"Az amerikai sohasem marad le a vonatról" - Németország az igásló?

A múlt héten a demokrata Barack Obama Clevelandban azzal érvelt, hogy a republikánusok gazdasági javaslatai ártanának az amerikai középosztálynak. Miközben leült átképzésben részt vevő négy munkanélkülivel, köztük egy volt amerikai haditengerésszel, Obama azt ígérte, az idei választási kampány középpontjában szerepel majd, hogy a gazdasági életben munkavállalási lehetőséget és tisztességes bért biztosítsanak az állástalanok részére.

Ugyanakkor valószínű republikánus ellenfele: Mitt Romney az észak-karolinai Charlote-ben – tehát pont ott, ahol a demokraták tartják idén országos kongresszusukat – az eddigi gazdaságpolitikája kudarcával vádolta meg a jelenlegi elnököt. Mégha szeretik is Barack Obamát, elegünk van belőle - fogalmazott. Itt az ideje, hogy legyen valaki, aki mozgásba hozza az (amerikai) gazdaságot és  munkába állitja amerikaiakat, jó munkahelyeket és emelkedő jövedelmeket biztosítva nekik – ígérte a republikánus Romney.

Mivel az amerikai elnökválasztásig még bőven van idő, figyelmemet a hét végén inkább három idei áprilisi, az Egyesült Államokra vonatkozó gazdasági jelentés kötötte le, amelyek viszonylag kevés publicitást kaptak. Az egyik az amerikaiak által tavaly külföldön megvalósitott közvetlen tőkebefektetésekről (FTD) szólt, a másodikat a United States Chamber of Commerce (Az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája) adta ki Washingtonban a múlt héten az amerikai kisvállalatok idei első negyedévi helyzetéről. A harmadik pedig a Németországban működő Amerikai Kereskedelmi Kamara által közelmúltban végzett és ugyancsak áprilisban közzétett felmérését ismertette arról, hogy az amerikai cégek miként ítélik meg Németországot, mint befektetési telephelyet a jelenlegi globális helyzet figyelembe vételével. 

Az előbb említett első jelentéssel, amelyet az ENSZ illetékes szerve: az UNCTAD adott ki, hamar túl lehetünk, noha igen fontos dokumentumról van szó.  Ebben ugyanis az szerepel, hogy tavaly továbbra is az amerikai vállalatok közvetlen tőkebefektetései (FDI) szerepeltek a világ ranglista első helyén, mégpedig továbbra hatalmas összeggel: 383,8 milliárd dollárral. Ez az összeg 2011-ben 16,7 százalékkal nagyobb volt, mint az előző évben.  Az UNCTAD szerint az FDI teljes összege tavaly 1,66 trillió dollár volt, 16,5 százalékkal több, mint 2010-ben. Az adatból teljesen egyértelmű, hogy válság ide, válság oda, az Egyesült Államok adta továbbra is a globális FTD jelentős részét, közel egynegyedét. 

A második jelentés viszont már kevésbé volt optimista. Az Egyesült Államok Kereskedelmi Kamarája által végzett országos felmérés szerint az amerikai kisvállalatoknak az amerikai gazdaságba vetett bizalma nőtt ugyan 7 százalékkal az idei első negyedévben, ám mégis, lényegében stagnált körükben az új munkaerő felvétele, sőt tavaly növekedett is azon kis cégek száma, amelyek csökkenteni kényszerültek alkalmazottaik számát. A válaszoló kisvállalatok fele jelezte, hogy az alkalmazottaik száma idén azonos maradt a tavalyihoz képest, és csak 20 százaléka közölte, hogy már tavaly új dolgozót vett fel. A válaszoló amerikai kisvállalatok úgy látják, a washingtoni törvényhozás nehezíti meg a számukra, hogy a jelenleginél több dolgozót alkalmazzanak, ám a legutóbb is egészségügyi törvény is gondot jelent üzleti tevékenységük bővítésére. A washingtoni kamarai felmérés szerint reális gondot jelentenek számukra az energiaárak emelkedése is, és úgy érzékelik, hogy a washingtoni adminisztráció eddig nem tett sokat ennek megfékezésére. Mindazonáltal a válaszoló kisvállalatok 92 százaléka véli úgy, hogy az üzleti közösségnek kell az élére állnia az amerikai élénkülésnek, míg mindössze 8 százaléka gondolja úgy, hogy a szövetségi kormány rendelkezik a legjobb megoldásokkal.

A leghiggadtabb, kiegyensúlyozott beszámolót, értékelést a mintának tartott Németországban működő amerikai vállalatok adták. Szerintük tavaly ugyan kisebb üzleti forgalomnövekedést értek el, mint az előző évben, és ezért némileg tartózkodóbbak voltak az újabb befektetéseiket illetően. Ugyanakkor – érdekes módon - tovább növelték az általuk Németországban foglalkoztatottak számát. Ez tűnik ki abból a felmérésből, amelyet a Németországban működő Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham in Germany) végzett jó egy hónappal korábban,  a Németországban aktívan müködő tagvállalatai körében, a Roland Berger stratrégiai tanácsadó céggel közösen.

