Az amerikai közgazdász is meglepődött volna a magyar munkanélküliségen

Bizakodásra ad okot, hogy a Központi Statisztikai Hivatal szerint a rendszerváltás óta nem dolgoztak olyan sokan Magyarországon, mint nyáron. Idén június–augusztusban 20 ezer híján 4 millióan dolgoztak, miközben a munkanélküliségi ráta 10 százalék alá került. Ilyen alacsony szintet 2009 óta nem mértek. A kabinet saját foglalkoztatáspolitikai sikerét látja a kedvező adatok mögött, de sokan vannak olyanok is, akik a javuló statisztikai mutatók ellenére sem látnak igazi fordulatot.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleményének címe szerint „történelmi csúcsot” ért el a foglalkoztatottak száma. Én viszont biztos forrásokból hallottam olyan időkről, amikor mindenkinek volt munkája. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a rendszerváltást követően, piacgazdasági viszonyok között valóban nem volt ilyen magas a foglalkoztatottság mértéke.

A KSH munkaerő-felmérés statisztikájában azok is szerepelnek, akik külföldre mentek dolgozni, de a családjuk (egy része) Magyarországon maradt. Másrészt, az adatokat a közfoglalkoztatás fokozatos felduzzasztása is javítja. Mivel a két említett sokaságra vonatkozó információt a KSH rendszeres publikációiban nem teszi közzé, ezért a természetes munkaerő-piaci változások nyomon követése nehézségekbe ütközik. A statisztikai hivatal arról tájékoztatta a Világgazdaságot, hogy a munkaerő-felmérés szerint a nyáron 97 ezer magyar dolgozott külföldön. Ez a létszám azonban nem valamennyi külföldön dolgozót jelenti, csak azok tartoznak bele, akik egy évnél rövidebb ideje dolgoznak külföldön, és pénzzel segítik a család Magyarországon élő tagjait.

Komoly fejtörést okoz a közmunkások létszámának alakulása is. A statisztikai hivatal munkaerő-felmérése erre is kiterjed. Június-augusztusban 156 ezer volt a létszámuk a felvétel szerint – azaz ennyien biztosan dolgoztak legalább egy órát közfoglalkoztatásban. Ez 18,7 százalékpontos növekedés az egy évvel ezelőtti szinthez képest.

A közmunkások számára vonatkozó, különböző forrásokból származó adatok azonban – részben az önkormányzatok hiányos adatközlése miatt – nincsenek mindig összhangban egymással. Erre nemrégiben az ÁSZ is felhívta a figyelmet, amikor jelentésében leszögezte: „a közfoglalkoztatásért felelős minisztériumok nem alakították ki az eredményesség és a hatékonyság mérésére alkalmas kritériumokat, mutatószámokat”.

A munkanélküliségi ráta 11,8 és 10,4 százalék között ingadozott az elmúlt években. Nagyrészt szezonális tényezők miatt a téli hónapokban magasabb, nyáron pedig alacsonyabb volt a munkanélküliség. Az idei év elején ugyanolyan magasra emelkedett a ráta, mint 2009 hasonló időszakában. A magas csúcsok és a viszonylag alacsony mélypontok jelzik, hogy az aktívak számának emelkedése és a szezonális hatások mellett egyre fokozottabban jelentkezik a közmunka hatása.

A magas volatilitás nem egy egészséges munkaerőpiac állapotát tükrözi. Igaz, a munkanélküliségi rátában az idei télen akár csökkenhet is a volatilitás, amennyiben a kormány – az előzetes terveknek megfelelően – 200 ezer embert bevon a közfoglalkoztatásba és képzésbe.

A munkanélküliség csökkenése a gazdasági növekedési mutatók fényében különösen érdekes. Az adatok vélhetően Arthur Okunnak is meglepetést okoztak volna, akinek híres törvénye szerint a munkanélküliségi ráta 1 százalékpontos emelkedése azzal jár, hogy a GDP 2 százalékkal csökken a potenciális szintjéhez képest. Tavaly 1,7 százalékkal esett vissza a GDP Magyarországon, az idei első félévben pedig stagnált a gazdaság az előző év azonos időszakához képest. A munkanélküliség leginkább akkor csökken, ha érdemben bővül a gazdaság (és fordítva). Utóbbit viszont egyelőre nem láthatjuk Magyarországon, így ez is azt erősíti, hogy a foglalkoztatottság emelkedése és a munkanélküliségi ráta csökkenése elsősorban nem a gazdaság jobb teljesítményének és a munkaerőpiaci helyzet valódi javulásának tudható be.

A munkaerőpiac gyengélkedését jelzi az is, ha a munkanélküliek fele több mint egy évig keres munkát. A munkanélküliség átlagos időtartama június és augusztus között 18,8 hónap volt, ez szintén nem utal érdemi javulásra.

A statisztikai hivatal megkérdezésen alapuló felmérése (munkaerő-felmérés) viszonylag nagy biztonsággal képes jelezni a foglalkoztatottak, illetve munkanélküliek számát a széles merítés miatt is. Ugyanakkor az adatok értelmezése igen nehéz, ugyanis a KSH az elmúlt években a felmérés részletes adatai között nem közölte azt, hogy hány magyar ment külföldre dolgozni (akinek a családja itthon maradt), valamint a közmunkások számának becslését sem tette közzé ebből az adatforrásból. A munkaerőpiac állapotáról pontosabb képet alkothatnánk, ha részletesebb bontásban láthatnánk a foglalkoztatottság és a munkanélküliség adatait.

A tisztánlátást segítheti – bár a KSH részletes adatait nem helyettesítheti – a kormány által tervezett egységes foglalkoztatási mutatószám. Az új index ugyanakkor arra is alkalmas lehet, hogy a munkaerőpiacról a valósnál kedvezőbb képet fessen.