórházakkal?

- Ha valaki józan ésszel végiggondolja, hogy Budapesten hét különböző fenntartó kezében vannak az intézmények, nem nehéz belátni, egyszerűsíteni kell az állami honvédségi, állami egyetemi, országos intézeti, fővárosi, kerületi önkormányzati, egyházi és megyei intézményrendszert. A kettőzött és egymással kompetitív struktúrák nem tarthatók fenn. Felmerültek vagyonvesztéssel kapcsolatos riogatások, de az nem vagyonvesztés, ha az állami tulajdon egyik formájából egy másikba kerül a kórház. Inkább vagyonvesztés a nem összehangolt fejlesztés, a nem integrált betegútszervezés. Pedig itt koncentrálódik az ellátórendszer 40 százaléka és az országos centrumok többsége, és mégsem kap megfelelő ellátást a fővárosi polgár.

- Önkéntes lesz az államosítás?

- Dogmatikus államosításban nem gondolkodunk. Két nappal ezelőtt a sajtó képviselői előtt Tarlós István egyértelműen kiállt amellett, hogy a budapesti kórházakat állami gondozás alá vegyék. Ez egybeesik a mi elképzelésünkkel is. A szakmai egyeztetések folytatódnak, amelyek kapcsán a részletek kiszivárogtatása és az alaprendszer elbizonytalanításával való fenyegetés azonban csak azoknak lehet fontos, akik továbbra is az elmúlt húsz év zavaros érdekviszonyai fenntartásában érdekeltek.

- Mi lesz az új struktúrában az orvostudományi egyetemek szerepe?

- Az egyetemek, az országos intézetek a nagytérségi ellátórendszer csúcsán állnak, országos ellátási feladatkörük van.

- Hárommilliárd forinttal kisebb a biztosító gyógyszerkasszája a tavalyinál. Hogyan lehet ezt betartani?

- Nem az a kérdés, hogyan lehet tartani a 297 milliárdot, hanem az, hogy az egészségügyi ellátórendszer fenntarthatósága érdekében tartani kell. Ugyanis a gyógyszerkassza tartásához kötött az Egészségbiztosítási Alap 15 milliárdos tartaléka, amelyre nagy szüksége lesz a járóbeteg- és a kórházi ellátásnak. Számba vettük a különböző eszközöket, de a lakossági terhek növelése nem szerepel az elsődleges eszközök között.

- Hogyan vélekedik arról, hogy a gazdasági miniszter 100 milliárddal megkurtítaná a gyógyszerkasszát?

- Meg kell nézni, hogy az Egészségbiztosítási Alap teljes spektrumában hol vannak tartalékok. Az én munkahipotézisem az, hogy a visegrádi négyek átlagától messze elmarad a közfinanszírozás mértéke a hazai egészségügyben. Ezért a tartalékokat vissza kell forgatni a működőképesség megőrzésébe.

- Az influenzaszezon elején járunk, de elfogyott a tb által támogatott, olcsó vakcina. Miért nem kap támogatást más oltóanyag?

- Mert más cég nem kérte oltóanyagának tb-listára kerülését. De nem ijedtünk meg, hiszen kellő mennyiségű térítésmentes vakcina áll még rendelkezésre.

- Hol tart az Omninvest ellen indított feljelentés kivizsgálása?

- A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal befejezte a vizsgálatot, most várjuk annak végleges jegyzőkönyvét.

- Mi a véleménye a napokban Thaiföldön történtekről, ahol egy harmincfős orvoscsoport egyik tagja a szálloda uszodájában lelte halálát? Miért utazhattak a Távol-Keletre?

- Az egészségügy beszállítói kezükben tartják az informális pénzmozgásokat, akár egy intézményről, akár az egyes egészségügyi szereplőkről van szó. A tragikus thaiföldi esemény – anélkül, hogy kegyeletsértők lennénk – számunkra intő jel. De óvatosan és kiegyensúlyozottan kell eljárnunk, mert ha az informális pénzmozgásokat egyik napról a másikra kivesszük a rendszerből, az komoly működési zavarokat okozhat. Transzparens ösztönzőkkel kell helyettesíteni ezeket a pénzeket. Valószínű, hogy a thaiföldi rendezvény nem elsősorban a tudományos fejlődést szolgálta.

- Párszor felröppent az ön távozásának híre az államtitkárság éléről.

- Hírlapi kacsáknak bizonyultak a hírek. Úgy érzem, hogy egyértelmű: a mostani egészségpolitikának egységes erőtere van.

- Különösen, hogy kikerül az ágazat látóteréből az erős egyéniségű Mikola István és a parlament szakbizottságában jeleskedő Pesti Imre.

- A korábbi kormányzati ciklusok többségéről nem lehet elmondani, hogy módszeres munka zajlott volna az egészségügyben, így kódolt volt a népszerűségvesztés és a bukás. Most, a gazdasági nehézségek ellenére tárgyalások folynak országszerte. Az, hogy a módszeres munka egy egységes egészségpolitikai filozófia mentén végigmenjen, nem személyfüggő. Amíg itt vagyok, addig azt én csinálom.

- Van még elég ereje hozzá?

- Nemcsak erőm, hanem lendületem is van.

1991-től igazgatóhelyettese, majd igazgatója az intézetnek. Főbb szakterülete a szervezeti magatartás, a változtatásmenedzsment, a szervezetfejlesztés.

1992–93 között az Egészségbiztosítási Alap Országgyűlés által választott felügyelőbizottságának tagja.

1998-ban Master of Public Administration fokozatot szerez a Harvard Egyetem John F. Kennedy School of Governmentjén. Vezetőségi tagja az Európai Egészségügyi Menedzsment Szövetségnek és az European Health Property Networknek.

Angolnyelv-tudása mesterfokú, német- és orosznyelv-vizsgája is van.

Nős, három általános iskolás gyermek édesapja.

1991-től igazgatóhelyettese, majd igazgatója az intézetnek. Főbb szakterülete a szervezeti magatartás, a változtatásmenedzsment, a szervezetfejlesztés.

1992–93 között az Egészségbiztosítási Alap Országgyűlés által választott felügyelőbizottságának tagja.

1998-ban Master of Public Administration fokozatot szerez a Harvard Egyetem John F. Kennedy School of Governmentjén. Vezetőségi tagja az Európai Egészségügyi Menedzsment Szövetségnek és az European Health Property Networknek.

Angolnyelv-tudása mesterfokú, német- és orosznyelv-vizsgája is van.

Nős, három általános iskolás gyermek édesapja. -->