Szorul a hurok

Jó lenne végre tiszta vizet önteni a pohárba, és megtudni, hogy a külföldi tulajdonosú egyetemes szolgáltatók valóban talicskával viszik-e ki a pénzt az országból, vagy pedig a szabályozás és az adók által megnyomorított, de tisztességes szolgáltatókat kell-e látunk bennük. Tiszta vizet persze eddig is talált, aki keresett: e szolgáltatók költségeit rendszersen ellenőrzi a Magyar Energia Hivatal, árait pedig a törvényi előírások határozták meg már a hatósági tarifák bevezetése előtt is. Regulák szabják meg azt is, hogy mikor, milyen országos érdekűnek mondott beruházás, tevékenység költségeit kell az áram- és a gázárakon keresztül megfizettetni a lakossággal. Úgy tűnik, a döntéshozók szerint mindez kevés a terület cégeinek szemmel tartására.

Nem tudni, igaz-e a hír, hogy a nagy nyomás miatt az áram- és a gázcégek szabadulnának az egyetemes szolgáltatástól. Ha igen, akkor abból elég nagy ribillió lesz, főleg, ha majd egyszerre többen dobják be a törülközőt, mert akkor már nem lesz kivel megnyeretni az általuk hátrahagyott feladatot. Maradna az állam, amely amúgy is nonprofit tevékenységnek álmodja az egyetemes piaci szolgáltatást. Most egy saját cégén keresztül be is bizonyítaná, hogy kitermelhető a szabályozásban rögzített, minimális nyereség az egyetemes szolgáltatásban az előírások betartásával, adók befizetésével és árak alkalmazásával. Mindenki csak jól járna.

Mindazonáltal az állam eddig nem jelezte, hogy maga akarna bíbelődni a lakosság energiaellátásával. (Annál inkább vonzzák más területek, például a mobiltelefon szolgáltatás.) Igaz, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nemrég közölte a 168 Órában, hogy „aki helytelenül privatizációs vagyonhoz jutott a természetes monopóliumok területén, attól vissza fogjuk venni, mert önként visszaadja. Mert olyanok lesznek a feltételek”.
Vonatkozott ez az egyetemes szolgáltatókra is? Mert a feltételek lassan már olyanok.