Reménytelen a kormány szándékait követni

Az utóbbi napokban szenvedélyes vita bontakozott ki a kapcsolt áram támogatott árának elsőként 15, majd néhány héttel később 25 százalékos csökkentésével kapcsolatban. A rendszer felülvizsgálata az utóbbi évek slágertémája, de elfogulatlan, a hőszolgáltatást is magában foglaló, reális vizsgálatra ez ideig nem került sor. Tavaly döntés született ugyan a támogatott kör szűkítésére, de később visszaállt a korábbi rendszer, és a támogatás mértéke egységesen 15 százalékkal csökkent.

Szeretném kiemelni, hogy a kapcsolt áramtermelés alapos felülvizsgálata elkerülhetetlen, és az is nagyon valószínű, hogy a támogatás mértéke és köre indokolatlanul túlzott. Igazából a kérdés nem az, hogy 15 vagy 25 százalékos csökkentés indokolt-e, hanem hogy egyáltalán szabad-e, kell-e támogatni napjainkban a kapcsolt energiatermelést, illetve milyen típusú projektek támogatandók. Mert mégiscsak megmagyarázhatatlan, hogy miközben az energiaszektort súlyos különadók terhelik, bizonyos szereplői a fogyasztók terhére 60-70 milliárd forintos támogatást élveznek.

A kapcsolt áramtermelés szerepének, gazdaságosságának megítélését az komplikálja, hogy az érdekelt körök axiómaként kezelik egyrészt, hogy ez a leghatékonyabb energiaátalakítási mód – erőműrendszerünk hatásfoka jelenleg 38 százalék körüli, míg a kapcsolt áramtermelésé ennek közel duplája –, másrészt a kapcsolt áramtermelés a mai piaci viszonyok között csak állami támogatással tartható fent és fejleszthető tovább. 2009–10-ben a kapcsolt áram támogatott egységára 30 Ft/kWh, miközben erőműveink nagykereskedelmi ára 15-16 Ft/kWh körül mozgott. A közel kétszeres kötelező átvételi ár mellett a távhőszolgáltatás költsége összességében, egy átlaglakásra számítva talán a legdrágábbak közé tartozik.

Amennyiben a kapcsolt áram termelése a komplex hatékonyság tekintetében messze a legkedvezőbb, akkor az általa termelt áram és hő egységköltsége miért a legrosszabb, és az adott piaci viszonyok között a legkevésbé versenyképes? Magyarázat lehet, hogy a hatékonyságot csak a szűkebben vett energiaátalakításra értelmezik – az energiaköltség az áram termelésének fontos, de nem meghatározó eleme. A kapcsolt energiatermelés támogatásának legfőbb okaként szokták felhozni, hogy a jelenlegi árak nem tükrözik reálisan a jelentős tüzelőanyag-megtakarításból adódó környezeti hasznosságot. Továbbá, mivel nálunk a kapcsolt termelés döntően a földgázra alapul, a jobb hatékonyság nemzetgazdasági szinten csökkenti az importot, mérsékli importfüggőségünket.

Amennyiben tehát csak a szűkebben vett energiaátalakításra érvényes a leghatékonyabb jelző, de a projekt egészére nem, akkor rosszhiszemű csúsztatásról van szó. Ha a kapcsolt energiatermelés teljes költségére kiterjedően is igaz a leghatékonyabb jelző, akkor az állami támogatás nem indokolt, nem lehet a fejlesztés alapfeltétele. Ami a környezetkárosító kibocsátást, illetve az ebből adódó valós előnyöket illeti, ennek kétségtelenül van jogosultsága, de értéke pénzben meglehetősen nehezen kifejezhető. Az importfüggőség politikai indíttatású csökkentése pedig normális esetben gazdasági előnyöket nem kínál, de súlyos gazdaságpolitikai következményekkel járhat.

Jelen helyzetben a kapcsolt energiatermelés alapos vizsgálata nehezen halasztható feladat, hiszen éves szinten 60-70 milliárd forintos költségtöbbletet rak a fogyasztó vállára. A támogatást indokló érvek nemigen állnák ki egy alapos makrogazdasági elemzés próbáját. Megítélésem szerint a földgázalapú kapcsolt áramtermelés további támogatása megkérdőjelezhető. Csak a megújuló energia esetében lehet – nem gazdasági megfontolásból – indokolt egy differenciált támogatási rendszer továbbvitele.