Drukkolnak a becsületes cégek, esély a hitelezőknek

Magyarország adósparadicsom. A jogos követelések behajtása akadozó. A felszámolások a legtöbb esetben semmilyen megtérülést nem hoznak. A bírósági végrehajtásban a helyzet jobb, de ott is problémás. Ha ez így maradna, a fizetési meghagyásos és peres eljárások közelmúltbeli jogalkotói felgyorsításának gyakorlati értelme kérdőjeleződne meg. Ezek ugyanis együtt képeznek rendszert a már jogosként elbírált követelések tényleges behajtására irányuló eljárásokkal. Így ha a későbbi fázisok nem megfelelően működnek, a megelőző szakaszok javítása ellenére a rendszer ugyanúgy nem fog funkcionálisan működni.

Ennek pedig komoly ára van. Gondoljunk csak a kinnlevőségek finanszírozásának a mai gazdasági környezetben történt megnehezedése miatt összeomló cégekre, ami a körbetartozásokra tekintettel lavinaszerű hatásokkal járhat.

Ezért jó hír, hogy a kormány a bírósági végrehajtás területén is komoly lépésre szánta el magát. Már az Országgyűlés előtt van a bírósági végrehajtással kapcsolatos és egyéb igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet várhatóan a közeljövőben el is fogadnak. Így érdemes vele foglalkozni, még ha a parlamenti munkafolyamatban a javaslat változhat is.

A javaslat következetesen a gyorsaság, hatékonyság és „olcsóság” szempontjai köré fűzi fel a módosításokat. Már a végrehajtási kérelem bírósági megvizsgálása és elbírálása is gyorsulhat, mivel a javaslat 15 napos határidőt szab meg erre a fázisra. A javaslat emellett a bírósági szak adósok általi elhúzásának is gátat kíván vetni, például a felfüggesztési szabályok módosításával, valamint a végrehajtási kifogások elbírálásának felgyorsításával. (Emellett a törvénysértően eljáró végrehajtókra közvetlen anyagi szankciókat telepítene.) A jogorvoslati rendszer is tovább egyszerűsödik, mivel a javaslat szerint a kétfokú elbírálás válna kizárólagossá.

Az is jó hír, hogy több adós esetén az általános mértékű végrehajtás-elrendelési díjat majd csak egy adós után kell megfizetni, a többi után pedig csak egy – nem ügyérték alapján számított – minimumdíjat. (Az adósok viszont – helyesen – az összes végrehajtási díjat egyenlő arányban viselnék.)

Fontos az egyéb területeken (közbeszerzési jogorvoslat, polgári perek) sajnos csúszásban lévő elektronikus ügyintézés kiterjesztése is. Ez a kapcsolattartást gyorsítja és olcsóbbá teszi. E körben elég csak a végrehajtók bankokhoz intézett megkereséseit és az azok feldolgozását automatizálni kívánó változtatásokat említeni, amelyek akár országos szintű bankszámlakutatást tesznek majd lehetővé a gyakorlatban is.

Az adósok védelmét is szolgálja, hogy a javaslat az elektronikus árverési rendszert is nagyban fejleszteni kívánja. A tapasztalatok szerint ugyanis a nyilvánosság, a transzparencia és a valós árverseny – vagyis a „mutyizás” kiszűrése – leginkább így biztosítható; az pedig az adósnak nagyon nem mindegy, hogy a tartozás végrehajtása után mennyi marad neki. Ennek érdekében bővül az ingók kötelező elektronikus árverésének köre, az ehhez képest jellemzően nagyobb értékkel bíró ingatlanok esetében pedig azt a javaslat egyenesen kizárólagossá tenné.

Jó szolgálatot tehet az adós gazdálkodó szervezetek központi kamarai nyilvántartása is, amelyre támaszkodva megkövetelhető a partnerektől gazdasági előéletük igazolása, legalábbis abban az értelemben, hogy végrehajtási eljárás van-e, vagy meghatározott időn belül volt-e ellenük folyamatban. Végül a javaslat a végrehajtói intézkedéseknek történő ellenszegülés elleni (rendőri) fellépés lehetőségeit is javítja, ennek anyagi terheit az adósra telepítve.

A fentiekben nyilván csak szemezgetni lehetett a javaslatból. Egy azonban biztos: a becsületesen gazdálkodó vállalkozások drukkolnak neki.