Axel Springer: riporterből sajtómágnás

Ha apja hagyja, talán világhírű operaénekes lett volna Axel Cäsar Springer. A Hamburg melletti Altonában 1912. május 2-án született fiatalember azonban hamar kénytelen volt szembesülni két dologgal: egyfelől a helyi lapkiadót vezető apja a sajtót tekintette az egyetlen elfogadható pályának a számára, másfelől nem volt elég tehetsége ahhoz, hogy színpadra lépjen énekesként.

Így aztán Axel Springer a családi vállalkozásnál, a Hammerich & Lessernél lett előbb kiadói segéd és nyomdásztanonc, majd a Wolff''s Telegraphisches Bureau hírügynökség újságírógyakornoka és a Bergedorfer Zeitung helyi tudósítója. A harmincas évek közepétől apja lapjánál, az Altonaer Nachriternnél dolgozott újságíróként, a lap 1941-es bezárása után pedig a szépirodalmi kiadóvá vált családi céget vezette.
Kiadóvállalat megalapítására 1946-ban nyílt lehetősége. Az apjával létrehozott Axel Springer GmbH a Hamburgot felügyelő brit csapatoktól kapott engedélyt a Nordwestdeutsche Hefte című magazin kiadására, és még ebben az évben megjelent a társaság első tévéműsorújságja, a Hörzu. Springer ez utóbbival komoly sikert ért el, a gyakorlatilag minden háztartásban kötelező taggá váló újság megsokszorozta a cég bevételeit. Az 1948-ban induló Hamburger Abenblatt után a következő nagy dobás a Bild volt. Az 1952-ban alapított bulvárlap máig emblematikus képviselője a bulvársajtónak, gyakran provokatív, az olvasók érzelmeit megcélzó címei, kemény politikai állásfoglalásai a nyolcvanas évekig napi ötmillió olvasót vonzottak, de az ­Európa legnagyobb napilapjának számító újság ma is 3,5 millió példányban kel el.
A kiadó másik fontos lépése a Die Welt napilap megvásárlása volt. Az 1946-ban alapított hamburgi polgári-konzervatív lap hamar irányt váltott: Hans Zehrer főszerkesztőként „nagy nemzeti lappá” változtatta, ez a mottó 1965-ben már a címlapon is megjelent.
Mindez tükrözte Axel Springer politikai elkötelezettségét. Ennek legfontosabb eleme az elnyomó rendszerek iránti gyűlölet volt – a háború utáni Nyugat-Németországban ez heves antikommunizmust és a zsidóellenes náci politika határozott elutasítását jelentette.
Nagy álma volt a német újraegyesítés. Legendák szerint lapjaiban az NDK nevét, vagyis a DDR rövidítést csakis idézőjelben lehetett leírni, ám a háború után kettéosztott ország érdekében ennél többet is tett: 1958-ban Moszkvában Nyikita Hruscsov akkori pártfőtitkárt próbálta meggyőzni az újraegyesítés előnyeiről – sikertelenül. Nyilvánvaló tiltakozás volt az is, hogy az Axel Springer berlini központját közvetlenül a keleti és a nyugati blokkok határvonala mellé építették fel; az 1966-ban átadott épület így néhány méterre volt az 1961-ben felhúzott faltól. Az sem véletlen, hogy a kilencvenes évektől a korábban jobboldali populistaként számon tartottBild jóval mérsékeltebb hangot ütött meg.
Axel Springer másik – a cég alapértékei között is felsorolt – küldetésének tartotta Izrael állam támogatását. Ennek érdekében 1966-ban közel három és fél millió márkával támogatta a berlini Zsidó Múzeumot.
Mindezek ellenére a hatvanas évekre komoly befolyásra szert tett kiadót éles támadások érték a nyugatnémet értelmiség és az akkoriban kibontakozó diákmozgalmak részéről. Amikor 1968-ban egy szélsőjobboldali fiatal agyonlőtte a radikális baloldali diákok egyik vezérét, Rudi Dutschkét, és tettét azzal indokolta, hogy nézeteit az akkor diákmozgalom-ellenes Springer-lapok formálták, tüntetők megtámadták a kiadó berlini központját, blokád alá vették a hamburgi nyomdát. A Vörös Hadsereg Frakciónak a hamburgi Springer-központ elleni támadása tizenhét dolgozót sebesített meg.
Mindez azonban nem volt hatással a kiadóvállalat működésére. A cég Axel Springer halála előtt röviddel, 1985-ben részvénytársasággá alakult, és ma már Európa tíz országában, köztük Magyarországon működnek kiadóvállalatai. A világ 36 országában aktív cég több mint 230 lapot ad ki - köztük a Világgazdaságot - és nyolcvannál több weboldala mű­ködik.

A Mathias Döpfner által vezetett cég ma a német napilappiac negyedét birtokolja, köszönhetően elsősorban a Bildnek. A bulvárlap olvasóközönségét napi 12 milliósra teszik. Ezzel a világ hetedik legnagyobb lapja – a listán öt japán és egy török lap tudja csak megelőzni.

Az Axel Springer magyarországi leányvállalata 1989-ben kezdte meg működését egy műsorújsággal és egy folyóirattal, mára a cégcsoport több mint száz nyomtatott kiadvánnyal van jelen a lappiacon. Ezek a lapok havonta közel 12 milliós példányban jelennek meg.

A Mathias Döpfner által vezetett cég ma a német napilappiac negyedét birtokolja, köszönhetően elsősorban a Bildnek. A bulvárlap olvasóközönségét napi 12 milliósra teszik. Ezzel a világ hetedik legnagyobb lapja – a listán öt japán és egy török lap tudja csak megelőzni.

Az Axel Springer magyarországi leányvállalata 1989-ben kezdte meg működését egy műsorújsággal és egy folyóirattal, mára a cégcsoport több mint száz nyomtatott kiadvánnyal van jelen a lappiacon. Ezek a lapok havonta közel 12 milliós példányban jelennek meg.

-->