A múlt héten kudarcba fulladtak a tárgyalások az EU 2014-2020-as költségvetéséről. Bár a tárgyalások konkrétan a befizetett összegek nagyságán rekedtek meg, a vita valójában a költségvetés jövőbeli szerkezetéről folyt.
Az uniós költségvetés az EU bruttó hazai terméke egy százalékának felel meg, haszonélvezői elsősorban a dél-európai országok, nettó befizetői pedig főként az észak-európai országok. A költségvetés rendelkezésére álló összegnek mintegy 40 százaléka megy el mezőgazdasági támogatásra, egyharmada a lemaradó térségek felzárkózását támogató strukturális és kohéziós alapok finanszírozására, tíz százaléka versenyképesség-javító programokra és hat százaléka az uniós apparátus működésének finanszírozására. A fennmaradó részből külügyi, védelmi, biztonsági, valamint bevándorlási programokat finanszíroznak.
A professzor szerint a szerkezet átalakítását az agrártámogatások megnyirbálásával kellene kezdeni, és az így felszabaduló forrásokat erőteljes növekedési impulzusokat adni képes ágazatokba kellene átirányítani. Támogatni kellene az oktatást, a szakképzést, valamint javítani kellene az innováció-orientált ágazatok üzleti környezetén.
Tudomásul kell venni, hogy a lemaradó térségek felzárkózási folyamata minden támogatás ellenére csak vontatottan halad - ami országokon belüli régiókra is igaz. Ez nem jelenti azt, hogy fel kell hagyni a lemaradó régiók felzárkóztatásával, hiszen az európai költségvetést alapvetően a szolidaritás elve vezérli. Nem lehet elkerülni azonban a ráfordítás-eredmény szemléletű megközelítés alkalmazását, és ennek alapján kell átalakítani a támogatási súlypontokat - fejtette ki kommentárjában a DIW (Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung e.V.) makrogazdasági igazgatója.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.