Ezért növelheti a versenyt az állami mobilcég - A UPC helyzete sajátos

Hihetetlen ütemben bővül a hazai mobilpiac kínálati oldala: miközben tavaly év végén még csak a három nagy szolgáltató állt a hazai fogyasztók rendelkezésére, mostanra – a Tesco, a Lidl és a UPC piacra lépésével – megduplázódott a mobilszektorban (is) ténykedő vállalatok száma, s nem kizárt, hogy év végéig újabb két vállalat rajtol el, hiszen a Business Telekom (BTel) mellett a maga nemében világelső Virgin Mobile is bejelentkezett már a magyar piacra. Az új szereplők közös jellemzője, hogy mindannyian úgynevezett virtuális szolgáltatók (MVNO), azaz a három már piacon lévő, saját infrastruktúrával rendelkező mobilcég hálózatát használják saját tevékenységükhöz.

A szolgáltatók számának emelkedése hatalmas fordulatnak számít a közel másfél évtizede háromszereplős hazai mobilszektorban, így a piaci átalakulásának egyik legérdekesebb kérdése, hogy miért éppen most és miért egyszerre jelennek meg az új szereplők. Az MVNO üzleti modell ugyanis a nyugati országokban már az 1990-es évek vége óta működik, itthon azonban korábban csak elvétve próbálkozott ilyennel egy-két cég.

A korábbi évekhez képest tömegesnek mondható piacralépési hullámnak természetesen több oka van. Talán a legfontosabb a fogyasztói igények közelmúltban tapasztalható átalakulása, amely a már piacon lévő cégeket is váltásra késztette. Az elmúlt években ugyanis a mobilhangpiac bővülése egyértelműen megállt (az NMHH adatai alapján a mobil-előfizetések száma először stagnálni, majd érezhetően csökkenni kezdett), miközben egyre nagyobb igény mutatkozott a mobilinternet iránt.

A mobilcégek így nem meglepő módon ez utóbbi terület irányába fordultak, amit jól jelez a beruházások alakulása: mindhárom cég milliárdokat költött hálózata fejlesztésére annak érdekében, hogy gyorsabb adatforgalmat biztosítson ügyfeleinek. A legfontosabb versenytényező tehát egyértelműen a mobilinternet lett, s ezzel párhuzamosan a vevői igények változásának megfelelően fokozatosan jelentek meg a magasabb hozzáadott értékű s nem mellesleg nagyobb hasznot hozó, komplexebb szolgáltatáscsomagok a piacon.

Ennek következtében ugyanakkor a három nagy látóköréből némileg kikerültek azok a fogyasztók, akik egyszerűbb és ennek megfelelően olcsóbb szolgáltatást igényelnek, amivel egy piaci rés keletkezett, s tulajdonképpen erre csapott le a Tesco és a Lidl. Mivel a két kiskereskedelmi lánc célkeresztjében korábban is az árérzékeny fogyasztók álltak, a potenciális ügyfélkör már megvolt, a kiegészítésnek szánt mobilszolgáltatást pedig ennek megfelelően viszonylag könnyen be lehetett illeszteni a két vállalat kommunikációjába is.

Az egyre komplexebb szolgáltatások iránti igény ugyanakkor nem csak a mobilszegmensre, tulajdonképpen a teljes távközlési szektorra jellemző, így egyre általánosabbá válik, hogy a szolgáltatók az árak helyett inkább a termékkör bővítésével versenyeznek. Márpedig ebből a szempontból a T-csoport számára komoly versenyelőnyt jelentett, hogy a piacon egyedüliként volt képes vonalas, televíziós, internet- és mobilszolgáltatást is nyújtani egy kézből, így nem csoda, hogy a konkurensek igyekeztek mielőbb hasonló csomagokat összeállítani. Ez késztette piacra lépésre a UPC-t, és nem titkoltan portfóliója teljessé tétele a célja a BTelnek is a mobilpiaci rajttal.

A UPC helyzete egyébként igen sajátos, a legnagyobb hazai kábeles szolgáltató ugyanis érezhetően késésben van. A társaság épp múlt héten jelentette be, hogy belép a mobilpiacra is, egyelőre azonban kizárólag mobilnet-szolgáltatást nyújtanak, ami épp a fogyasztói igények változása miatt kérdéses, hogy önmagában beváltja-e a hozzá fűzött reményeket. Arról nem is beszélve, hogy most már a mobilnetpiac is lassul, a nagy szolgáltatók pedig minden bizonnyal épp ebben a szegmensben láncolták legsikeresebben magukhoz ügyfeleiket az olcsó készülékekkel, illetve az ezekhez kapcsolódó hűségnyilatkozatokkal.

A UPC példája igen jól rámutat arra, hogy bár a fogyasztói igény változásának fényében valóban logikus a kínálati oldal bővülése, az új cégek megjelenésének időbeli koncentrációja azonban még a fentieket figyelembe véve is kissé furcsa, maguk a piacra lépések pedig esetenként akár kapkodónak is tűnhetnek. A sietség magyarázata feltehetőleg az, hogy a virtuális szolgáltatók szeretnék megelőzni az elméleti síkon év végén rajtoló negyedik, saját hálózattal rendelkező mobilszolgáltatót, amelynek indulása – már csak a várható reklámkampány miatt is – minden bizonnyal elhomályosítaná ezen cégek piacralépését.

Mindezt persze szemlélhetjük a másik oldalról is, azaz úgy, hogy a piaci újoncok a korai kezdéssel épp az állami mobilcég esélyeit rontják, hiszen mire az MPVI megkezdheti szolgáltatását – virtuális versenytársaival szemben először csak Budapesten –, az új cégek lényegében lefedik a piaci réseket, illetve teljessé teszik portfóliójukat, igencsak megnehezítve ezzel a negyedik szolgáltató számára céljai elérését. Mint ismert, az MPVI 25 százalékos részesedést célzott meg az évtized második felére (amit a Vodafone-nak 18 év alatt nem sikerült teljesítenie), a kínálat ilyen ütemű bővülése mellett azonban ez eléggé irreálisnak tűnik. Így nem csoda, hogy az állami mobilcéget már most szóba hozták potenciális MVNO partnerekkel, hiszen a társaságnak a kezdetektől szüksége lehet a hagyományostól eltérő bevételi forrásokra, ez pedig a szolgáltatók számának további emelkedését hozhatja.