A megkérdezett amerikai cégek több mint kétharmada jelezte, hogy továbra is elégedett Németországgal mint telephellyel, és ezért derülátóan tekint az idei évre. Mintegy 81 százalékuk 2012-ben egyenesen üzleti forgalmuk növekedésével számol. A befektetési és foglalkoztatási várakozásaik is közel azonosak. Az amerikai cégek mindenekelőtt a német piac stabilitásának és megbízhatóságának, valamint a német politikának köszönhetően becsülik nagyra Németországot mint telephelyet. Az ország fontos előnyei közé számitják a munkaerő magas minőségét, a német belső piac nagyságát és a kiváló német infrastruktúrát.

"Németország Európa igáslova, és az is marad" – emelte ki elismerően Fred B . Irwin, az AmCham elnöke. "Ám ha a jövőbe tekintünk, ott egész sor olyan kockázatot is látunk, amelyek a Németországban működő amerikai vállalatok számára is relevánsak" – hívta fel azonban a figyelmet. Így a megkérdezett amerikai cégek bizonytalansági tényezőnek látják azt, ahogy Németország az euro- és a pénzügyi válságot kezeli. Problematikusnak tartják továbbá a szakemberhiányt is, valamint a túlméretezett bürokráciát. S noha Németország még mindig vonzó telephelynek számít, az országnak egyre keményebben kell megküzdenie az amerikai befektetők kegyéért – figyelmeztet az Amcham.

Ugyanis szerinte az újonnan növekvő (ázsiai) régiók egyre fontosabbak az amerikai befektetők számára. "A munkamegosztás eltolódóban van a világon: Már ma Németország versenytársainak lehet tekinteni az olyan régiókat, mint Kína vagy India, amikor amerikai vállalatok befektetéseiről van szó" – hangoztatta Fred B. Irwin, aki azt jósolja, hogy az értékesítési piacok eltolódásával a német gyártóhelyek, kutatási tevékenységek és értékesítési szervezetek jelentősége is eltolódik.

A németországi AmCham elnökének figyelmeztetésének persze nem mond ellen az Új Kína hírügynökség 1012. április 19-i New York-ból keltezett jelentése. E szerint az úgynevezett  Százak Bizottsága - amely az Egyesült Államokban működő pártonkívüli kínai-amerikai szervezet, amelyek kulturális cserével foglalkozik – az amerikai és a kínai közvélemény körében végzett felméréséből az tűnik ki, hogy az amerikai közvéleményt főként az amerikai munkahelyek Kínába áramlása nyugtalanítja, (40 százalék), valamint az, hogy az Egyesült Államok deficites kereskedelmet folytat Kínával (35 százalék). A kínai közvéleményt viszont az Egyesült Államok és Kína között a kínai valutaárfolyam miatt támadt viszály aggasztja. 

És miközben az Egyesült Államokban kínai tőkebefektetésekre számítanak és várnak, a végzős kínai diákok máris özönlenek az amerikai felsőfokú tanintézményekbe. A CNTV kínai tévé idén április közepén jelentette, hogy az elmúlt évben kínai végzős diákok rekord számban kérték felvételüket amerikai iskolákba.

A Council of Graduate Schools amerikai szervezet szerint tavaly 18 százalékkal több kínai végzős diák kérte felvételét amerikai utóképzésre az idei szemeszterre.  A kínai egyetemi és főiskolai hallgatóik száma is növekszik az Egyesült Államokban. Számuk 43 százalékkal bővült a 2010/2011-es tanévben. 2011. novemberére az Egyesült Államokban felvett kínai diákok száma elérte a 158.000 főt. „Egyre több gazdag kínai család az Egyesült Államokba küldi a gyermekeit (tanulni)”.  Valószínű, hogy sokuk már a majdan Amerikában létesülő kínai befektetéseknél dolgoznak majd, hozzájárulva amerikai munkaerő foglalkoztatásához, az amerikai belső piac jobb ellátásához, az amerikai adóbevételek növekedéséhez.  

Persze még hátravannak az elnökválasztási jelöltek végleges választási ígéretei és itt, Európában  nehezen tudjuk félteni az Egyesült Államokban jelentkező gondok, az euroválság, a közel-keleti bizonytalanságok ellnére az ottani,  jelenleg vélhetően átmeneti problémákkal küszködő amerikai kisvállalkozásokat – amelyek jelentős része egyébként exportra is dolgozik. Vagy akár  a külföldön – Nyugat-Európában, így Németországban –  és Ázsiában – például Japánban, Kínában vagy Indiában – már megtelepedett és ott nyereségesen működő amerikai befektetőket.

Sokan lehetünk ezzel úgy, mint ahogy a híres spanyol származású – tehát európai -, de az Egyesült Államokban 40 évig  Bostonban élt amerikai filozófus, esszéíró, költő és regényíró  – és tegyük hozzá: kitűnő megfigyelő – fogalmazott a XX. században szerzett, de vélhetően a XXI. században is érvényes amerikai tapasztalatairól: "All his life he [the American] jumps into the train after it has started and jumps out before it has stopped; and he never once gets left behind, or breaks a leg." ( "Egész életében (az amerikai) akkor ugrik fel a vonatra, amikor az már elindult, és akkor ugrik le, még mielőtt megállt, de sohasem marad le róla, vagy szenved lábtörést"…)

A szerző a MÚOSZ gazdasági szakosztályának elnöke