Folytatódik a válság a Nobel-díjas professzor szerint

Az Egyesült Államokban a közepes jövedelmek tovább csökkentek, a férfi munkások esetében a keresetek a több mint 40 évvel ezelőtt elért szintek alá estek. A W-alakú recesszió véget ért tavaly az eurózónában, azonban nem mondhatjuk azt, hogy eljött a fellendülés ideje. Spanyolországban és Görögországban a fiatalok több mint fele továbbra is munkanélküli. Az IMF szerint pedig Spanyolországban a következő években 25 százalék felett marad az állástalanok aránya.

Az eurózóna számára a fő veszélyt az jelentheti, ha eluralkodik az elégedett megnyugvás érzése. Ahogy közeledtünk az év vége felé, úgy lehetett látni az alapvető fontosságú intézményi reformok lassulását. A valutauniónak ugyanis valódi bankunióra – ami nemcsak közös felügyeletet, hanem közös betétbiztosítási és szanálási rendszert is jelent –, valamint eurókötvényekre, vagy az államadósságok ahhoz hasonló rendszerű közös kezelésére lenne szükségük. Ezen célok megvalósításához az eurózóna tavaly nem jutott közelebb a 2012-es helyzethez képest.

Észre lehet venni azt is, hogy a megszorítási politika iránti elkötelezettség újra megerősödött, ami korábban hozzájárult az eurózóna W-alakú válságának kialakulásához. Nem elég, hogy a stagnálás elhúzódik az eurózónában, de jelentős a kockázata annak is, hogy a közeljövőben válság tör ki egy újabb tagállamban.

Csak alig jobb a helyzet az USA-ban, ahol a növekvő jövedelmi szakadékhoz – a fejlett gazdaságok közül az USA-ban a legnagyobb az egyenlőtlenég mértéke – súlyos politikai megosztottság is párosul. Csak remélni lehet, hogy a republikánusok radikális szárnya, amely a kormányzati intézmények kényszerbezárását okozta, és az országot a csőd szélére taszította, változtat politikáján. Ha mégsem így lesz, akkor a GDP-növekedés 1-2 százalékpontját 2013-ban eltüntető megszorítások újabb köre miatt a gazdaság bővülési üteme vérszegény marad, és aligha lesz mód arra, hogy új álláshelyek jöjjenek létre a munkaerőpiacra újonnan belépők számára. A Szilícium-völgy, illetve a prosperáló szénhidrogén-szektor nem elég erős ahhoz, hogy ellensúlyozza a megszorítások hatását. Így bár lehet, hogy a Fed valamelyest visszafogja a hosszú távú eszközök vásárlását (mennyiségi lazítás), azonban a rekordalacsony kamatszintektől való elmozdulásra leghamarabb csak 2015-ben számíthatunk.

Sajnos a növekedési ütem lassult a feltörekvő országokban, de még inkább elkeserítő a helyzet, ha azt vesszük figyelembe, hogy ez a trend várhatóan folytatódni fog 2014-ben is. Minden országnak megvolt a saját oka a növekedés lassulására. Indiát például politikai problémák, illetve az árstabilitásért aggódó központi bank jellemezte. Bár az utóbbi kérdésben elmondható, hogy kevés alapja volt annak az elgondolásnak, hogy a kamatszintek megemelése majd jelentősen befolyásolja az indiai inflációt meghatározó termékek árait.

A brazil tüntetések világossá tették, hogy a szegénység és az egyenlőtlenség leküzdésében elért jelentős eredmények ellenére a dél-amerikai országnak még sokat kell tennie azért, hogy a prosperitást a széles rétegek is élvezzék. A tüntetéssorozat ugyanakkor rámutatott arra, hogy az ország terebélyesedő középosztályának egyre nagyobb a politikai súlya.

A lassuló kínai növekedés jelentős hatással volt a nyersanyagárakra, illetve a világ nyersanyagexportőreire. A kínai lassulást azonban nagyobb perspektívából kell szemlélnünk: a korábbinál alacsonyabb GDP-növekedési rátára is irigykedve tekint a világ többi része. Emellett azt is hangsúlyozni kell, hogy a fenntartható növekedés érdekében tett pekingi erőfeszítések hosszú távon Kína, illetve a világ érdekeit szolgálják.

A korábbi évekhez hasonlóan 2013-ban is az volt a világgazdaság fundamentális problémája, hogy hiányzott a globális aggregált kereslet. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne keletkeznének valódi, szükségből fakadó keresleti igények, például az infrastruktúra terén, vagy tágabb értelemben a gazdaságok áttervezése során, ami a klímaváltozás okozta kihívásokra ad válaszokat. A globális magán pénzügyi rendszer azonban nem képes arra, hogy a világ többletforrásait ezen szükségletek kielégítésére hasznosítsa. Az uralkodó ideológia pedig nem teszi lehetővé, hogy alternatív rendszerek kialakításáról gondolkodjunk.

Olyan globális piacgazdaságunk van, amely nem működik megfelelően, és amit kielégítetlen szükségletek és ki nem használt források jellemeznek. Emellett társadalmunk nagy részének ez a rendszer nem kedvez. Nem tűnik reálisnak, hogy e téren 2014-ben vagy az előrelátható jövőben jelentős előrelépés következne be. Mind az egyes országokban, mind globális szinten a politikai rendszerek nem tűnnek arra alkalmasnak, hogy olyan reformokat vezessenek be, amelyek a fényesebb jövő távlatát vázolnák fel.

Elképzelhető, hogy 2014-ben a globális gazdaság a tavalyi évhez képest jobban teljesít, de az is lehet, hogy mégsem. Az elhúzódó válság szélesebb összefüggéseit látva azonban az kijelenthető, hogy mindkét évre az elvesztegetett lehetőségek idejeként tekintünk majd vissza.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org