Magyar agyak

Nem múlik el nap, hogy ne hallanánk az innovációról és a startupokról. Az Európai Unió és a magyar kormány is megtesz mindent azért, hogy egyikről se feledkezzünk meg. Akkora összegek röpködnek, hogy lassan boldog és boldogtalan is innoválni akar, de még jobb, ha startup vállalkozásként szerez magának hírnevet.

Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára a múlt héten lapunk konferenciáján jelentette be, hogy a következő hét éves európai uniós költségvetési időszakban, 2014-2020 között 800 milliárd forintnyi forrás érkezhet Magyarországra innovációra és kutatás-fejlesztésre. Ez még akkor is tekintélyes summa, ha tudjuk, hogy a napokban a Facebook egyetlen üzlettel 19 milliárd dollárt (a hétéves summa többszörösét) költötte el egy felvásárlással, mégha azt nem is nevezhetjük színtiszta innovációnak. Mark Zuckerberg tíz éves születésnapi ajándékként egyszerűen bekebelezett egy észveszejtő gyorsasággal növekvő konkurenst, más kérdés, hogy ott meg naponta megy az újabb és újabb ötletek, módszerek kiagyalása.

De maradjunk a 800 milliárd forintnál, nem is az elköltésénél, hanem annál, hogy a kormány példás buzgósággal hívja fel a figyelmet a lehetőségre. Magyar startup vonalon is lényeges előrelépések jöhetnek, a szaktárcánál olyan javaslatokon dolgoznak, amelyek az adózásban és az adminisztrációban is könnyítéseket jelenthetnek, ezeket törvénybe is foglalhatják. Felmérések mégis azt bizonyítják, a kreatív, új, értékeket teremtő, egyedi ötletre építő vállalkozások egyelőre nem túl vonzóak. Száz fiatalból mindössze négy tartja úgy, hogy érdemes lesz a közeljövőben saját vállalkozásba vágnia.

Ez részben a kormány kritikája is, hiszen a jelek szerint nemcsak a multikat viseli meg (ráadásul őket kevésbé), hanem a kicsiket és a közepeseket is a kiszámíthatatlan gazdasági környezet, a nehezebb tervezhetőség, a pályázati rendszerek körüli anomáliák. Annyi mindenben akart már Magyarország vezető szerepet játszani, zászlóshajóként, mást ne mondjak, cirkálóként hasítani, hogy kicsit devalválja az új elképzelések értékét, amikor a propaganda újabb és újabb lufikat fúj, mert a sok léggömb között elillanhat a siker.

Megjegyzem, a nagy magyar robbantások mögött nem nagyon látni állami pénzt. Sőt, a konferenciánkon több előadó is arról beszélt, hogy eszükbe sem jutott állami pénzekre építeni, a nagy dobást ugyanis hamarabb észreveszi és díjazza a kockázati tőke, aztán pedig a piac. Ettől persze még nagy hatása lehet az uniós források felhasználásának, ütődött lenne, aki nem használná ki a lehetőséget, hogy induláskor – elegendő saját tőke híján – valahogyan pénzhez jusson.

Az ötlet hozza a tőkét? Vagy a tőke vonzza az ötletet? Nyilván az előbbi az igaz. Ez még akkor is így van, ha egy kreatív csoport a munka elején nem feltétlenül az anyagi haszon miatt tud nagyot álmodni. A csodák, a korábban hihetetlennek tűnő elképzelések megvalósulásának világát éljük. De így volt ezzel annak idején a kerék, a gőzgép, majd a számítógép, a mobiltelefon feltalálója is. A sci-fi megvalósult. Ma már arról beszélnek, hogy harminc év múlva nem lesz szükség háziorvosra, diagnosztizálni majd robot fog a felhőből. És azt is mondják, hogy negyven év múlva megszületik az első halhatatlan ember, mert addigra az emberi test hardvere és a rengeteg szoftvere ezt lehetővé teszi. Ez még a nem is annyira messzi jövő, de napjaink csodái (mobiltelefonunk segítségével ezernyi dologra képesek vagyunk, lehúzzuk lakásunk redőnyét, elindítjuk a kertben az öntözőberendezést) napról napra még fantasztikusabb megoldásokat produkálnak.

Ehhez kell a sok koponya, a magyar agyak haza csábítása, tudományos-gazdasági bázisok kidolgozása, és az, hogy a magyar Szilicíum-völgy ne csak lila köd maradjon, hanem megvalósuljon. Van mit tennünk – már ha elég innovatívak vagyunk.

Szerdahelyi Csaba-->