Gazdasági és más reformokról dönt a Kínai Kommunista Párt

Az átfogó reformirányt kijelölő párthatározat-tervezet napokon belül kötelező irányvonal lesz minden szinten a világ második gazdaságának irányítói számára. A politikai direktívák minden bizonnyal érintik majd a gazdaság strukturális rendjét, az irányítás intézményi hátterét, az állami vállalatok szerepét, a monopóliumokat, de szélesebb körben a jövedelemelosztást és vélhetően még a kötelező lakossági regisztrációs rendszert is.

A már több mint harminc éve zajló kínai reformfolyamat újraszabásával az előzetes nyilatkozatok szerint a szocialista piacgazdaság fejlesztésének felgyorsítását szeretnék elérni, és deklaráltan a demokrácia, a kulturális fejlődés, a társadalmi harmónia és a környezetvédelem megerősítését.

Ami a rendszeresen emlegetett politikai reformokat illeti, ezen Kínában senki nem ért többpártrendszerű, nyugati típusú demokráciát; a fennálló politikai vezetésnek, a kommunista pártnak nem szándéka a hatalomból kivonulni, tehát bármilyen politikai (intézményi) reformra kerül is sor a belátható jövőben Kínában, az a KKP vezetésével fog megtörténni.

A KKP 1978 óta hagyományosan a pártkongresszusok nyomán hivatalba lépő központi bizottságok harmadik plénumát használja arra, hogy reformelképzeléseit párthatározatban rögzítse, aminek a végrehajtása azután hosszú évekre, évtizedekre nyúlik el. Teng Hsziao-ping néhai kínai vezető 35 éve hirdette meg a reform és nyitás politikáját, a gazdaság állami kézben tartásának, ellenőrzésének a lazítását. 1993-ban szintén az aktuális harmadik plénum volt az, ahol az úgynevezett szocialista piacgazdaságról döntöttek, s utat nyitottak a következő két évtized látványos növekedésének.