Nem divat az öngondoskodás
Úgy kezeljük az állami nyugdíjrendszerbe történő visszasodródásunkat, mintha ezzel óriási teher esett volna le a vállunkról, és egy csapásra rendbe is jött volna a nyugdíjhelyzetünk. Az öngondoskodás különböző formái a biztosítók által kínált üzleti nyugdíjbiztosításoktól a nyugdíj-előtakarékossági vagy a tartós befektetési számlákig korábban is meglehetősen mérsékelt érdeklődést váltottak ki, s úgy tűnik, hogy most még inkább kényelmesen hátradől mindenki a karosszékében. Ez azonban súlyos önbecsapás - véli a szakember.
A felosztó-kirovó öregségi nyugdíjrendszer ugyanis a hosszú távú generációközi bizalomra épül: a mindenkori aktív rétegek (a járulékfizető korosztályok) aktuális befizetéseiből fedezik a mindenkori nyugdíjas korosztályok nyugellátását. Ám mind több a nyugdíjas, miközben egyre kevesebb gyerek születik, tehát egyre kevesebb embernek kell mind több inaktív személy nyugdíját fedeznie.
Nem igazán értettük még meg, mivel jár az, hogy férfiként átlagosan 15-16, nőként 20-21 évig élünk majd nyugdíjasként. Egy-két éven belül még világosabban rajzolódhat ki a probléma, hiszen tömegesen megjelennek a Ratkó-korosztályok első nyugdíjasai, s ez már a közeli jövőben is komoly nyomást jelenthet a rendszerben. 2030-ban pedig újabb „nyugdíjasrobbanás” következik be, a mostani negyven év körüli korosztály – a ratkósok gyermekei, vagyis a gyeskorszakosok – ugyanis akkor közel egymillióval dobják meg a nyugdíjasok számát - tette hozzá Farkas.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.