Kiút a válságból? - Egységes minimálbért az egész világnak

A gazdasági válság mind a fejlett, mind a fejlődő országokra rányomta a bélyegét. Előbbiekben a magas munkanélküliség miatt esett vissza a kereslet, míg utóbbiakban az exportvezérelt gazdaság gyengélkedése miatt a helyi munkaerőpiac. A kereslet hiánya természetesen a válság hatása is, ugyanakkor jól mutatja, hogy a globalizáció hogyan ássa alá a jövedelemtermelő képességet. Erre lehetne egy jó megoldás a minimálbér világszintű bevezetése. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy európai vagy amerikai szintű minimálbért kellene bevezetni a fejlődő országokban, hanem azt, hogy világszerte elfogadott szabályokat kell felállítani a minimálbérre - írta Thomas I. Palley gazdasági növekedési szakértő a Financial Times blogoldalán.

A minimálbér nem csak a fizetések csökkentésének szab határt, hanem hatásainak köszönhetően a munkavállalók legrosszabbul kereső alsó két decillisében jelentősen emeli az életszínvonalat. Ezen felül a bérek eloszlását is lefelé tolja, így segítve a fizetésbeli egyenlőtlenségek elsimítását. Legfontosabb azonban, hogy egy jól kitalált minimálbérrendszer segít a termelékenység fokozásában, ezáltal pedig a kereslet fenntarthatóságában.

Hagyományosan a minimálbér egy fix összeg, melyet időről időre felfelé korrigálnak, hogy kövesse az inflációt és egyéb változó körülményeket. Ez a rendszer azonban egyrészt csak követi a inflációt, másrészt lehetetlen lenne bevezetni minden országban egy azonos szinten. Amennyiben azonban nem egy fix összegben, a rendszer igazságosabbá tehető. Az egyes országokban ugyanis a minimálbért az átlagkeresetekhez kellene igazítani, egészen pontosan a mediánhoz, aminél az ország pont 50 százaléka többet, 50 pedig kevesebbet keres. Amennyiben a minimálbért mondjuk ezen összeg felénél húzzák meg, számos előnnyel szolgálna.

Egyrészt a mediánnal együtt azonnal mozog a minimálbér is, nem csak az utólagos korrekciók során. Másrészt a termelékenység növekedése automatikusan szintén felfelé húzza a minimálbér összegét. Harmadrészt a minimálbér jól mutatja, milyenek egy ország gazdasági kondíciói, mit bír el egy ország. Ugyanakkor a legalacsonyabb fizetések jó összehasonlítási alapot is teremthetnének.

Ezen felül az egyes országok az alapszabályok szerint felállíthatnának regionális minimálbéreket is, például Németország keleti és nyugati felében, ahol jelentős eltérés van a fizetési szintek között. A globalizáció már megkövetelte a kereskedelmi és vámszabályokat, sőt a pénzügyi szolgáltatók megregulázását is világszinten. Ugyanígy szükség van a munkaerőpiacon is globális szabályok felállítására.

A nemzetközi munkapiaci mozgások felgyorsították a munkaerőversenyt, ami viszont a termelékenység és a bérek közti olló növekedéséhez vezetett. Ez a törés aláásta a keresletnövekedés régi fizetéseken alapuló modelljét, hogy a pénzügyi eszközökön és hiteleken alapuló erősödésnek adja át a helyét, ami egyben egyenlőtlenségekhez is vezet. A világszintű minimálbér segítene visszaállítani a kapcsolatot a keresetek és a termelékenység között, ami mind a gazdasági, mind a politikai stabilitás szempontjából létkérdés.